ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tervezni valamit előre kisebb-nagyobb kockázattal jár. A tervezésnek vannak azt könnyítő, a tapasztalatok alapján pontosan becsülhető elemei, ugyanakkor léteznek igen magas bizonytalansági faktorú összetevői, amelyeket ha kiszűrni nem is lehet, hatásukat mérsékelve a terv megvalósulásának valószínűsége igen magas lehet.
Egy ország, nevezetesen hazánk költségvetésének tervezése gyakorlatilag minden elképzelhető kockázati elemet magában hordoz, ráadásul legkevesebb tízmillió embert érint. Ha még azt is hozzászámítjuk, hogy az érintettek, tehát az ország valamennyi lakosa - sőt az azon túliak is - érdeke közel sincs fedésben egymással, akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy heves vita előzi meg a törvény elfogadását. Továbbá nem az ideális arányok megvalósulásának irányába mutat az sem, hogy sokan egyáltalán nem kibicként ugyan, de egy kibic felelősségével kívánják a tervezést deformálni.
Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy egy költségvetés összeállításán, annak megvalósulásán keresztül ítélik meg a polgárok leginkább a kormány munkáját, ennélfogva az már nem is tisztán gazdasági szempontrendszer alapján, hanem kikerülhetetlenül politikai színezettel is készül.
(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Csökkenti a kockázatot, ha a tervezés bázisszemléletet tükröz, azaz az előző évek terv- és tényszámai képezik az új költségvetés alapját, de ezzel a szemlélettel gyökeres változást a beállt trendekben nem lehet elérni.
Ugyanakkor ha valamelyik prioritást élvez mással szemben, és ezt a szegmenst következetesen megkülönböztetett figyelem és persze támogatás kíséri, akkor az egész rendszernek előbb vagy utóbb mozdulni kell ebbe az irányba. Ilyen elem a család. Nem győzöm hangsúlyozni, hogyha lesznek is kritikai észrevételeink a törvénytervezettel kapcsolatban, csupán az a tény, hogy a család továbbra is a kormány figyelmének fókuszában marad, már más szemüveget tetet fel velünk a költségvetés tanulmányozása során.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a hozzászólásokat, és főleg olvasva a bizottsági jegyzőkönyveket, szembetűnik, hogy elsősorban ellenzéki képviselőtársaink nem a költségvetés fejezeteit, az azon belüli arányokat veszik, vették górcső alá, hanem egyéb aggályaiknak adtak hangot. Való igaz, vannak megfontolásra érdemes észrevételek, ilyeneket az Állami Számvevőszék is tett véleményezése során, amelyek közül bizonyára lesz, ami beépül majd a végleges, az elfogadott változatba.
A kétéves költségvetés is megosztotta a képviselőket. A legfőbb, sőt talán az egyetlen érv a hosszú távú tervezés ellen, hogy az infláció mértékének előre történő megállapítása nehéz, egy esetleges hibás kalkuláció felboríthatja az egész évi büdzsét.
Az infláció annál is inkább érzékeny kérdés, mert csak részben vagyunk abban a helyzetben, hogy annak mértékére befolyást gyakoroljunk. Mik is az infláció nagyságának legfőbb mozgatói?
Elsősorban a kőolaj és általában az energiahordozók világpiaci ára, amely az energiaszektor majd' minden elemére kihat; az élelmiszerárak, miután a polgár fogyasztói kosarában ennek - az energiahordozók mellett - különösen nagy a jelentősége; a dollár, az euró, a forint árfolyama, illetve ezzel összhangban a monetáris politika, mely a külkereskedelemre, a vállalkozások mindennapi üzletpolitikájára, a megtakarítások mikéntjére nyomja rá a bélyegét; a jövedelem- és az adópolitika, melyek együttesen a kereslet-kínálat megbonthatatlan egységére kifejtett hatást gyakorolják. Sokat nyom a latba az előző év inflációjának áthúzódó hatása, ami már részben determinálja a következő évi inflációt is.
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban az inflációs várakozás, amely sunyi módon odáig nőtte ki magát, hogy kellő médiatámogatással kísérve, álhírek és blöffök formájában megjelenve, költségvetési aknának számít. (Szalay Gábor: Leginkább a kormány beavatkozása miatt.)
