DR. SÁLING JÓZSEF
DR. SÁLING JÓZSEF
DR. SÁLING JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én a minimálbér emelésével szeretnék egy kicsit foglalkozni a munkavállalók szemszögéből. Fontosnak tartom elvégezni ezt az elemzést, mert ha egy országban 57 százalékkal nő a minimális bér, ami a foglalkoztatottak 25 százalékát érinti, akkor ennek mindenki örülhet. Mégis egy sor feszültség kíséri az ügyet. Már az előterjesztés is igencsak érdekes. A költségvetés úgy készült el és a parlament elé is úgy került, hogy 40 ezer forintra volt tervezve a minimálbér, jóllehet, a tárgyalások a munkaadókkal és a szakszervezetekkel el sem kezdődtek. Érdekes, hogy most, miután megvonták a minimálbér megállapításának jogát a szociális partnerektől, már tudják, hogy szeptember 15-éig meg kell határozni a minimálbért.
A miniszterelnök úr többször kijelentette, hogy 40 ezer forint lesz a minimum, sőt a Munkaügyi Tanács ülésére is úgy ment el, hogy előző nap bejelentette a sajtótájékoztatón, hogy ha a szociális partnerek nem fogadják el a kormány javaslatát, akkor a kormány egyedül határozza meg a minimális bért a munkaadók és a szakszervezetek nélkül.
Az előbbi beszédében a miniszterelnök úr megköszönte a szakszervezeteknek azt a szövetséget, amit a kormánnyal kötöttek. Hát érdekes egy szövetség az, ami úgy kezdődik, hogy megvonták a szakszervezetek jogát. Úgy gondolom, lehet, hogy politikailag helyes egy ilyen köszönet, de mégis úgy gondolom, hogy a szakszervezetekkel szemben ez nem tisztességes.
Mondhatnánk, hogy eddig csak a szokásos a történet: a kormány nem egyeztet senkivel - még ha ez törvényi kötelezettsége is -, a szakszervezetekre, munkaadói szövetségekre úgysincs szüksége, a kamarák már padlón vannak, és most folyik a szövetkezetek élve boncolása. Csakhogy vannak itt szakmai szempontok is, amelyeket jó lett volna megvitatni, hiszen a kormány nem erős a döntések alapos államigazgatási előkészítésében, ráadásul a munkaügy egyébként is mostohagyerek, igazán még gazdája sincs.
Azt nem kell hosszasan indokolni, hogy miért is fontos a minimálbér emelése. Álláspontunk szerint is megteremtődtek a minimális bér emelésének makrogazdasági feltételei. A hatékonyság javulása, a gazdasági növekedés biztosítják azt a többletet, amelyből finanszírozható ez a lépés.
A bruttó minimálbér aránya a bruttó nemzetgazdasági átlagkeresethez viszonyítva '90-ben 37 százalék, '98-ban 28 százalék volt. A minimálbér reálértéke '90 és '99 között 26 százalékkal csökkent, míg a reálbér csak 15 százalékkal. Ha az európai arányokat is figyelembe vesszük, akkor bizony messze vagyunk a kívánatos 60 százalékos aránytól. 2000-ben is várhatóan csak 26 százalék körüli lesz a minimálbér az átlagkeresethez viszonyítva. Igaz, hogy az Európai Unióban is 40 és 60 százalék között szóródik ez az arány, csakhogy ott a bérek jóval magasabbak és még egy 40 százalékos minimálbér is tisztes megélhetést biztosít.
A magyar átlagkereset '96-ban, vásárlóerő-paritáson számolva, az európai átlag 30 százaléka volt, miközben az egy főre jutó GDP 50 százalékos.
Álláspontunk szerint az emberek többségénél továbbra is a munka lesz a megélhetés alapvető forrása. Aki viszont dolgozik, annak megélhetését és elemi biztonságát a munkájának kell garantálnia. Ezt egyébként megerősíti az Európai Szociális Charta is, amikor azt írja: "A charta aláírói elismerik a dolgozók azon jogát, hogy olyan díjazásban részesüljenek, amely mind a dolgozónak, mind pedig családjuknak tisztes életszínvonalat biztosít." A jelenlegi minimálbér nem elegendő ehhez, mert lényegesen kisebb a számított létminimumértéknél. A magyar munkaerőpiacot egyre inkább a túlzott kereseti egyenetlenségek jellemzik. Az aránytalanságot az egyes ágazatok, szakmák bérelmaradásai, a fizikai és szellemi foglalkozásúak bérkülönbségei, az alsó és felső jövedelemtizedbe esők jövedelemkülönbségei mutatják.
Ma már több metszetben is olyan mértékű kereseti differenciák alakultak ki, amelyek a fejlett gazdaságokban szokásos különbségeket is jóval meghaladják. Ezek az aránytalanságok tudatos adópolitikai megoldásokkal csökkenthetők. A kormány azonban '99-ben éppen fordítva, olyan adótörvényt terjesztett például a parlament elé, ami az alacsony jövedelműeket sújtotta. Az átlagkeresetek reálértéke tavaly 2,5 százalékkal nőtt, a minimálbér reálértéke 5,7 százalékkal csökkent.
Azt a kormány is elismeri, hogy az átmeneti időszak piaci viszonyai nyomán kialakult kereseti aránytalanságokat enyhítik a munkáltatók és a szakszervezetek között minél szélesebb körben megkötendő kollektív szerződések. Csakhogy a kormány ezt nem ösztönzi, és nem építi a kollektív szerződések jogszabályi hátterét, hanem minden eszközzel fúrja azt. A felsorolt indokok után világos, hogy a minimálbért jelentősen emelni kell, azonban sokkal körültekintőbben kell eljárni, mint ahogy azt a kormány gondolja.
