DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Az önkormányzati önállóságról az előbb már a miniszterelnök úr röviden szólt.
Magam is hozzátenném azt, hogy a Külügyminisztériumnak nem áll módjában ezeknek a megbeszéléseknek, tárgyalásoknak, beszélgetéseknek a tartalmát meghatározni, sőt én azt hiszem, hogy nekünk ellenőri vagy vizsgálóbírói funkciót sem kell betöltenünk, és ezt az elvet követjük ebben az esetben is.
Mi nem folytatunk vizsgálatot, mi nem kérdezzük meg a tolmácsot; én azt hiszem, hogy felnőtt emberek ültek ott az asztal mellett, tudjuk pontosan, hogy kik voltak ők, és aki kíváncsi arra, hogy pontosan mi hangzott el az asztal mellett, az nyilván a résztvevőket kérdezi meg. Azt, hogy pontosan milyen kifejezések hangzottak el, milyen utalások hangzottak el, ki bólintott, én azt hiszem, tőlük kell megkérdezni; hogy voltak-e utalások esetleg a testmagasságokra, esetleg akár egyéb méretekre is (Derültség.), én azt hiszem, erre a résztvevőknek kell visszaemlékezniük. Azt pedig, hogy mindez belefér-e a jó ízlés keretei közé, azt hiszem, minden egyes felnőtt magyar állampolgár el tudja dönteni, sőt én úgy érzem, hogy talán még felnőttnek sem kell lenni ehhez. (Derültség a Fidesz soraiban.)
Én kizárólag a külügyi tisztviselők kijelentéseiért tudom vállalni a felelősséget, de ha már szólok, akkor mégiscsak kihasználom én is az alkalmat arra - jóllehet, a miniszterelnök úr erről már szólt -, hogy a belső vitáinkat nem kell eltitkolni, nem kell elrejteni. Minden stílusnak és mértéknek a kérdése. A stílus persze, mondják, maga az ember, és a mérték pedig szintén megítélés kérdése. Én két dolgot kérek: próbáljuk bizonyos mértékben azért a nemzeti konszenzust is közvetíteni ezek alatt a beszélgetések alatt; a másik pedig az, hogy sohase süssön át a mondanivalónkon az indulat és a gúny. Ha ezt megtesszük, akkor már sokat használtunk az országképnek.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
