DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Úgy tűnik, hogy már kétévente egy hetet sem tudunk együtt tölteni a kormány képviselőivel egy olyan vitánál, amely, azt hiszem, az ország gazdaságát és a társadalom valamennyi tagját közvetlenül érinti.
Sőt, ennél rosszabb a helyzet, ha a törvényesség szempontjából figyeljük az előttünk lévő előterjesztést, nemcsak amiatt, hogy az államháztartási törvény módosítására még nem került sor, így nincs jogunk jelen pillanatban kétéves költségvetésről beszélni, hanem van egy másik törvény is 1997 óta, amely az agrárgazdaság fejlesztéséről szól, és amelyet 95 százalékos egyetértéssel fogadott el ez a Ház. Úgy tűnik, hogy a beszámolási kötelezettségnek, amely ebből a törvényből fakad, a miniszter úr nem kíván sorozatban eleget tenni, az elmúlt évben is késve tette meg, ebben az évben pedig hajlandóságot sem mutat erre, pedig a törvény úgy szól, hogy a költségvetés benyújtása előtt legalább 30 nappal az előző év agrárgazdasági helyzetéről a miniszter úrnak az Országgyűlés előtt kell beszámolnia.
Nos, ilyen előzmények alapján kerül elénk az a kétéves költségvetés, amely az agrárium fejlesztését, az agrárium működtetését és a vidék életben tartását, valamint az ezredforduló felvirágoztatását hivatott célozni - nagyon szép számokkal. Halljuk itt, hogy több mint 300 milliárd forintos támogatás lesz az agráriumra, valamint a minisztérium kompetenciájába tartozó vidékfejlesztésre, az eddigi 250 milliárddal szemben, tehát 20 százalék körüli emelés a következő évre várható. Aztán megnézzük a 2002-es költségvetést, ott azt látjuk, hogy 2,9 százalékos az emelkedés. Ha összevetjük a kettőt, akkor megállapítható, hogy körülbelül 11 százalékos növekedése van a támogatásoknak vidékfejlesztéssel együtt a két évre. Az inflációs rátával összevetve, amelyet a kormány prognosztizál - tehát nem a valóság várható adatai, hanem egy szép elképzelés szerint -, akkor ez 2,5 százalékos reálemelkedését jelenti a támogatási szintnek, ami a hatályos 1997. évi CIV., tehát az agrártörvény szerint kevés. Hiszen az agrártörvény azt mondja, hogy a GDP arányos emelkedésével kell a reálértéket meghatározni, és annak összefüggéseiben a támogatási szintet emelni az agráriumban és a vidékfejlesztésben. Ez ennek a költségvetésnek, úgy tűnik, nem előfeltétele, sőt, a törvényi előírások szerint nem is kell hogy megvalósuljon. De ez lenne a kisebbik probléma, hiszen a korábbi években is számtalan vita volt arról, hogy mennyi az agrárium támogatottsága és mennyi a befizetése, és az volt tapasztalható - és ez a mai napig is még áll, bár csökken ez a tendencia -, hogy az agrárium nettó befizető a költségvetésbe, tehát több a közterhek, az adók, a társadalombiztosítási járulék, valamint az egyéb helyi befizetések szerinti központi, illetve helyi költségvetéshez való hozzájárulása, mint amennyit az Országgyűlés által megszabott költségvetési támogatásként élvezhet.
A nagyobb probléma az, hogy ezek hogyan kerülnek felhasználásra. Az előző évben már beszéltünk arról, és tettünk is rá kísérletet, hogy addig az agrárium új utakra történő vezetése, bármennyi pénz is áll rendelkezésre, nehézkes vagy egyáltalán nem valósítható meg, amíg a birtokpolitikával nem tudunk valamit kezdeni, amíg nem látjuk azt, hogy mi az a gazdasági méret, amelyre hosszú távon számolva egy olyan agráriumot lehet építeni, amelynek a jövedelemtermelő képessége is biztosítható. Minden évben fellángolnak a viták, nemzeti földalap, földvásárlási támogatás, birtokpolitikai irányelvek, a földtörvényről már nem is beszélek. Egyetlenegy költségvetés sem fordít arra figyelmet, hogy a birtokszerkezet rendezése valóban egyszer s mindenkorra ebben az országban kiszámítható módon megtörténjen.
