DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap hallhattuk a miniszterelnök úrtól is és több hozzászólásban is, hogy a 2001-2002-es költségvetés a családok támogatásának, a vállalkozások fejlesztésének, úgy is mondhatnánk, az esélyteremtésnek a költségvetése. Én ebből a vállalkozásfejlesztéssel kapcsolatban szeretném néhány gondolatomat önökkel megosztani.
Azt elmúlt évtizedben végbement és lényegében lezárult piacgazdasági átalakulás eredményeként kialakult az új tulajdonosi és termelési struktúra. Napjainkban a magyar gazdaságot azonban sajátos kettősség jellemzi: egyfelől egy viszonylag szűk, erősen exportorientált, döntően külföldi tulajdonú, ugyanakkor vámszabad területen is termelő, néhány modernizációs szigetre koncentrálódó nagyvállalati kör - ahogy szoktuk mondani, a multinacionális társaságok - állítja elő a GDP és az export nagyobbik hányadát, másfelől a Magyarországon működő, közel 800 ezer társas és egyéni vállalkozás túlnyomó többségét alkotó, javarészt hazai tulajdonú mikro-, kis- és középvállalkozási szektor hozzájárulása a bruttó nemzeti termékhez és az exporthoz jóval elmarad e szektornak a foglalkoztatásában betöltött súlyától.
Jellemző például, hogy Magyarországon ezer lakosra hetvenöt működő vállalkozás jut, míg az Európai Unióban ennél lényegesen kevesebb, ötven körüli ez az érték. Magyarországon a gazdaság e kettősségének egyik kísérő jelensége, hogy a vállalkozói szektorban magas az önfoglalkoztatás aránya. Pusztán az a tény, hogy a hazai vállalkozói szektor közel 60 százaléka egyéni vállalkozás, jelzi az önfoglalkoztatást; vagy amit gyakran más kifejezéssel kényszervállalkozásnak is szoktunk nevezni. A kisvállalkozásoknak és különösen az egyéni vállalkozásoknak igen jelentős hányada családi üzemként működik, ezek csupán a vállalkozó és családtagjai számára biztosítanak munkát, vagyis külső munkaerőt a termelési folyamatokban vagy éppen a szolgáltatói folyamatokban ritkán alkalmaznak.
Azt hiszem, néhány gondolatban érdemes foglalkozni az önfoglalkoztatással is, mert ennek az árnyalt értékeléséhez természetesen nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy az élőmunkát terhelő, bár az utóbbi időben érezhetően és következetesen csökkenő, de még mindig magas elvonások, valamint a bonyolult adminisztratív szabályok miatt a mikrogazdálkodások, a mikrovállalkozások szinte megoldhatatlan problémáját jelenti az első foglalkoztatott alkalmazása. Azok a kis- és középvállalkozások, amelyek növelni szeretnék a foglalkoztatottak számát, sok esetben nem tudnak versenyre kelni a multinacionális vállalatok béreivel, munkakörülményeivel, szociális juttatásaival. Működési területükön általában csak alacsony képzettségű munkaerővel tudnak dolgozni, azzal rendelkeznek, és gyakorta csak nehézségek árán tudják teljesíteni a munkavállalók részére törvényekben biztosított szociális jellegű előírásokat is. Ugyanakkor azonban azt sem szabad elfelejtenünk, hogy pontosan ezek az önfoglalkoztató vállalkozások a szocialista korszakból örökölt túlfoglalkoztatás, az úgynevezett kapun belüli munkanélküliség viszonylagos zökkenőmentes felszámolásában nyújtottak az elmúlt tíz évben komoly segítséget.
A hazai kis- és középvállalkozások előtt álló egyik legnagyobb kihívás most az európai uniós csatlakozásra történő felkészülésünk. Különösen hangsúlyossá teszi ezt a kihívást az a tény, hogy ebben a szektorban az export aránya a gazdaság egészéhez képest mintegy 10 százalékkal elmarad az EU-tagállamok hasonló értékeitől. Magyarországon a külkereskedelemben részt vevő kis- és középvállalkozások száma és aránya meglehetősen alacsony, ráadásul a hazai kis- és középvállalkozások jelentős hányada olyan gazdasági jogi formában működik, ami a nemzetközi piacokon csak korlátozott mozgásképességet biztosít.
