DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A rendszerváltoztatás során a meginduló igazságszolgáltatási reform első intézkedései közé tartozott annak deklarálása, hogy a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alávetve. A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 1989-es módosítása elsőként deklarálta ezt, rögzítve azt is, hogy a bírák nem lehetnek tagjai politikai pártnak és politikai tevékenységet sem folytathatnak, tehát a politikai hatalomtól is függetlennek kell lenniük.
A szervezeti függetlenség fontos biztosítéka az, hogy a legfőbb bírói szerv elnökét a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja, elnökhelyetteseit pedig a Legfelsőbb Bíróság elnökének javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. Ugyancsak a köztársasági elnök nevezi ki a hivatásos bírákat is, akik tisztségükből csak törvényben meghatározott okból és törvényes eljárás keretében mozdíthatók el.
Az alkotmány alapján az igazságszolgáltatási reform során később született bírósági törvények szintén rögzítik a bírák és a bíróságok függetlenségét. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXV. törvény ugyancsak kimondja, hogy a bírák függetlenek, és a jogszabályok alapján meggyőződésüknek megfelelően döntenek, az ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók. A bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról véglegesen döntenek, és ez a döntési jogkör kizárólag őket illeti meg.
Szintén ez a törvény deklarálta a bíróságok igazgatási függetlenségét is, és annak központi szerveként létrehozta az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot. A szervezeti függetlenség szabályozásánál a jogalkotó biztosította a bírói hatalom önállóságát, azt, hogy az igazságszolgáltatási tevékenységet kizárólag a bíróságok gyakorolják, senkit ne lehessen elvonni hatáskörrel rendelkező bírájától, a bíróságok igazgatása pedig a bírák többségi részvételével működő testület útján történjen, míg a bíróságok költségvetése egységes és önálló fejezetben szabályozott legyen.
Képviselő úr nagyon jól tudja, hogy a törvény lehetőséget biztosít az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak arra, hogy amennyiben a költségvetésről alkotott véleménye és javaslata eltér a kormány javaslatától, úgy önállóan beterjesztheti a saját költségvetési változatát, és erről az Országgyűlés vita alapján dönt. Nos, ez a vita most van folyamatban, és kérem, hogy ezt a törvényben szabályozott, rendezett és abszolút korrekt szituációt ne állítsa be valamiféle hatalmi önkény túltengéseként.
A függetlenséget garantálja még a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény is, többek között azzal, hogy kimondja a bírói elmozdíthatatlanság elvét, a bírákat ítélkező tevékenységük ellátása során megillető függetlenséget és azt, hogy kizárólag a jogszabályok alapján és lelkiismeretüknek megfelelően döntsenek. Rögzítette azt is, hogy a bírák ítélkezési tevékenységük során nem utasíthatók, kiválasztásuk és szakmai előmenetelük objektív szempontok és pártatlan döntés alapján valósul meg, döntésük miatti felelősségre vonásuk és a döntésük külső fórum általi felülvizsgálata pedig tilos.
Mindezen jogszabályok alakították ki tehát a bírák és a bíróságok függetlenségének olyan garanciális rendszerét, amely biztosítja azt, hogy sem a politikai hatalom, sem az egyes politikusok média útján történő megnyilatkozásai nem befolyásolhatják a bírák döntéseit. A bíróságok eljárásáról, döntéseiről természetesen mindenki szabadon véleményt formálhat, hiszen ez a demokrácia természetes velejárója; nyilván a bíráknak is van véleményük az egyes politikusokról vagy egyes politikai eseményekről. Azonban az ön által felhozott példák, amelyek két kormánypárti politikus személyéhez kapcsolhatók, éppenséggel pontosan az ellenkezőjét bizonyítják annak, mint amelynek bizonyítására ön kívánta felhasználni.
Tisztelt Képviselő Úr! Ön arról beszélt, hogy egyes politikusok megpróbálják befolyásolni a bíróságok döntéseit, ehhez képest a konkrét esetben az történt, hogy kormánypárti képviselő - és ez szíve joga - véleményt nyilvánított egy folyamatban lévő perben. A bíróságnak nemcsak szíve joga, hanem egyenesen kötelessége, hogy ezt a kifejtett véleményt semmibe vegye. Nos, pontosan ez történt, tisztelt képviselő úr - amint a felhozott példa is mutatja -, a képviselő úr véleményével ellentétes döntést hozott a bíróság.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy önnek az a mondata, amikor azt mondta, hogy a kormány fittyet hány a legmagasabb fokon meghozott bírói ítéletnek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) és azt nem hajlandó végrehajtani, nem valós, hiszen az ügyben elsőfokú ítélet született, és ebben az ügyben fellebbezésnek (Az elnök ismét csenget.) van helye, amit a kormány képviselői meg is tettek.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