Szánjunk még egy kis időt e tényezők boncolgatására, mert tanulságos lesz, miután kiderül, hogy a jelenlegi kormánynak (Zaj, közbeszólások) majdnem kevesebb köze van a mai infláció befolyásolásához, mint az előzőnek. Vegyük sorba!
A kőolaj csillagászati világpiaci árára vajmi kevés befolyásunk van, azonban energetikai kiszolgáltatottságunk mértékén tudnánk csökkenteni, de nem tesszük. A mai magyar energiapolitika - és itt elsősorban az utóbbi időben oly sokat emlegetett gázenergiára gondolok - alapvetően két tényezőtől meghatározott.
Az első tényező a szocialista táborban eltöltött több mint negyven év. Ennek legfontosabb hatása a korábban kiépített energetikai kapcsolatok majdnem teljes felszámolása, illetve a KGST keretein belül megvalósuló energetikai integráció. Ez utóbbi nyomán hazánk szovjet energiaforrásokra utaltsága jelentősen fokozódott, amit csak lassan tudott enyhíteni a paksi atomerőmű és az Adria kőolajvezeték belépése. Szerencsétlen módon a gázellátás mind a mai napig olyan függő helyzetben van az orosz beszállításoktól, hogy annak leállítása a rendszer összeomlásához, azaz óriási károkhoz vezetne. Ez a kialakult helyzet mind a mai napig az oroszok által is jól ápolt személyi kapcsolatokra épül.
A második tényező az elmúlt tíz év hatása, amelynek első eleme egy bátortalan forrásdiverzifikációs lépés, a Győr-Baumgarten gázvezeték megépítése. A vezeték sajnos nem képes teljesíteni a diverzifikáció célkitűzéseit, hiszen Baumgartenben is kizárólag orosz eredetű földgáz van, mindamellett a vezeték kapacitása messze elmarad egy valóságos diverzifikáció igényelte szállítóképességtől.
Ráadásul erre az időszakra, tehát a szocialista-szabad demokrata kormányzásra esik az energetikai privatizáció, amely egy újabb behatolási területet nyitott meg az orosz törekvések előtt. Itt jegyzem meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a MOL Rt. állami tulajdonban lévő maradék részvényeinek eladásához a Független Kisgazdapárt már csak azok után járult hozzá, hogy az akkor már 50 százalék alá esett tulajdoni hányad már semmilyen külön jogosítványt nem jelentett, a szavazatelsőbbségi részvény pedig továbbra is az állam kezében van, illetve maradt.
(10.00)
Folytatva a gondolatsort, megállapítható, hogy a Gazprom révén szabad területet biztosítottak elődeink az oroszoknak, akik már évek óta befolyásolják a MOL Rt. stratégiai törekvéseit. A MOL ennek nyomán vélhetően befejezi közel-keleti és észak-afrikai kutatási tevékenységét, nyakát ezzel a guillotine alá téve. Csak és kizárólag a hatósági gázárszabályozás - ez a valóban felemás eszköz - áll a Gazprom célkitűzései megvalósulásának útjában. Róka fogta csuka ugyanakkor az, hogy a MOL a rákényszerített gázárak miatt nem fektet be a föld alatti gáztárolók fejlesztésébe, holott Magyarország gázvásárlási pozícióját javítaná, ha nem teljesen kiszolgáltatottan ülne le gázvásárlásai során tárgyalni.
Nézzük meg, hogy egy másik fontos inflációs tényező, az élelmiszerárak befolyásolása a feldolgozóiparon és a kereskedelmen keresztül kiknek is áll módjában! A teljesség igénye nélkül mondható, hogy a hazai cukoripar, tejipar, húsipar, söripar, növényolajipar, konzervipar már mind-mind kisebb-nagyobb mértékben külföldi kézben van. Sajnos, a helyzet még ennél is rosszabb, miután a termelő, feldolgozó, kereskedő hármas egységből a kereskedőhálózat nagy részének külföldi kézbe kerülése nyomán a hazai élelmiszer-ágazatnak nem irányítói, hanem követői lettünk. Kiszolgáltatottságunk beteljesedése vált volna valóra, ha szociálliberális elődeink a földet is a külföldiek kezére játszották volna.
A kép hasonlóan sötét, ha a bankrendszer szövevényes bugyraiba kívánunk bepillantani. Pénzintézeteink majdnem egésze külföldi kézben van, a központi jegybankunk nevével pedig - amelyik monetáris politikánk formálója - az utóbbi időben elhíresült CW AG-val kapcsolatos híradásokban találkoztunk a leggyakrabban. Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy az MNB leánybankja által felhalmozott veszteség legkevesebb 90 milliárd forint.
