VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Talán hadd kezdjem azzal, ami az ön interpellációjának egyik félmondata, hogy nem vészelte át e szobor a nemzeti hagyományaink iránt érzéketlen mai kor közönyét. Én talán pontosítanám: nem gondolom, hogy a mai kor közönyös lenne nemzeti értékeink iránt.
(14.50)
Valóban vannak olyan emberek, olyan személyek, akik közönyösek ez iránt, és nekünk pontosan az a feladatunk - sokaknak, kormányzati szerveknek, önkormányzatoknak együttesen, és erről volt már ma szó a Házban -, hogy minden jogszabályi lehetőséget kihasználjunk arra, hogy megvédjük ezeket az értékeket.
Kétféle módon kategorizálja a jogszabály az értékeket. Az egyik az, ami a műemlékvédelem vagy örökségvédelem tárgykörébe tartozik. Ezek általában jogszabályilag védett műalkotások, döntő többségükben műemlékegyüttesekben találhatók, és ezek őrzése természetes módon nagyobbrészt megoldott. Ugyanakkor ezek megrongálásának a büntetési tétele, amiről képviselő úr beszél, a Btk.-ban minősített esetként szerepel, úgy gondolom ezért, hogy ezen a területen nincs szükség további szigorításra. Az más kérdés - s minden önkormányzat figyelmébe ajánlanám -, hogy miután helyi védettség alá lehet helyezni az egyes műtárgyakat, köztéri alkotásokat, épületeket az önkormányzatok területén - erre a képviselő-testület jogosult -, talán célszerű lenne, hogy bekerüljenek abba a jogszabályi körbe azok a köztéri alkotások is, amelyek nem élveznek központi védettséget.
De nem elegendő ezeket jogszabályokkal védeni. A minisztérium önmagában nyilván nem képes arra - nem is lehet képes egyetlen országban sem -, hogy megvédjen minden köztéri alkotást. Nagyon sok helyen találkozni olyan példával, hogy kisebb szobrokat, főleg törékenyebb, könnyen pusztuló anyagokból készült szobrokat törhetetlen üveggel vesznek körül. Erre az önkormányzatok vagy más civil szervezetek nem kevés pénzt is áldoznak, és mi magunk is mintegy 100 millió forintot költöttünk az elmúlt esztendőben arra, hogy ugyan nem vandalizmusból - bár az is egyfajta vandalizmus, politikai vandalizmusból - megcsonkított vagy elszállított köztéri szobrok eredeti formájukban visszakerülhessenek eredeti helyükre, ahová annak idején a köz állította. Úgy gondolom, az önkormányzatok minden további nélkül kisebb összeget szánhatnak arra megelőző módon, hogy megvédjék ezeket az alkotásokat, de mi magunk is készek vagyunk arra, hogy akár egy komoly értéket, noha nem műemléki védettséget képviselő szobor esetében az újra való felállítást vagy a szobor kiegészítését támogassuk. Ha jól tudom, a kérdések között is szerepel egy ilyen, amely ugyan politikai okokból volt lebontva és elszállítva, de ennek felállítását is a tárca szándékozik támogatni.
Tehát nem alapvetően jogszabály-változtatást tartok szükségesnek, hanem inkább elsősorban önkormányzati, másodsorban állami, kormányzati részvételt, akár a kulturális tárca részéről, és nem utolsósorban olyanfajta közszellemet, közfelfogást, ami segít megvédeni köztéri alkotásainkat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