Most ebben a költségvetésben a Miniszterelnöki Hivatal fejezetben 5 milliárd forint szerepel nemzeti földalap létrehozása címén. Nos, 1997 óta, amióta a Földhitel Intézet működik, és annak a feltőkésítésére ennek az Országgyűlésnek az elődje 10 milliárd forintot hagyott jóvá - a mai napig nincs egyébként ez teljesítve -, ezzel szemben egy még nem létező jogintézményre 5 milliárd forintot megjelenítünk a Miniszterelnöki Hivatalnál, de nem gondolunk arra, hogy ennek a földvásárlásnak és földbirtokrendezésnek milyen előfeltételei vannak, amelynek az FVM fejezetben lenne a helye, és amelyre nézve az SZDSZ az elmúlt évi költségvetésnél 10 milliárd forint beállítását tervezte, egyébként a piacra jutási támogatásoknak a terhére, tehát nem többletkiadásként; ezt az Országgyűlés nem fogadta el. Ebben az évben megint ott tartunk, hogy különböző jogszabályi előkészületi munkák megindultak, megint arról beszélünk, hogy végre a birtokpolitikát rendezni kellene, és azt látjuk, hogy ennek finanszírozási háttere még csak szlogen szintjén sem jelenik meg a költségvetésben. Ezzel szemben megjelennek olyan célok és olyan támogatási alapelvek, amelyekről már eddig is bebizonyosodott, hogy nem hatékonyak.
A termelési támogatások 160 százalékkal fognak nőni. A termelési támogatásoknál, a költségcsökkentő támogatásoknál a minisztériumi irányelv egyszerű, ki van mondva, le van írva: kérem szépen, 300 hektár alattiakat támogatunk, afölött felejtsék el ezt a támogatást. Nos, erre, úgy tűnik, a Pénzügyminisztérium jó vevő volt, mert ennek az alapnak 160 százalékos emeléséhez hozzájárult ezekkel a feltételekkel; magyarul, minél kevésbé hatékony, minél kevésbé térül meg, minél kevésbé jövedelemtermelő, annál több támogatást adjunk, hiszen ez egy virágzó gazdaság alapja.
A beruházási támogatásoknál hasonló a helyzet. A beruházási támogatások következő évi emelése abszolút számokban nagyon szép. Ha megnézzük, hogy a beruházási támogatásokat kik és milyen célra vehetik igénybe, akkor bizony, itt az Országgyűlés előző havi munkáját is figyelembe véve, bizonyos anomáliák figyelhetőek meg, és akkor nagyon finoman fogalmaztam; nem beszélek arról, hogy kijárás vagy esetleg kapcsolatok, vagy ennél súlyosabb szavakat is szoktak említeni, és erre utaló vizsgálatok már lefolytatásra kerültek. Nincsenek meg az alapnormák, amelyek alapján ezeket a támogatásokat az adófizetők pénzéből a minisztériumi fejezetben kontrolláltan és ellenőrizhetően meg lehetne tenni. Semmi, egyetlenegy utalás nincs arra, hogy milyen céloknak, milyen hatékonysági mutatóknak, milyen jövedelemtermelő képességnek kell megfelelnie azoknak, akik ebben az ágazatban a továbbiakban szerepelni kívánnak.
(8.50)
Sőt, ennek a költségvetésnek a bevételi oldalát képező adótörvényeknél olyan módosító indítványok jelennek meg, amelyek igenis a szürke- és a feketegazdaság irányába próbálják a továbbiakban is terelni azokat az úgynevezett termelőket, akik sem a jövedelmükről, sem az árbevételükről, sem pedig a piaci értékesítési viszonyaikról nem kívánnak a központi költségvetés felé semmiféle elszámolással jelentkezni, illetve nincs céljuk és nincs is érdekük arra nézve, hogy olyan agrárrendtartási folyamatban vegyenek részt, amelyben a piaci folyamatok valamelyest is ellenőrizhetőek.
