DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Urak! Alapvetően a társadalombiztosítás költségvetéséről szeretnék beszélni, de nem tehetem meg, hogy az összefüggésekre való tekintettel ne tegyek néhány megjegyzést a miniszter úr mondanivalójához.
Tisztelt Miniszter Úr! Illő tisztelettel engedje meg, hogy némileg csodálkozzam az ön győzelmi jelentésén, hiszen a minimális többleteket, amelyek itt-ott fellelhetők a tárca költségvetésében, a valós helyzet, a válságos helyzet és a lehetőségek tükrében kellene értékelnünk. Én önnel szemben azt gondolom, és ezt tegnap este is elmondtam, hogy az egészségügyi tárca vesztes, mert a támogatási előirányzatok - és most nem a kiadásiról beszélek - csak 8,8 százalékkal nőnek; az igaz, hogy a beruházási kiadások növekedése ezen belül 20 százalékos, de azt is tudni kell, hogy idén a tavalyihoz képest 10 százalékkal csökkentek ezek az előirányzatok, tehát itt egyfajta visszaemelésről van szó, legalábbis részben.
Azt gondolom, hogy a legnagyobb baj, és ezt az ön államtitkára is elismerte tegnap, hogy az innovációt, a szakmai fejlesztést szolgáló célelőirányzatok nagyságrendje csökken, és ez konzerválja a technológiai lemaradást, elsekélyesíti a műszerprogramokat, mint a röntgengéppark fejlesztési program, a sugárterápiás eszközpark. Azt gondolom, hogy ez nagyon nagy baj, természetesen egyéb bajok, a működés ellehetetlenülése mellett.
Ami pedig az egészségügyi reformot illeti: ismereteim szerint önök be fogják nyújtani a szakorvosi privatizációról, az egészségügyi intézmények működési formáiról, továbbá az intézmények jogállásáról szóló törvényjavaslatokat, de ezek végrehajtásához egy árva peták előirányzatot nem látunk a tárca költségvetésében, és azt gondolom, hogy igazán ezek alapján kell megítélni az egészségügyi fejezeti költségvetést.
Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy rátérjek a társadalombiztosítás költségvetésére, és ezzel kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy sok-sok éves hagyományt megtörve, ezt a kétéves költségvetés részeként tartalmazza a törvényjavaslat.
Itt is meg kell jegyeznem azt, hogy ennek jogalapja ma még hiányzik, mert azt a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat megfelelő szakaszainak elfogadása fogja majd megteremteni, ha a parlament elfogadja. Ez a fajta előzetes bizalom és optimizmus, azt gondolom, enyhén szólva is furcsa, még akkor is, ha bízhatunk a kormánykoalíciós szavazógép működésében, de ezt legalábbis jogállamokban nem szokás megtenni.
Alapvetően azt gondolom, hogy a társadalombiztosítás jövő évi költségvetése mind a bevételi, mind a kiadási oldalon számos bizonytalansági elemet tartalmaz. Három csoportban tartalmaz bizonytalansági elemeket ez a költségvetés: részben a 2000. évi költségvetés előirányzatainak teljesülését ma még nem lehet felmérni, a költségvetés benyújtásának időpontjában végképp nem lehetett felmérni. Tehát kiadási oldalon alacsonyabb pótlólagos nyugdíjemeléssel számoltak, mint ami aztán nyilvánosságra került, a járulékbevételi többlet is bizonytalannak tűnik, tehát sok bizonytalanság van.
Másodszor: a két évre előre meghatározott makrogazdasági mutatók mértéke és azok megbízhatósága is kérdéses; nem szeretném hosszan fejtegetni az inflációval kapcsolatos prognózisaik értékét.
Harmadszor pedig az ellátórendszerek főbb feszültségpontjait illetően ez a költségvetés meg sem kísérli ezeket a feszültségeket kezelni.
Tehát azt látjuk a társadalombiztosítás kétéves költségvetési javaslatából, hogy a hosszú távú társadalompolitikai érdekeken ezúttal is felülemelkednek a rövid távú költségvetés-politikai érdekek.
Ami a nyugdíjalap költségvetését illeti: a bevételi előirányzat bizonytalansága mellett bírálni kell a kiadások megalapozatlanságát is. Az idei kiegészítő nyugdíjemelés áthúzódó hatását önök nem vették figyelembe; de nagyobb baj az, hogy leírva a 7,3 százalékos, egyébiránt irreális nyugdíjemeléssel számolnak.
(8.30)
Tudom, hogy előkészületben van egy 10 százalék feletti változat, ezt azonban nem látjuk, de ez sem kezeli a tavalyi veszteség kompenzálását. Ezért a Szocialista Párt azt fogja javasolni, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény 2001-re vonatkozó indexálási szabályait úgy módosítsuk, hogy az idei valós és a jövő évi várható inflációnak megfelelően nőjön nemcsak a régi, de a most nyugdíjba menőknél is a nyugdíj, mert nem szabad hamis inflációs előrejelzésre alapozva majd csak novemberben megadni a most is látható nagyságú emelést.
