DR. FRAJNA IMRE
DR. FRAJNA IMRE
DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Beszédem elején érintőleg reagálok néhány hozzászólásra, aztán majd talán beszéd közben is megteszem ezt.
Azt gondolom, hogy ha Madách mondatát egy kicsit kiforgatnánk, akkor azt tudom mondani, hogy bő kézzel mérsz, hiszen ellenzéki képviselő vagy. Ígéretekben meg követelésekben természetesen most bőségesen lehet rálicitálni a kormányra. Ha a tényeket hasonlítjuk össze, hogy mennyit adtak egykoron, akik most követelnek, akkor azt gondolom, hogy az összehasonlítás elég csúfos, mert ez a számok akkor negatívban történtek. (Vancsik Zoltán: Csúsztatsz! - Keller László: Negatív számot nem lehet adni!) Nem is, az elvéve lett!
Az, hogy Csáky képviselő úr hogyan gondolkodik a Pénzügyminisztériumról, az nem meglepő, de nem értem az ellenzéki reakciót erre a meglepésre. Azt gondolom, hogy kormánypárti képviselőnek nem kötelező szeretni a Pénzügyminisztériumot, Csúcs képviselő úr is jól megvan kormánypárti képviselőként, noha nem tartozunk a kedvencei közé. De azt kell mondanom, hogy egyébként Csáky képviselő úr több szempontból félreérti az általa idézett kérdéseket.
Az, hogy a Pénzügyminisztérium terjeszti be a társadalombiztosítás költségvetését, az Antall-kormány ideje alatt meghozott rendelkezés, mely érvényes egészen a mai napig, úgyhogy kár ezen a mostani kormányon számon kérni.
Másrészt azt gondolom, hogy jobb, ha az ember óvatosabban fogalmaz, mert félreértik ellenzéki képviselők, és úgy értik netán Csáky képviselő úr megjegyzését, mintha a parlament három frakcióját fölvásárolták volna valamilyen ismeretlen körök (Szabados Tamás: Ezt a folyosón kellene elmondanotok egymásnak!), noha tudom, hogy képviselő úr nem erre gondolt ez ügyben.
De azt kell mondanom neki, hogy valószínűleg félreérti a leszavazás indokát (Vancsik Zoltán közbeszól.), a szabályozási eszköz volt alkalmatlan az elérni kívánt célra. Másrészt azt kell mondanom, hogy a privatizáció lehetősége egészen 1990 óta nyitva áll minden önkormányzat előtt, tehát nem valamilyen új jelenséggel állunk szemben. Sőt, rengeteg kimazsolázás típusú privatizáció lezajlott az elmúlt évtizedekben. Az, hogy ezt most egyesek komplett intézményekre akarják kiterjeszti, érhető ijedséget okoz az érintettekben, de sajnálatos módon nem egy friss jelenségről van szó.
A reagálásoktól eltekintve, én azt gondolom az előttem szólókkal szemben, hogy a társadalombiztosítási alapok következő két évre szóló költségvetése a gazdaság növekedésével összhangban jelentős javulást fog hozni mind a nyugdíjasoknak, mind pedig az egészségügyi dolgozóknak. (Szabados Tamás közbeszól.)
Elhangzott rengeteg olyan igény, ami egyébként jogos felvetés az egészségügy részéről, hogy jobban kellene koncentrálni a megelőzésre, fejlett technológiákat befogadni, új gyógyszereket finanszírozni, még több műszert venni. A kormány több érdekképviselete együtt is konzultálva áttekintette azt, hogy milyen prioritásokat fogalmazzon meg a következő két évre. Minden érdekképviselet egybehangzó állítása az volt, hogy ma az egészségügy területén a legfeszítőbb problémát a bérek kérdése jelenti. A kormány ezért úgy döntött, hogy a rendelkezésére álló erőforrásokat ide koncentrálja.
Koncentrál máshova is. Az egészségügyi miniszter úr sokat kritizált felszólalásában elmondta, hogy a prevenció kapcsán jelentős célprogram fog elindulni ezzel kapcsolatban, tehát fog előrelépés történni. Azok a programok, amikre egy ideje várunk, el fognak indulni a következő évben. Ebben egyébként a társadalombiztosítás költségvetése is partner.
Most bajban leszek, mert Béki képviselő asszony eltávozott a teremből, márpedig a nyugdíjemelés kérdésében kénytelen leszek reagálni a fölvetésére. Azt gondolom, furcsa dolog egyfelől a kormányt a demokrácia felrúgásával vádolni, másfelől pedig azt a természetes tényt számon kérni rajta, hogy a kormánypárti képviselőcsoportok megváltoztatnak egy benyújtott javaslatot.
A kormány úgy gondolta a költségvetés tervezésekor, hogy a gazdaság további élénkítése szempontjából 3-3 százalékos további járulékcsökkentést hajt végre. A képviselőcsoportok pedig úgy döntöttek, hogy a gazdaság élénkítése megvalósítható 2-2 százalékkal is, és a fennmaradó pénzből pedig pótoljuk a nyugdíjasok által elszenvedett veszteségeket.
Azt gondolom, ez egy teljesen természetes joga a parlamentnek, bár Béki képviselő asszonnyal többször lefolytattuk ezt a vitát, amikor számára nem tetsző módosító indítványt szavaztak meg a kormánypárti képviselők. Úgy gondolta, hogy ez a demokráciának valamilyen felrúgása.
Azt kell mondanom egyébként mindenféle követelésekkel szemben - visszatérvén a tényekhez -, hogy ezzel az emeléssel a nyugdíjasok visszakapják mindazt a pénzt, amit az előző kormány elvett tőlük, sőt jobban fognak járni reálértékben a nyugdíjasok. (Vancsik Zoltán: Nem egészen. - Csige József: És amit ti elvettetek?)
Azt gondolom - mint többször kifejtettem kedves képviselő úr hozzászólásaira -, hogy nehéz a mérlegbe belevenni valakinek az ígéretét, hozzáadni a tényeikhez. Azt mondtam, tényeket kell tényekkel összehasonlítani. Önök elvettek 12 százalékot, majd beígértek egy jelentősebb nyugdíjemelést, ezzel szemben mi jelentős nyugdíjemelést hajtottunk végre minden egyes évben. (Csige József: Törvény volt... - Vancsik Zoltán közbeszól.)
