DR. BODA ILONA
DR. BODA ILONA
DR. BODA ILONA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásom a költségvetés 6. fejezetét, a bíróságok költségvetési fejezetét érinti. Ha ezen költségvetési fejezeti részhez valamilyen összefoglaló vagy átfogóbb jellegű gondolat mondható, akkor szeretném aláhúzni azt, hogy a Magyar Köztársaságban véleményem szerint a bíróságok helyzete összességében szilárd, az ítélkezés folyamatos, függetlensége biztosított, és szó sincs olyan válságról, amely alapjaiban érintené működésüket.
(11.50)
Ezzel a megállapításommal áll összhangban az Európai Bizottság éves jelentése, amely szerint a magyar igazságszolgáltatás megfelelően, ámde túlterheltsége miatt lassan működik. A fenti ténymegállapítás azért is fontos a számomra, mert az ellenzéki oldalon az fogalmazódott meg, hogy a magyar bíróságok helyzete romlott, sőt ennél súlyosabb kritikai megjegyzések is elhangzottak. Aki ilyen tényt állít, az sajnos nem veszi kellően figyelembe az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének a bíróságok helyzetéről szóló tájékoztatójában foglaltakat, amelyből megállapítható, hogy például az 1999. évben a helyi bíróságokon a peres ügyek száma 23 százalékkal csökkent, hogy a korábbi években tapasztalt bírói fluktuáció megszűnt, hogy egy-egy fogalmazói álláshelyre tízszeres a túljelentkezés.
A bíróságok költségvetési helyzetének reális elemzésénél természetesen felvethető az eljárási reformok 1997. évi elgondolásához képest történő eltérő megfogalmazás, amely véleményem szerint nem az ítélőtáblák felállításának az időpontjában, illetve az 1998. évi felállításuk elmaradásában kezelhető az alapkérdés szintjén, hanem a reformok mikéntisége elsősorban abban fogalmazható meg, hogy a bíróságokat ne terheljék olyan feladatok, amelyek tartalmilag nem igényelnek bírói döntést. A jogállamiság követelményei ugyanis nem jelentik azt, hogy valamennyi jogvitában közvetlenül nyíljon meg a bírói út jogérvényesítési lehetősége. Olyan megoldásokat, azokat a reformokat kell és talán kellett volna már 1997-ben is megtalálni, mindenekelőtt szorgalmazni, amelyek azt biztosítják, hogy a bírói út mint végső jogérvényesítési eszköz legyen igénybe vehető.
Reform kellett volna és kellene most is abban a kérdésben, hogyan alakuljon az eljárás rendje, a jogorvoslat, különösen a rendkívüli jogorvoslat. Mindezek a valódi reformok szolgálnák azt a jogos igényt, hogy a társadalmi ráfordítás arányban álljon a bíróság elé vitt jogviták jellegével és súlyával. Mert azt mindenképpen tudomásul kell venni, hogy a bíróságok működése az államnak és a jogkereső polgárnak is rendkívül költségigényes, illetve a bírósági ítélet nem képes azonnal és rugalmasan reagálni az előhozott jogkérdésre.
A bíróságok 2001-2002. költségvetését is az a kettősség jellemzi a véleményem szerint, hogy az OIT által meghatározott feladatok elvégzésében egy maximalista szemlélet tűnik fel, amely abból ered, hogy az OIT és a bíróságok is igen magas szinten kívánják a feladataikat ellátni, de tudomásul kell venni ugyanakkor, hogy az állam teherviselési képessége korlátozott. (Dr. Hende Csaba: Úgy van!) És ennek megfelelően a költségvetési előirányzatokon belül biztosan lehet és meg is kell találni azokat az átcsoportosítási pontokat, amelyek mellett a szervezet hatékony működése fenntartható.
A bíróságokat illetően a költségvetés egésze bázisszemléletű, lényegében ez is oka lehet annak a nem csekély eltérésnek, amely az OIT által meghatározott, illetve a kormány által támogatandónak ítélt célok megvalósításához szükséges. Nem vitatható, hogy vannak olyan kiadások az OIT-javaslatban, amelyek megkerülhetetlenek. Ilyenek: a bírói alapilletmény, illetve előmeneteli rendszer, a szabálysértési törvény nagyobb munkaterhe, a bíróságok működésének dologi kiadásai. De nem biztos, hogy minden, a bíróságokra háruló feladat megoldásának egyedüli eszköze csak a létszámfejlesztés lehet, ami az OIT-tervezetben nyolc különböző tételben nyer megfogalmazást; mert ez csak egy üdvözlendő törekvés, hogy az OIT előírta a bírák számára a kötelező tárgyalási napok számát, de más belső, az ítéletek időszerűségét nagyban befolyásoló források, így például a fogalmazók jelenleginél aktívabb bevonása az ítéletek előkészítésébe, a titkárok hatáskörének maximális kihasználása a mai napig nem valósultak meg. (Dr. Hende Csaba: Úgy van!)
Ahhoz tehát, hogy a kormány által javasolt, illetve az OIT által meghatározott költségvetési sarokszámok egymáshoz közelíthetők legyenek, optimális egyensúlyi mértéket találjanak, szükséges az OIT által tervezett költségvetés átvizsgálása, fő szempontként annak figyelembevétele mellett, hogy a bíróságok jelenlegi helyzete stabil maradjon, az ítélkezési tevékenység időszerűségi mutatói pedig ne romoljanak. Ennek érdekében biztosítani kell a jelenlegi források nagyobb mértékű kihasználását azzal, hogy a szükséges és elvégzendő feladatokhoz a megfelelő szintű költségvetési forrásokat kell hozzárendelni, mindenképpen biztosítani; mert a bíróságok működése jogi kereteinek és anyagi feltételeinek meghatározása a törvényhozás, tehát a parlament és a kormány politikai felelőssége. Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