Ebben a helyzetben ezek a kis- és középvállalkozások az elvégzett felmérések szerint két területen várnak változást a kormánytól: egyrészt szakmák, szabványok, hatósági eljárások és kereskedelemtechnikai előírások szintjén információkat várnak az Európai Unió előírásairól, valamint biztonságos gazdasági információkat a szomszédos országok piacairól és üzleti lehetőségeiről; másrészt pénzügyi támogató intézményeket és intézkedéseket várnak elsősorban a határon túli aktivitás biztosítására, a kockázatok csökkentésére.
(8.30)
Az előzőekből kiindulva a vállalkozáserősítő program, amely a Széchenyi-terv egy önálló fejezetét képezi, két fő célt tűz magához. Egyrészt azt, hogy elősegítse és felgyorsítsa a magyar gazdaság kettősségének oldását, vagyis az erősen exportorientált, döntően külföldi tulajdonú nagyvállalati szektort, valamint a belső piacra termelő, zömében hazai tulajdonú kis- és középvállalati szektor közötti termelési, innovációs és információs kapcsolatok kialakulását és kiszélesítését, másrészt pedig azt, hogy átsegítse a magyar gazdaságot az 1990-es évekre jellemző olcsó hazai munkaerőre és külföldi tőkebevonásra épülő gazdaságfejlődési modellről a szakképzett munkaerő, az innováció és a tőkebevonás hármasára támaszkodó innováció vezérelte gazdaságfejlődésre.
A vállalkozáserősítő program céljainak megfogalmazásakor el kell különíteni egymástól a piaci növekedésre, a helyi és globális hálózatokhoz való kapcsolódásra képes kis- és középvállalkozásokat azoktól az önfoglalkoztató családi vagy mikrovállalkozásoktól, amelyek elsősorban foglalkoztatási szerepet töltenek ma be. Ennek alapján a Széchenyi-tervben megfogalmazott vállalkozáserősítő program célja az, hogy az önfoglalkoztató mikrovállalkozásokat felkészítse arra, hogy képesek legyenek tartósan is önmaguk, családjuk és környezetük eltartására, valamint, hogy ezek a kis- és középvállalkozások arra is képesek legyenek, hogy a gazdasági hálózatokba, termelési láncokba és az információs gazdaságba érdemileg be tudjanak kapcsolódni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megnézik a Széchenyi-tervnek éppen ott, az asztalomon lévő sárga színű alfejezetét, amely immár nagy számban megjelent, akkor abból látható, hogy a tartós növekedés feltételeit is figyelembe véve ez a terv, és ehhez illeszkedően a 2001-2002-es költségvetés célként tűzi maga elé az új, innovatív kisvállalkozások létrejöttének elősegítését, a már létező kisvállalkozások közepes vállalkozásokká való fejlődésének az előmozdítását, illetve a már működő hazai középvállalkozások gazdasági megerősödésének, külpiaci megjelenésének és tőkebefektetésének, valamint az információs gazdaságba való bekapcsolódásának a támogatását.
Ez a program abból indul ki, hogy a hazai kis- és középvállalkozások reális esélyének megteremtése egyszerre segítheti a vállalatszerkezet kettősségének oldását, a hazánkban működő nemzetközi vállalatok és külföldi tulajdonú nagy- és közepes vállalkozások gazdasági beágyazódásának megerősítését, olyan vállalatközi kapcsolatrendszerek kiépítését, amelyek jelentősen tompíthatják a regionális gazdaságban lévő különbségeket - ugyanakkor ez a társadalomra is jó hatással van -, a mikro- és kisvállalkozások fejlődési potenciáljának a bővülését, versenyképességük javulását, valamint a kis- és középvállalkozások exportképességének, a külpiaci aktivitásának a bővülését.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Képviselőtársaim! Ezek a várható kedvező hatások együttesen lehetővé teszik, hogy az utóbbi években elindult dinamikus gazdasági növekedés valóban tartóssá, valóban fenntarthatóvá váljék, és egyben szétterüljön az egész országban. Úgy hiszem, teljesen egyértelműen látható a költségvetésből, hogy az erre beállított források mindezt biztosítják.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