Tehát abszolút logikátlan, rendezetlen jogszabályi környezetbe teszünk be most összességében 309 milliárd forintot, amelynek - a tisztesség kedvéért ezt is meg kell mondani - van egy stabil köztisztviselői és közalkalmazotti rétege, amely ezt élvezni fogja, hiszen ebben a költségvetésben is látjuk, ismételten közel 30 százalékkal emelkedik a létszám. Hiszen további feladatokat kell ellátnia a minisztériumnak, illetve az ágazatirányításnak, és ehhez több száz új munkahely létesítésére van szükség. Csak látnánk már ezeket a feladatokat! Csak egyszer látnánk megfogalmazva, hogy mit akar ezzel a létszámmal elérni, milyen szakmai kvalifikáltságú embereket, milyen jogviszony keretében kíván alkalmazni a minisztérium!
Nekem vagy egy rosszmájú megjegyzésem: különböző, párthoz közeli vagy pártlojalitásnak megfelelő urak szociális segélyező egyesülete is működik a minisztérium mellett, amelyet költségvetési pénzekből kell finanszírozni. Sajnos, komolyan meg kell ezt állapítani (Mádai Péter tapsol.), hiszen ha megnézzük azoknak a hölgyeknek és uraknak az átlagéletkorát, akiket az utóbbi két évben a minisztériumba felvettek, bizony több a nyugdíjas kort meghaladó szaktanácsadó és szakreferens, akik természetesen kellő infrastruktúra biztosítása mellett közpénzekből remek anyagokat készítenek. Látjuk ennél a költségvetésnél is, hogy milyen komoly és megfontolt célkitűzések mentén kívánjuk a 300 milliárd forintot elkölteni.
A módosító indítványok, amelyek már a mezőgazdasági bizottságban is felmerültek - talán meg kellene nézni az ágazati költségvetés struktúraátalakítását -, egyszerűen hamvukba dőlnek, amikor olyat látunk, hogy az előző évben ebben az Országgyűlésben óriási vita volt abban, hogy milyen garanciaalapokat teremtsünk. Az Országgyűlés, a kormánnyal szemben, 65 milliárd forintot megszavazott mint hitelgarancia-alapot, az agráriumban tevékenykedő gazdáknak, illetve a társas vállalkozásoknak. Mi azt hittük, hogy ez a 65 milliárd kevés lesz. Többet szerettünk volna - 100 körüli volt az első tárgyalási alap. És most azt látjuk, hogy a 65 milliárd forintnak alig több mint a fele fogyott el, a másik része itt van, kihelyezés nélkül. Miért nem fogyott el? Nincs rá szükség az ágazatban? Nem! A minisztérium hozott egy olyan döntést, hogy az olyan társas vállalkozások, amelyeknek a jogelődjei szövetkezetek voltak - amelyeket köztudottan nem illik szeretni ebben a kormányzati ciklusban -, ezt nem vehetik igénybe. Függetlenül attól, hogy milyen gazdasági paramétereik vannak, nem vehetik ezt igénybe. A pénz itt marad. A másik része, amely kiosztható, időnként megjelenik különböző sajtóorgánumokban, egy olyan költségvetés mellett, amelynek a befizetési összegét bizony ennek a társadalomnak kell előteremtenie, s amely joggal várja el, hogy ennek kapcsán megfelelő számadással és hatékonysággal működő ágazati irányítás melletti megélhetési lehetőségek teremtődjenek vidéken. Ez ebből a költségvetésből nem látszik.
A minisztérium irányítása erre semmiféle ígéretet vagy anyagot nem tett le elénk; a törvényi kötelezettségeit nem teljesítette.
Tehát erről a költségvetésről azt lehet mondani, hogy ez nemcsak az átverés költségvetése, nemcsak a bizonytalan pozíciók költségvetése, hanem olyan költségvetés, amelyben az FVM részére biztosított pénzek elköltése gyakorlatilag rá van bízva arra a minisztériumi apparátusra, arra a minisztériumi felső vezetésre, amely mint koalíciós partner, úgy tűnik, ebben a kormányzati ciklusban a közpénzekkel azt tehet, amit akar.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
