HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A probléma megoldásának három felelőse van: az állam, az önkormányzat és az érintett. Hadd mondjam el, hogy az állam mit tett ebben az ügyben, és pillanatnyilag ki tehet ezeknek a problémáknak a megoldásában.
Az adós annak idején, amikor az átütemezés, illetve a kamatemelés történt, vagy vállalta a mindenkori banki hitelkamat megfizetését és akkor elengedték a tartozás felét, vagy pedig a parlament által akkori piaci kamat felében meghatározott kamatot - ami jelenleg 12 százalék - fizeti az egész tartozás után, és a kamat másik felét az állam átvállalja. Tavaly 2,1 milliárd forintot tett ki ez a költségvetésben, az idén 1,4 milliárd forintot. A hiteltartozások átlagos összege jelenleg 140 ezer forint, az átlagos havi törlesztőrészlet 2000 forint.
Azok a családok, amelyek halmozottan hátrányos helyzetűek és esetükben a törlesztőrészlet-növekedés is jelentősen meghaladja az átlagot, valóban támogatásra szorulnak, ezért az évi költségvetés már 1991-ben 2,5 milliárd forintot adott az önkormányzatoknak. Ezt az összeget a következő években emelték, annak ellenére, hogy az adósok részéről igen kevés igény jelentkezett. Éppen ezért a szociális törvényben lakásfenntartási támogatást állapított meg a parlament, és ebben integrálta a törlesztőrészletek megfizetésének támogatását.
A 2000. évi költségvetésről szóló 1999. évi törvény 3. számú mellékletének 10. pontja a lakáshoz jutás és a lakásfenntartás támogatásának feladataihoz a helyi önkormányzatokat normatívan megillető összegről is rendelkezik, ez 16,5 milliárd forint. Azt, hogy a települési önkormányzatot milyen összeg illeti meg, a Magyar Közlönyben megtalálhatja az önkormányzat vezetése. Az OTP az e hitelek törlesztésével hátralékba került családokat megkeresi, és a kormány felhatalmazása alapján a tartozás átütemezését ajánlja fel; akár tízéves futamidőben is megállapodhatnak. Néhány család azonban még az így megállapított havi törlesztőrészlet teljes megfizetését sem vállalta szociális körülményeire hivatkozva. Ezeknek az adósoknak az OTP igazolást ad ki, ebben feltünteti azt a havi összeget, amely az önkormányzat támogatásaként lehetővé teszi a megállapodást az átütemezésről. Ennek alapján fontolhatja meg az önkormányzat a támogatás nyújtását. Így a valóban támogatásra szoruló családok megsegítésével a végrehajtási eljárás elkerülhető, és nem fenyeget a lakás elvesztésének a lehetősége.
Hadd mondjam el, hogy valóban három felelőse van a probléma megoldásának. Az állam több esetben közbelépett. Említhetném például a hivatalba lépésünk első intézkedését, amikor egy megörökölt kormányrendelet módosításával a szegény önkormányzatok számára az állam körülbelül 80 százalékos törlesztési átvállalást kezdeményezett. A költségvetésünkben biztosított összegnek csupán egy részét használták fel az önkormányzatok, tehát nem éltek ezzel a lehetőséggel. Ezzel nem szeretném azt mondani, hogy kizárólag az önkormányzatok a felelősek, de mindenesetre az állam többször tett kísérletet arra, hogy az önkormányzat segítségével és természetesen az érintettek minimális részvételével a problémát kezelje. Ugyanis a harmadik szereplő, az érintett, az esetek egy részében valóban szociális segítségre szorul, ezt - ahogy az előbb levezettem - az önkormányzatnak juttatott szociális normatívából meg is kaphatja; másrészt pedig sok esetben a fizetési szándék hiánya is felismerhető.
Nem tehetjük meg, hogy az érintett teljes részvétele nélkül támogassuk a törlesztést, hanem ezekkel a konstrukciókkal, a törlesztés jelentős átvállalásával tudjuk megadni azt a segítséget - és most már az önkormányzat -, ami megoldja a problémát.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
