DR. KÓRÓDI MÁRIA
DR. KÓRÓDI MÁRIA
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánypárti képviselők reagálásából arra a következtetésre kell jutnom, hogy azt gondolják, itt tulajdonképpen egy nagyon könnyen elkendőzhető kérdésről van szó. Mégis, ez a dolog nem egyszerűen csak arról szól, hogy a miniszterelnök mikor tartja vagy a kormány tagjai mikor tartják a maguk feladatát nem halaszthatónak, és mikor tartják olyan közfeladatnak, amelynek halaszthatatlansága miatt elmaradhatnak a parlamenti ülésekről.
Mégis azt hiszem, hogy ez egy picivel általánosabb kérdés, és sokkal mélyebb tartalma is van, ha megvizsgáljuk azt az állásfoglalást, amelyet az ügyrendi bizottság hozott. A kérdés ugyanis tulajdonképpen arról szól, hogy a parlamentnek van-e felelős kormánya, vagy egy kormánynak van parlamenti többsége - időnként felelőtlen többsége. Olyan többsége, amely mindent alárendel a saját kormányzati érdekének, és különösen alárendeli a parlamenti demokráciát ennek az érdeknek.
Amikor a parlamenti többség, és ezen belül az ügyrendi bizottság a szokásos módszerrel a saját állásfoglalásait hozza, akkor sajnálatos módon nem a parlament érdekeit tartja szem előtt. Nem azokat az érdekeket, amelyek egy parlamenti demokráciában a parlament működését hosszú távra kiegyensúlyozottan biztosítják, hanem azokat a szűk látókörű érdekeket tekinti csak figyelemmel, amelyek aktuálisan a saját kormányzati érdekeit támasztják alá.
Akkor, amikor ma a kormány megengedheti magának, hogy csak kilenchetenként jelenjen meg az Országgyűlés előtt, amikor a kormányfő az azonnali kérdésre csak kilenc hét múlva köteles válaszolni, akkor ez önmagában is nagy baj. De amikor ezt szentesíti egy ügyrendi bizottsági állásfoglalás, amikor kimondja, hogy valójában csak minden harmadik alkalommal köteles a kormányfő megjelenni a parlament előtt, akkor ezzel azt is mondja, hogy gyakorlatilag a kormányfő számára nem háromhetenként ülésezik a parlament, hanem minden harmadik ülésen, azaz minden kilencedik héten.
Azt gondolom, hogy ezzel a kérdéssel ezen a módon nem lett volna szabad foglalkozni. Én természetesen nem várom el a kormánypárti többségtől, hogy megfeddje a miniszterelnököt; tényleg, nem is hiszem, hogy célszerű lenne ilyen esetekben. De általános érvényű állásfoglalásokban legalább a finomabb fogalmazás, hogy a parlament tekintélyét valamilyen módon megpróbáljuk legalábbis azon a szinten fenntartani, hogy működőképessége megmaradjon - ezt nem ártana megtenni az elkövetkezendő időben.
Úgyhogy én ezért sajnálom ezt az állásfoglalást is, amelyet az ügyrendi bizottság hozott, és az összes állásfoglalást, amelyet az elmúlt időszakban az ügyrendi bizottság hozott. Hiszen ennyi ügyrendi bizottsági állásfoglalás plenáris vitára az elmúlt tíz vagy nyolc évben nem került, mint az utóbbi két évben. Jó lenne erre is odafigyelni, meggondolni, hogy a parlament működése valamennyiünk közös érdeke, és ebben megegyezésre kellene törekedni, és nem folyamatos szembenállásokra.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)