Nézzük meg a javasolt emelés várható hatásait! A 40 ezer forint mellett és a tb-járulékok 2 százalékpontos csökkentése mellett a munkaerőköltségek 2001-ben nemzetgazdasági szinten is 0,7 százalékkal nőnek. Az egyes ágazatokban vagy a kis- és középvállalkozások körében azonban súlyos helyzetet teremt az ilyen mértékű emelés, számtalan munkahely kerül megoldhatatlan feladat elé. Tömeges elbocsátásokra lehet számítani főleg a mezőgazdaságban, a könnyűiparban, a sütőiparban vagy a kereskedelem kis- és középvállalkozásainál, például az áfészeknél. Ez pedig nem lehet célja a minimálbér rendezésének.
A hatásokat meg kell vizsgálni területi alapon is, mert lesznek olyan térségek, amelyek nehéz helyzetbe kerülnek. Ugyanakkor jó néhány ágazatot kedvező helyzetbe hoz a kompenzálás - például a vegyipart és a bányászatot. Vagyis jövedelemátcsoportosításra is kell számítani. Mindez azt jelenti, hogy differenciált kompenzációs eszközöket kell alkalmazni. Ilyenek lehetnek: a tb-járulék sávos megállapítása, az egészségügyi hozzájárulás mértékének százalékos meghatározása. Az egészségügyi hozzájárulás abszolút mértéke egyébként is az alacsony keresetűeket sújtja. Meg kell fontolni az egészségügyi hozzájárulás két év alatti megszüntetésének lehetőségét is. Szükség lehet a Munkaerő-piaci Alap igénybevételére, természetesen normatív alapon.
A beruházások utáni adókedvezmény hatása pont ott nem használható, ahol kellene. Ígéretet kaptak a közszféra nehéz helyzetbe kerülő intézményei is a kompenzálásra. Ennek formáját még nem ismerjük, de nehéz elképzelni, hogy a csökkent munkaképességűeket foglalkoztatók ne kapjanak kompenzációt.
A munkáltatók és a vállalkozók - főleg a kompenzáció elmaradása esetén - várhatóan igen találékonyan védik meg az érdekeiket. Nagyon szerencsétlen lenne, ha a 40 ezer forint minimálbér bevezetése együtt járna a tömeges normarendezéssel, azért, hogy ne lehessen 100 százalékot teljesíteni, hogy ne kelljen 40 ezer forintot fizetni; ha most terjedne el a részmunkaidős foglalkoztatás, persze úgy, hogy közben 8 órai munkát várnának el; garanciák nélkül terjedne ki az atipikus foglalkoztatás, például a nyolc hónapos foglalkoztatás, a munkaviszony felváltása a polgári jogviszonnyal; vagy együtt járna a mozgóbérek alapbéresítésével úgy, hogy eltűnnek a kötelező bérelemek, például a túlóradíj. Ilyen változások után a jó szándék ellenére sem kapják meg sokan a 40 ezer forintot.
Végül pedig az úgynevezett torlódási problémáról. Azoknál a cégeknél, ahol a 40 ezer forint bevezetése jelentős bérköltség-növekedést jelent, nem marad erő a 40 ezer forint feletti bérek rendezésére. A kormány erre azt írta, hogy a kereseti skálán keletkező időleges bérfeszültségeket vélhetően csak fokozatosan szüntetik meg a munkáltatók, ugyanis csak hosszabb távon tudják a magasabb bérkategóriákban a korrekciós béremelést végrehajtani. Ez a szemlélet azonban véleményünk szerint elfogadhatatlan, hiszen nemcsak a minimálbérekben kell közelítenünk az Európai Unióhoz, hanem az európai béreket kell megcélozni, legalábbis az ottani bérek alsó határát. A megoldás a garantált bér kimunkálása és érvényesítése, valamint a többelemes minimálbér lehetne, ami egy országos bértarifa-megállapodást eredményezhetne. Kár, hogy ezt a kormány nem támogatta eddig.
Tisztelt Ház! Látható, hogy számtalan probléma várható. Éppen ezért jó lett volna mindezt az érdekegyeztetés keretében alaposan megvitatni. Azért, mert ha adunk, akkor valójában adjunk is! Ne legyen az a helyzet, hogy a kormány jó, mert megadta a 40 ezer forintra a lehetőséget, a munkáltatók és a szakszervezetek pedig rosszak, mert nem tudják megoldani a konkrét helyi problémát. Márpedig a kompenzációt a kormánynak kell biztosítani, hiszen ez nem kétszereplős játék a szakszervezetek és a munkáltatók között, mint ahogy azt - ügyesen - a miniszterelnök úr említette.
A kormány azonban eddig két dolgot tett. Két év után összehívta a KIÉT-et - a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsát - két napirenddel. Az egyik a minimális bér elfogadása, a másik a KIÉT megszüntetése volt. Az Országos Munkaügyi Tanács ülésén pedig közölték, hogy vagy elfogadja a javaslatot, vagy elveszik tőle ezt a jogosítványt. Ez utóbbi meg is történt. Igaz, itt nem megszüntetésről, csak kiürítésről van szó. Úgy vélem, ez az út nem a szociális Európába vezet. Igaz, önök nem is igen igyekeznek oda; persze az európai ház magyar szobáját nem is lehet ilyen papírokkal kitapétázni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