A jövedelem- és adópolitika talán az egyetlen olyan, az inflációt markánsan befolyásoló eszköz, amelyre felelősséggel lehet rámondani, hogy az a jelenlegi kormány kezében van. A kormány pedig a kormányprogramnak és az európai uniós gyakorlatnak és elvárásoknak megfelelően kíván is élni lehetőségeivel, bár az ellenzék állandó és szűnni nem akaró ellenszelében ez meglehetősen nehéz vállalkozás.
Befejezésül az inflációs várakozásról; itt is ketté kell választani az inflációt gerjesztő híresztelések forrásait. Sajnos, időnként találkozunk a kormány háza tájáról induló, később pontosított vagy éppen cáfolt tervvel, szándékkal vagy csupán egyszerű munkaanyaggal. Nagyobb részt képviselnek azonban a média irányából felröppentett híresztelések, amelyek a média egyetlen rendező elvének, a bevételek nagyságának szentsége érdekében eljutnak minden háztartásba és cégvezetőhöz, hogy később átadják helyüket egy még bombasztikusabb kacsának, de legalábbis álhírnek. Tisztelt képviselőtársaim, így néz ki az az infláció, amelynek várható mértéke tizedszázalékos pontosságú megbecsülése jelenti az ellenzék szerint a kormány alkalmasságát a költségvetés elkészítésére.
A másik vád a törvénytervezettel, de még inkább a kormánnyal szemben, hogy az úgymond alultervezett inflációval megszerzett többletbevétellel saját hatáskörben rendelkezik, nota bene saját céljaira fordítja. Nos, képviselőtársaim, mit mondanának önök arra, ha az infláció túl lenne becsülve, és a költségvetés minden sorát lefelé kellene módosítani? Túl azon, hogy egy magasan prognosztizált inflációs ráta önmagában inflációt gerjeszt - lásd feljebb -, még a tényleges elvonási tünetek is súlyosabb következményekkel járnának, mint az a "kellemes gond", hogy mire fordítsuk a többletbevételeket.
Nem csengtek jól pénzügyminiszter úr szavai a fülünkben, amikor az üzemanyagok tervezett jövedéki adójának emelése kapcsán azt találta mondani, hogy "mi nem emeljük a jövedéki adót, csak az infláció mértékéhez igazítjuk". Pontosan az imént részletezett okok miatt nem szabad egy adófajta esetén az infláció követésére hivatkozni, amikor az adó nem követője, hanem alakítója az inflációnak.
Van azonban részünkről is egy nagy kérdőjel. Milyen következményei lesznek vagy lehetnek a minimálbér jelentős, 57 százalékos megemelésének? Aggályunk kettős. A bérfeszültségek nem feszítik-e pattanásig a munkáltatók és a munkavállalók között azt a bizonyos húrt, továbbá van-e kellő árualap az országban a megnövekedett kereslet felszívására, illetve a sokat emlegetett infláció milyen mértékben lódul meg a hirtelen jelentkező keresletnövekedés hatására? Természetesen a gazdaságélénkítő hatással is számolunk, de félünk, hogy annak reagálási üteme lassabb lesz az árfelhajtás sebességénél, és akkor azzal a bizonyos vám-rév hasonlattal fog a kormány minden szalagcímben találkozni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy egyrészt a miniszteri expozéban, másfelől több hozzászóló részéről elhangzottak már a költségvetés sarokszámai, azokat teljesen megismételni nem kívánom. Azonban a kiemelten támogatott területek mindenképpen megérdemelnek néhány gondolatot.
A Széchenyi-tervről van elsősorban szó, az abban lefektetett prioritásokról, amik a jövő magyar gazdasága zászlóshajójának számítanak. Ezek csak felsorolásszerűen: vállalkozáserősítő program, kutatási-fejlesztési és innovációs program, információs társadalom- és gazdaságfejlesztési program, turizmusfejlesztési program, regionális gazdaságépítési program, autópálya-fejlesztési program, lakásprogram.
Ez a hét terület egyenként is megérdemelne egy-egy előadás-sorozatot vagy szakmai napot, teljesen érthető tehát, hogy a költségvetésben megkülönböztetett figyelmet fordítottak rájuk.
