LOTZ KÁROLY
LOTZ KÁROLY
LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Közismert, hogy a közlekedés az infrastruktúra egyik meghatározó eleme, jelentős hatással van a gazdasági fejlődés lehetőségeire, feltételeire, valamint a társadalom minden rétege számára, a munkával összefüggő, a szociális és kulturális helyváltoztatási igények kielégítésére. Nemzetközi vonatkozásai, illetve számtalan gondja, problémája miatt ugyanakkor az európai uniós csatlakozási tárgyalások úgynevezett kemény magjai közé tartozik.
Áttekintve az előttünk fekvő törvényjavaslat vonatkozó részeit - tehát elsősorban a közlekedési fejezetet -, az elmúlt időszak tanúsága szerint az ugyancsak roppant fontos vízügyekkel együtt sajnos a közlekedés jelentősége megfelelő kezelésének e költségvetésben nyomait sem észleljük.
A Közlekedési és Vízügyi Minisztérium kiadásai 2001-ben a bázisévhez viszonyítva mindössze 4,6 milliárd forinttal, azaz 4,8 százalékkal növekednek.
(8.40)
A gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésére vonatkozó összeg említésével, de csupán említésével mint módosító tényezővel a törvényjavaslat készítői pedig csak az "itt a piros, hol a piros" alapon bűvészkednek. Az általuk ily módon kimutatott 31,8 milliárd forintos állítólagos növekményből ugyanis 30,6 milliárd forint a saját bevételek emelkedéséből származik. Ennek a kategóriának a tartalma nem világos. Így a költségvetési támogatás, írd és mondd, 2001-ben mindössze 1,2 milliárd forinttal növekszik. Nem valami nagy feladat a tárca számára ekkora összeg helyének a megtalálása.
Ezek után érdemes az általános indoklásnak a felhalmozási kiadások fejezetben foglalt azon állítását is szemügyre venni, mely szerint a termelői infrastruktúra beruházásai terén a 2000. évi előirányzatokhoz képest kiemelt előirányzat jut a vasúthálózat és a Volán-autóbuszpark fejlesztésére. Nos, a vasúthálózat fejlesztése csoportban a 2000. évi 16,7 milliárd forinttal szemben 2001-re 17 milliárd forint szerepel, ami 1,7 százalékos növekedésnek felel meg, messze elmaradva még a kormányzat által prognosztizált inflációtól is. Itt tehát súlyos értékvesztésről van szó.
Nem derűsebb az a kép sem, ha a vasútra fordított, illetve fordítható teljes összeget vizsgáljuk. Eltekintve a vasút ISPA-támogatásának összegétől, amelynek egyelőre még nem világos a sorsa, amely gyakorlatilag három vonalszakasz rehabilitációjának egyik ütemét, ennek finanszírozását jelentheti, az idei esztendő előirányzatához képest nominális értékben 5,5 százalékos, a tavalyi teljesítéshez viszonyítva pedig 7,2 százalékos visszaesés mutatható ki.
De nem jobb a helyzet a korszerű árufuvarozás szempontjából olyan fontos területeken, mint a kombinált fuvarozás, amelyet évek óta az egyik legfontosabb fejlesztési területnek tekintünk, vagy a logisztikai központok fejlesztése, ahol 2001-re az idei esztendőhöz viszonyítva egyetlen fillér többlet sem szerepel, amely ily módon reálértékben akár 10 százalékos csökkenést is elszenvedhet.
Tisztelt Ház! A Volán autóbusz-rekonstrukciója sem nyújt sokkal derűsebb képet, pedig tudjuk, hogy milyen állapotban vannak a Volán-autóbuszok. Igaz, hogy az idei összegekkel egybevetve van némi előrelépés, de az 1999-hez viszonyított 0,8 százalékos nominális emelkedés teljességében ellentmond mindenféle kormányzati ígérgetésnek.
Tisztelt Ház! Elkeserítő képet mutat az útfenntartási és fejlesztési célelőirányzat is. Az Útalap kormányzat általi meggondolatlan megszüntetésének következtében, a közbeszerzési kötelezettségek alóli kibúvás feltételeinek megteremtése érdekében, a gyorsforgalmi úthálózat továbbépítésének költségvetési kereteken kívülre helyezésével a teljes országos közúthálózat esetenkénti alkudozás tárgyává vált. Úgy tűnik, ebben a közlekedési tárca, illetve a közúti közlekedés lett az igazi nagy vesztes. Maga a fejezeti indoklás is elismeri, hogy az üzemeltetés, a karbantartás és a felújítás együttes összege legfeljebb csak reálértéken tartást tesz lehetővé, és pusztán a legalacsonyabb, úgynevezett "C" szolgáltatási szint fenntartására elegendő.
A fejlesztési előirányzatoknál még ennyire sem telik, mert - szó szerint idézem - "a fejlesztési előirányzat összegében a bázisévi előirányzathoz képest növekmény nem került megtervezésre". Vajon miért? És mindez akkor, amikor egy tárca által megrendelt tanulmány néhány hete a közutak állapotának gyorsuló romlásáról tudósít, és amikor közismerten több száz milliárd forintos költségvetési többletbevétel keletkezik a tervezettnél jóval nagyobb infláció miatt.
Közgazdaságilag pedig teljesen egyértelmű, hogy az inflációs többletbevétel, amennyiben egyáltalában felhasználják valamire, hiszen az nagy kérdés, hogy valóban fel kell-e használni az inflációra tekintettel, akkor nem gerjeszt újabb közvetlen inflációt, ha infrastruktúra - például út-, vasútfejlesztés, vízi létesítmények - fejlesztésére fordítják. Itt lenne végre az alkalom és egyben forrás az ésszerű, komoly javításra, az infrastruktúra bővítésére, illetve az infrastruktúrák jelenlegi helyzetének javítására. A költségvetés szerint a kormány ezt most ismét elmulasztja.
Ezután komolyan vetődik fel az a kérdés is, miből akarja a kormányzat az uniós követelményeket teljesíteni, finanszírozni, például az utak teherbíró képességének előírt szintre emelése. Ezzel kapcsolatban rendkívül komoly, hosszú évekig tartó hatalmas költségeket igénylő műveletekről van szó. Ez csak fokozatosan növekvő ráfordításokkal oldható meg, még akkor is, ha uniós segítségre számítunk, vagy esetleg csak számíthatunk ebben a kérdésben.
Összefoglalva az elmondottakat: egyértelmű és világos kép rajzolódik elénk. Ez a költségvetés nemhogy a szükségszerű fejlődés, az uniós követelmények, elvárások teljesítésére alkalmatlan, de még a jelenlegi színvonal fenntarthatóságát is kétségessé teszi, amely sajnos beláthatatlan következményeket fog maga után vonni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