Ezen túlmenően azt is javasoljuk, hogy 2001-re a szokásos emelés mellett egy egyszeri 5,5 százalékos nyugdíjemeléssel a nyugdíjak reálértékének javítását törvényi szinten biztosítsák, amellyel lényegében a korábbi törvénymódosítással elvett nyugdíjak egy részét vissza lehet adni. Azt gondoljuk, hogy ezzel a javaslattal egy átlagnyugdíjasnak éves szinten 17 ezer forinttal magasabb összeget lehetne juttatni, mint ami a kormányzati javaslat.
Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány gondolattal szóljak az egészségbiztosítás költségvetéséről is. Én ezt a tervezetet azzal a várakozással tanulmányoztam, hogy megtalálom benne a bőkezűséget ígérő miniszterelnöki deklaráció hatását. Nos, csalódnom kellett. A válságban lévő egészségügy rendbetételére szánt 70 milliárdos növekmény ugyanis az egészségügyi bérek, a gyógyszertámogatás, a táppénz, a rokkantnyugdíj és egyéb előirányzatok között oszlik meg. Így a gyógyító ellátás működésének előirányzata az idei várható teljesítésnél alig 7 százalékkal több. Könnyű belátni tehát, hogy a 20 százalékosra srófolt bérígéretnek nincs igazán fedezete, mert a kórházi vezetőknek főhet majd a feje, hogyan gazdálkodják ki a minimálbér emelésének forrását, miközben a dologi automatizmusról nemes egyszerűséggel elfeledkeztek, miközben az eszközök, az energia, a műszerjavítás költségnövekedésével a tervezők nem kalkuláltak.
Ami a gyógyszerkasszát illeti, a kormány itt sem hagy fel a tudatos alátervezéssel, a szakmai megfontolásokat rendre legyűri a financiális terror. Idén sem volt elegendő a 135 milliárd, feltehetőleg 17 milliárddal kell több, miközben második éve társadalombiztosítási normatív támogatással nem kerül forgalomba új gyógyszer, nincs átlátható és kiszámítható gyógyszer-támogatási rend, a szereplők között nincs párbeszéd. Van viszont az államszocializmust idéző árbefagyasztás, van viszont lakossági tehernövekedés, mert önök visszavonulnak a támogatásból - erről szólt '98, '99 -, és jövőre az idei teljesítésnél kevesebb, újra kisebb előirányzat.
Tisztelt Országgyűlés! Nagyon sok a bizonytalanság az egészségbiztosítás költségvetésében, és túl sok kockázati tényezővel kell számolni. A főbb kockázati tényezők a bevételi oldalon, csak felsorolásszerűen. A feltételezett makrogazdasági pálya magától értetődő kockázati tényezőt jelent. Ezen túl számolni kell az adótörvény módosításából származó hatások bizonytalanságaival is. A minimálbér emelése miatti közteher-emelkedést munkáltatói szinten nem kompenzálja a járulékcsökkenés. A tervezett munkavállalói plafon eltörlésének hatásai is vitathatóak. És a járulékbeszedés ösztönzése is virtuális a törvényjavaslatban.
A kiadási oldal kockázati tényezőivel kapcsolatban már említettem a dologi eszközök hiányát; úgy gondolom, hogy ennek következtében a betegek érdemi ellátása helyett a küldözgetések és a teljesítménypontok virtuális pörgetése folytatódik. A gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök kiadásainak féken tartására tervezett eszközök hatása egyáltalán nem látható jövőre sem, mint ahogy az idén sem. És azt gondolom, hogy a kedvezőbbé vált halálozási helyzet tartós megtartása számos költséges ellátás folyamatos nyújtását feltételezné, azonban ennek anyagi feltételei ellehetetlenülnek, és ez több életkori csoportban visszafordíthatja ezt a rég várt trendet.
Mindezek ismeretében a Szocialista Párt ezt a társadalombiztosítási költségvetési tervezetet nem tudja elfogadni. Kárenyhítésként teszünk néhány javaslatot, így azoknak a szabályoknak a megfogalmazását kíséreljük meg, amelyek az előirányzatokat meghaladó bevételek, illetőleg a hiányok esetén követendőek, mert nem lehet önöknek parttalan felhatalmazásokat adni. Ezen túlmenően javaslatokat fogunk tenni néhány előirányzat emelésére, így 30 milliárd forinttal többet szánunk a gyógyítókasszára, hogy valóban legyen fedezet a beígért 20 százalékos bérnövekmény kifizetésére, és ezen túlmenően legalább 8 százalék dologi juttatás finanszírozására. És természetesen javasolnunk kell a gyógyszerkassza zártságának feloldását és növelését is.
A részletekről a képviselőtársaim fognak beszélni, de összefoglalóan azt mondhatom, hogy sajnos a társadalombiztosítási költségvetés sem az áttörés költségvetése, hiszen mindaz, amit itt látunk, a lecsúszás fékezéséhez sem elegendő.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
