MOLNÁR GYULA
MOLNÁR GYULA
MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem a klasszikus parlamenti viták terepe a költségvetés kapcsán a külügyi fejezet, mégis én ehhez kívánok hozzászólni.
A külügy, a Külügyminisztérium az a terület, ahol világos feladatok vannak, jogszabályban rögzítettek a feladatok. Egy hagyományos hálózattal rendelkezik a Külügyminisztérium, és tulajdonképpen a költségvetésének jelentős részét ebben a struktúrában költi el. Érdekességképpen szeretném megemlíteni, hogy Németh Zsolt - mai politikai államtitkár, akkor még ellenzéki képviselőként - néhány évvel ezelőtt azt mondta, hogy koncepciótlan és bázisszemléletű a költségvetés, amely benyújtásra került. Mondta ezt régen, és ma ugyanabban a szerkezetben, ugyanabban a struktúrában nyújtja be a kormány a külügyminiszter aláírásával a költségvetést. Azt gondolom, hogy mindannyian kimondhatjuk, hogy a politika a pénzről szól, persze nem Székely Zoltán-i értelemben. A költségvetés a kormány üzenete, és azt gondolom, hogy ez egy világos üzenet a külügyi fejezetben is. Érdemes mindenképpen megnézni azt, hogy mi változik és milyen irányban.
A tegnapi és a mai vitában a képviselőtársaim, ellenzéki képviselőtársaim nagyon világosan bírálták a kétéves költségvetést, annak törvénytelenségét. Én erre külön nem kívánok kitérni. Azonban el szeretném mondani, hogy a külügyi fejezetben nagyon látványosan látszik az, hogy a tervezőknek igazából fogalmuk sincs arról, hogy milyen létszámban milyen feladatokat és milyen szövetségi rendszerben kell a 2002., esetleg a 2003. évben elvégezni. Azt látjuk a külügyi fejezetben, hogy gyakran még a 4 százalékos inflációnak megfelelő növekedés automatizmusa sem jelenik meg a költségvetési számokban.
(10.50)
Szeretném megjegyezni, hogy maga a főszám a költségvetésben 2002-ben csupán 1,3 százalékkal nő. Külön érdekesség, hogy tulajdonképpen változatlanok maradnak a 2001-es és a 2002-es költségvetési számokban olyan jelentős területek, amelyek, azt gondolom, elgondolkodtatóak, és jelzik, hogy nincs igazából megalapozott koncepció ezen a területen. Nem változik tehát az Európai Unió kommunikációs költsége. Nem változnak az integrációs képzéssel kapcsolatos költségek. Nem változnak az állami protokollkiadások, a külföldi tájékoztatás kérdései, a NATO-békepartnerség, a bős-nagymarosi ügy, amiben a kormány a választási kampányában gyors és megnyugtató sikereket ígért; ennek a költségvetési tétele nem változik a 2001-2002-es évben. Nem változnak a nemzetközi tagdíjak és az alapítványok támogatásai, úgymint az Illyés, a Teleki és az Új Kézfogás Alapítványé.
Mindeközben a külügyben visszatérő probléma, hogy a kifizetések jelentős része devizában jelentkezik. Ezek a devizában jelentkező kifizetések 2,1 százalékkal nőnek. Ez, figyelembe véve a forintleértékelést, az inflációt, szinte lehetetlen helyzetet teremt a Külügyminisztérium számára. De hogy ne az én véleményemet mondjam, idézem az Állami Számvevőszék jelentését, amely a következőképpen fogalmaz: jelentősen csökkenő külképviseleti szám nélkül, a telephelyek radikális csökkentése nélkül, a mostanihoz hasonló szervezeti felállásban dolgozó minisztérium esetén nem lenne elegendő működtetésre ez az összeg. Azt gondolom, ez egy teljesen világos és érthető megállapítás.
Négy konkrétumról szeretnék szólni ezen fejezet kapcsán. Az egyik szokatlan módon a bevételi oldal. Általában nem szoktunk ezzel foglalkozni, de most mégis meg kell jegyezni, hogy a tervezéshez képest hirtelen egy 30 százalékos növekedés tapasztalható a bevételi oldalon: 6,7 milliárd forint jelenik meg. Azért gondoljuk, hogy ez bizonytalansági tényező és tervezhetetlenné teszi a költségvetést, hiszen visszatérően azzal szembesültünk az elmúlt években - nem az elmúlt két évben, hanem az elmúlt években -, hogy a Külügyminisztérium bevételi oldalán általában a vízumok jelentik az egyetlen bevételi forrást. Úgy gondolom, hogy a magyar kormány nem tervezi a következő időszakban a vízumdíjak jelentős növekedését, és abban is reménykedem, nem tervezi, hogy újabb országokkal kössön olyan egyezményt, amely a vízumkényszert bevezetné. Ezért azt gondolom, hogy az ezen a rovaton történő emelkedés legalábbis megmagyarázhatatlan és nehezen indokolható.
