DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy felszólalásomban én leszálljak a földre, a mindennapi gondok közé.
Legutóbbi fogadóórámon egy család panaszán keresztül sok ezer szerencsétlen ember szinte már feledett balsorsa tárult újra elém. Engedjék meg, hogy röviden vázoljam az esetet.
Az Alföldről Székesfehérvárra jóval a rendszerváltozás előtt elszármazott család első költözésének oka az volt, hogy a családfő a Videotonban kapott munkát. Amikor azután az OTP meghirdette a 3 százalékos kamatú lakásépítési programját, ez a család is eladta lakótelepi lakását, és mintegy 10 kilométerre a várostól, Pátkán házépítésbe fogott fiával, akinek családja ugyanazon ház tetőterében talált otthonra.
Tudjuk, hogy 1990-ben, az érintettek számára váratlanul, a kamatokat jelentősen, 12 százalékra emelték, és ugyan volt akkor lehetőség kedvezményes összegű adósságrendezésre, de az említett család esetében ugyanekkor következett be a rendszerváltással beköszöntő munkanélküliség - és azt hiszem, ez is eléggé tipikus sors az idő tájt. A Videotonból akkor elbocsátott családfő, hogy előteremtse a család létfenntartási költségeit, az épülő házukban kényszervállalkozásba fogott, de - ahogy az megint csak gyakran fordult elő - megbukott ez a kényszervállalkozás, és az után is csak adósság maradt vissza.
Fia is, ő is munkanélküliként természetesen nem tudott törleszteni az OTP-nek. De nem adták fel a létküzdelmet, és bár tudjuk, hogy 50 éves kor fölött milyen nehéz álláshoz jutni, ez 1996-ban a panaszosomnak mégis sikerült, és azóta is dolgozik. 1997-ben pedig fia is álláshoz jutott. Keresethez jutván rendezni kívánták adósságukat az OTP-vel, azonban ekkorra már az eredetileg 700 ezer és 500 ezer forintos kölcsön oly mértékben elszabadult, hogy az apától - és hadd mondjam kerekítve - havi 60 ezer, a fiútól 80 ezer forint törlesztést igényelt a bank, ez pedig keresetüket is meghaladta.
Folyik a bírósági per, és előreláthatólag november 15-én olyan döntés születik, mely után elárverezik a házukat. Az idősödő házaspár és a fiú családja három gyermekkel a hajléktalanok sorsának elébe néz. Az önkormányzat jelezte, hogy nem tud segíteni, és tapasztalván már egyet s mást az árverések körül, azt sem hihetem, hogy a falusi ház értékén fog elkelni.
Az eredmény: két kereső családfő és ezen belül egy háromgyermekes ifjú pár tönkretétele. Szorult helyzetükben panaszukkal a Miniszterelnöki Hivatalhoz fordultak, ahonnan ismét az OTP-hez utalták az ügyet, ahhoz a bankhoz, ahol azután azt is megkapták - idézem -, hogy nem kellett volna három gyermeket csinálni. Nesze neked kormányprogram!
Már amikor a kormány idei kamatkedvezményes lakásépítési kezdeményezése formát öltött, jeleztem a pénzügyminiszter úrhoz intézett egyik interpellációmban, hogy a kormányprogram lebontása banki ügyletekre igen gyakran elvérzik a pénzintézetek üzleti gondolkodásmódján. Így a kormány jó szándéka éppúgy meghiúsulhat, mint egyszer korábban a kárpótlás esetében egy másik jobboldali kormánnyal történt.
Én persze el tudom képzelni - és nyilván az esetek egy részére igaz -, hogy az elhúzódó tartozásokkal kapcsolatos több esetben az adósok egyszerűen nem akartak fizetni. Az előadott esetben azonban bizonyítottam, hogy sokakban megvan a fizetési készség, hiszen esetemben megvan mindkét család törekvése arra, hogy dolgozzék és gyermekeket neveljen. Nemcsak demográfiai okokból, amelyekről olyan szépen tudunk vitatkozni, hanem egyszerűen erkölcsileg sem tűrhetjük, hogy ilyen családokat tönkretegyenek.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)
