ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Örömmel tapasztaltuk, hogy a nemdohányzók védelmére bevezetett törvény nem vonta magával a parlamenti rézműves szivartartók eltávolítását, hiszen azok a Ház elidegeníthetetlen részeként a mikszáthi országgyűlés korszakára emlékeztetnek. Örömmel vettük a választ, hogy II. Rákóczi Ferenc Kupola-csarnokban elhelyezett emléktáblájáról eltávolítják a kommunizmus éveiben odakent mocskot, és mire 2001-ben a nagy fejedelem évfordulóját ünnepeljük, újra olvashatjuk majd annak eredeti szövegét, amint azt ön, államtitkár úr, megígérte. Örülünk, hogy a Herendi Porcelángyár és Gerzson Pál művészi alkotását, hatalmas vázáját nap mint nap láthatjuk, mint a millennium örök értékű emléktárgyát.
Nem értjük viszont, hogy Tóth Gyula szobrászművész alkotásában, a harmincas években általa adományozott szavazóurnában miért csak a hannoveri világkiállítás többmilliónyi látogatója gyönyörködhet.
(17.00)
Az erre ugyancsak méltó, remekmívű műtárgy ugyanis a mi tulajdonunk, a Magyar Országgyűlésé, és joggal kívánhatjuk, hogy a jövőben ebbe helyezhessük szavazatainkat holmi dobozok helyett; funkción kívül pedig lehessen újra a látogatók és a mi örömünkre a Parlament szemet gyönyörködtető kiállítási tárgya.
Tisztelt Államtitkár Úr! Mikorra várhatjuk, hogy az Országgyűlés újra visszanyeri és használhatja Tóth Gyula szavazóurnáját, jogos tulajdonunkat? (Taps a MIÉP soraiból.)
