CSIGE JÓZSEF
CSIGE JÓZSEF
CSIGE JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Már az imént Balczó Zoltán képviselőtársam után szólni akartam, de aztán visszaléptem, mondván, megvárom a miniszter urat. Jól tettem.
Nagyon fontos, hogy az ágazat vezetője, a Fidesz első számú, némelyek szerint egyetlen oktatáspolitikusa hogyan vélekedik a költségvetésről, a jövő évi lehetőségekről. Nagyon értékelem, megbecsülöm, elismerem, hogy a miniszter úr tárgyszerűen, szőrmentén igyekszik kezelni a problémákat, az ellenzéki véleményeket is, másokat is; mindenesetre tárgyszerűbben, körültekintőbben, mint a kormányt babusgató ellenzéke, a MIÉP. Tehát még reálisabb képet kaptam az ön közelítésében, mint Balczó képviselőtársamtól. Azt gondolom azonban, hogy nagy jó szándékaink ellenére, amit az előző ciklusban olykor együtt is, máskor külön-külön, most olykor együtt, meg megint néha külön-külön próbálunk megmutatni, egyszerűen nem tudunk áttörést elérni ezen a területen.
Mindenki meghirdeti, hogy az oktatás stratégiai ágazat, felemeli hihetetlen mélységből még hihetetlenebb magasságba a pedagógust, és úgy járunk, mint az egyszeri ember, aki a kútból húzta beleesett társát, emelgette-emelgette, de újra meg újra visszaejtette. Jó lenne már az ágazatot, benne a pedagógust is kihúzni. Meggyőződésem, hogy mindez addig nem fog sikerülni, míg a bérrendszerhez magához, az ágazatfinanszírozás egészéhez hozzá nem nyúlunk. Ez egy külön út, külön téma.
Köszönöm szépen.
