DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Most, hogy a jugoszláviai változások nyomán normalizálódhat a helyzet déli határainkon, reméljük, hogy ez nem csupán a politikai és a jövőbeni gazdasági kapcsolatok normalizálását jelenti, hanem a háború előtt megvolt és a háború miatt megszakadt gazdasági kapcsolatok rendezését is, beleértve a háborút sohasem akaró, de a háború miatt elrendelt gazdasági embargó kárvallottjai helyzetének rendezését is.
Az embargó bevezetésekor az akkori kormány is érzékelte a problémát, ezért 1993 júliusában három miniszter részéről bizalmas előterjesztés készült a kormány számára a probléma legalábbis részleges orvoslására. Az előterjesztés leszögezte, hogy "véleményünk szerint ezek a cégek önhibájukon kívül szenvedtek el súlyos károkat és kerültek nehéz gazdasági helyzetbe, ezért legalább a számszerűsíthető veszteségeiket valamilyen formában meg kell téríteni".
Erre született a 156/1993. számú kormányrendelet, amely az embargó következtében kárt szenvedett gazdálkodó szervezetek részére a káruk enyhítésére felvett banki hitelek 1993. évi kamataihoz részleges kamattámogatási igény benyújtását tette lehetővé, amelyet ugyanazon év november 20-ig kellett benyújtani, vagyis kilenc nap állt rendelkezésre a támogatás igényléséhez. Azok a kisvállalkozások is rosszul jártak, amelyek a fedezet hiányában nem kaptak banki kölcsönt, és az embargó miatti veszteségeik fedezésére magánhiteleket voltak kénytelenek felvenni.
Később a 2049/1995. számú kormányhatározat ismét foglalkozott a kérdéssel. Annak 2. pontja rögzíti, hogy "folyamatosan követni kell a szankciók megítélésével és kezelésével kapcsolatos nemzetközi magatartást, továbbra is szorgalmazni kell veszteségeink elismertetését, és törekedni kell arra, hogy partnereink - beleértve a nemzetközi szervezeteket is - a szankciók betartásával járó áldozatvállalásunkat közvetlen és közvetett formában ellentételezzék".
Kérdezem a tisztelt külügyminiszter urat, hogy megtörtént-e ennek a kormányhatározatnak a végrehajtása. Ha igen, milyen szervek előtt és milyen eredménnyel? Ha nem, miért nem?
Kérdezem továbbá, hogy a jelenlegi kormányzat kíván-e valamit tenni az embargó miatt önhibájukon kívül tönkrement vállalkozások megsegítésére. Ha igen, mit és mikor? Nemcsak a kormányhatározatban szereplő nagyvállalatokra gondolok, hanem a kisvállalkozásokra is. Ha nem történt ilyen intézkedés, akkor nem kérdezem, hogy miért nem történt, mert az elfogadhatatlan lenne.
Várom a miniszter úr válaszát.