Jelentős hatásúnak várható tehát és kiemelten kezelt a nemzeti fejlesztési program, ami a Széchenyi-terv alapján valósul meg. Itt egyrészt az infrastruktúra fejlesztése és a lakásállomány növelése a cél, valamint a kis- és középvállalkozások támogatása, elsősorban az, hogy jobban legyenek képesek a jövendőbeli európai támogatások felvételére, illetve a beszállítási tevékenység javuljon, tehát fejlettebb kis- és középvállalkozások alakuljanak ki.
Jelentős a turizmus fejlesztésére szánt összegek növekedése, ami az idei előirányzathoz viszonyítva több mint duplájára nőtt. Jelentős összegeket szán a kormány a tudásalapú társadalom kifejlesztésére. Ez úgy valósul meg, hogy az oktatásba jelentős források mennek, ezenkívül jelentősen nő az állam részvétele a kutatás-fejlesztés növekedésében és az innovációképesség javításában. Jelentősen nő az informatikára fordított összeg is az elkövetkezendő években.
A 2000. évi előirányzathoz képest a következő jelentős terület - ahol nagy fejlődés van - az agrár- és vidékfejlesztési támogatások növekedése. A kettő összesen körülbelül 30 százalékkal nő az ez évi előirányzathoz viszonyítva. Tulajdonképpen itt a közvetlen agrártámogatások, a vidékfejlesztési kiadások nőnek.
Jelentős prioritás még az európai uniós integrációs feladatok ellátása, a közösségi joganyag átvételére vonatkozó programok szerepeltetése a költségvetésben. Korábban jeleztem, számunkra rendkívül fontos, hogy nő a családok támogatása.
Lényegében - az adókedvezményekkel együtt számítva - 2001-re a 2000-re előirányzotthoz viszonyítva a családi támogatások 18 százalékkal nőnek.
A Független Kisgazdapárt részéről azonban felmerülnek kérdések is. Nevezetesen, hogy mi lesz a különböző be nem szedett, de beszedhető APEH-tartozásokkal, amelynek nagysága közel 300 milliárd forint. Az összes tartozás közel 700 milliárd. Manapság szokás minden milliárdos összeget autópályahosszban kifejezni, ezt én is megteszem. Ennyi pénzből, tehát a 300 milliárdból több mint háromszáz kilométer autópálya építhető. Minden képviselő képzelje el ennek az útszakasznak a kezdőpontját valahol a választókerületében, végpontja biztosan az ország másik felében lesz.
A másik kérdés, hogy a nyugdíjemelés most a törvényben leírt 7,3 százalékos lesz, vagy a sajtóban megjelent, Pénzügyminisztériumra hivatkozott 10,3 százalékos, amit mi a messzemenőkig támogatnánk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt, hogy alapvetően jó irányban és jó sebességgel halad az ország szekere, több mindenen le lehet mérni. Mérséklődött hazánk lakosságának csökkenési üteme, párhuzamosan növekedett a házasságkötési kedv, a tartós fogyasztási cikkek vásárlása ugrásszerűen megnövekedett. Minden felsorolás helyett mégis inkább azt ajánlom a kétkedőknek, hogy forgassák a Központi Statisztikai Hivatal kiadványait. Természetesen mindig voltak és lesznek elégedetlenek is a hazában, még azt is elismerem, hogy sokszor nem is alaptalanul, de a tömegek helyzete és véleménye szignifikánsan benne van a statisztikákban.
A jelenlegi kormány olyan, eddig a perifériára szorított területeket karol fel - és ennek kézzelfogható jelei a költségvetés tervezetének soraiból vissza is köszönnek -, amelyek elhanyagoltsága rátette bélyegét a mindennapjainkra. Legyen elég, hogy ismételten csak a családra és az oktatásra utaljak. A családnak kell lennie egy keresztény-polgári ország építőkövének, de nem árt, ha mindemellett képzett és művelt is. A legfontosabb azonban, hogy mi, magyarok a Kárpát-medencében soha el ne fogyjunk.
Összességében tehát elmondhatom, hogy a Független Kisgazdapárt a T/3122. számmal jelölt, a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot úgy ajánlja elfogadásra a tisztelt Háznak, hogy az előterjesztő figyelmét egyben fel is hívja azokra az észrevételekre, amelyeket jómagam és frakciótársaim a vita során tettek és tesznek.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP soraiban.)