A második ilyen megállapítás: örülünk annak, hogy külügyi nemzeti program néven úgynevezett integrációs alap jelenik meg, tehát elkülönítetten szerepel a külügy költségvetésében. Szerencsésnek tartanánk, ha minden tárcánál külön megjelenne az, hogy az integrációval kapcsolatban milyen elképzelések és milyen költségvetési források vannak.
Érdekessége ennek a fejezetnek azonban az, hogy a legnagyobb növekedés, 300 százalékos a külügy költségvetésében a kommunikációs költségeknél jelenik meg. Ez érdekes azért, mert az ez évre tervezett pénz felét sem sikerült még elkölteni információink szerint. Örülünk neki egyfelől persze, hogy a kommunikációra több pénz fordítódik, de abban reménykedünk, hogy nem az van a háttérben, amit esetleg gondolhatnánk, hogy a Külügyminisztériumon belül elsősorban a politikai államtitkár területei nőnek látványosan. Reménykedhetünk, hogy ez nem azt jelenti, hogy az EU-kommunikáció is a politikai államtitkár fennhatósága alá kerül a következő időszakban.
A harmadik a beruházások és felújítások kérdése. Ez szintén olyan terület, amellyel nem szoktunk foglalkozni, amikor külpolitikáról beszélgetünk, de tudniuk kell a jelenlévőknek, hogy tekintettel a dolog kényes jellegére, nemzetbiztonsági kérdésekben általában biankó felhatalmazást ad a külügyi bizottság a felújítások összegével és lebonyolításával kapcsolatban. Ilyen biankó felhatalmazást adtunk nem olyan régen a párizsi rezidencia felújítása kapcsán is. Az ott tapasztaltak azonban azt mondatják velünk, hogy a következő időszakban hasonló biankó felhatalmazást nem fogunk tudni adni.
A frissen megválasztott helyettes államtitkár a külügyi bizottság előtti beszédében nagyívű tervekről számolt be, egy új vagyongazdálkodási, ingatlanfelhasználási koncepcióról beszélt. Örültünk neki, biztattuk őt ezzel kapcsolatban, de szeretném neki is jelezni és a jelenlévőket is tájékoztatni arról, hogy amennyiben a költségvetést megnézik, a költségvetés számait átfutják, akkor látniuk kell, hogy ez a kétéves koncepció a mostani számok alapján valószínűleg csak koncepció marad, a valóságalapja meglehetősen csekély, kicsi az esélye annak, hogy ebből bármi realitássá váljon.
Az utolsó, negyedik konkrét megjegyzésem - és ez a legkényesebb kérdés szerintem a külügy költségvetésében - a külföldi magyar egyetem ügye. A közpénzek felhasználása, azt gondolom, rendkívüli figyelmet vált ki az emberekből mostanában, különös tekintettel akkor, ha ezeknek a közpénzeknek a felhasználása külföldön történik, és különös tekintettel akkor, ha ez a külföld a szomszédos Románia. Jelenlegi tudásunk szerint nincs még létező egyetem, nincs egyetértés a határon túli magyar szervezetek körében az egyetemmel kapcsolatban. Kérdezzük akkor nagy tisztelettel, mire megy ez a pénz, mire fogy el a 2000-ben tervezett 2 milliárd, és mire fog elmenni a következő években betervezett közel 2 milliárd forintos támogatás. Igazából költői kérdéseket fogok feltenni, de talán ezekből is érzékelik azt, hogy mennyire kényes helyzet ennek a pénznek a felhasználása, és nagyon kérem tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, fontolják meg újra. Tehát:
Mikor dőlt el az, hogy e pénz felhasználását egy alapítványon keresztül tervezi a kormány? Mi ez az alapítvány, kik az alapítói, és milyen alapon fogják a Magyar Köztársaság adófizetőinek pénzét felhasználni? A tervezési számok - tehát a 2 milliárd forint - milyen működésre alapozódnak, amikor, még egyszer mondom, az egyetemről még semmi egyéb hírünk nincs? Támogatja-e más is ezt az alapítványt, avagy kizárólag magyar pénzekről van szó? Mi lesz a Kárpát-medence többi magyarjával? Hogyan és miképpen részesülhetnek hasonló jókból? És utolsó: hogyan és miképpen fogja az Állami Számvevőszék ellenőrizni ezt az alapítványt, amely külföldön bejegyzett és külföldön működik?
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Még egyszer mondom, olyan fejezethez szóltam hozzá, amely hagyományosan nem a parlamenti viták terepe, de talán itt is érződik: megalapozatlan a kétéves költségvetés, és komoly aggodalmunk van azzal kapcsolatban, különösen a 2002. évben, hogy a Külügyminisztérium működőképes lesz-e.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
