DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy senki nem vitatta és nem is vitathatja ennek a törvényjavaslatnak a fontosságát, ennek az időszerűségét, ugyanis valamennyien úgy gondoltuk, hogy majd a társadalmi demokratizmus fejlődésével a jogkövető magatartások is lépést tartanak.
(18.10)
Sajnos ennek éppen az ellenkezője figyelhető meg: lent, középen, fent, bármelyik szinten nézzük a dolgokat, bizony sok kívánnivalót hagy maga után ez az egyébként teljesen jogos társadalmi követelés.
Engedjék meg, hogy néhány szóval méltassam azt, hogy egy színvonalas, komoly előterjesztés tárgyalását kezdhetjük meg. A kapkodó, előkészítetlen, nem egyeztetett javaslatokkal ellentétben, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosítását tartalmazó javaslat kiérlelt munkának tűnik, gondolom, csak kisebb módosításokra és korrekciókra szorul. Ez törvényszerű, hiszen egy közel kétszáz szakaszból álló és jó néhány új intézményt is bevezető novella - mert itt többről van szó, mint egy sima, egyszerű módosításról - felveti azt, hogy több szem többet lát, talán valamivel hozzá tudunk járulni.
Az előbb felvetődött, hogy mire gondolok, amikor teszek egy összehasonlítást a megfelelően át nem gondolt, kapkodva előkészített és beterjesztett törvényjavaslatok és ezen javaslat között. Csak emlékeztetőül: a nem olyan régen elfogadott, borral kapcsolatos törvény, a bortörvény, a jövedéki törvény vagy a vámeljárásról szóló törvény, a vámtörvény vagy - éppen sajnos az IM kompetenciájába tartozott - a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény, amelyeknek az átgondolatlan rendelkezései elég gyorsan társadalmi reakciókat váltottak ki, amelyek aztán egyébként nagyon helyesen maguk után vonták azt a kormányzati magatartást, ami egyedül a helyes, hogy próbáljuk meg korrigálni ezeket.
Remélem, hogy itt ilyenről nincs szó, ugyanis a bírósági végrehajtásra vonatkozó joganyag - mint ahogy említették többen és az expozéban is elhangzott - napjaink nagyon fontos része. Megtestesül benne és kézzelfoghatóvá válik az állam ereje - itt a szervező állam erejére gondolok - és annak a hatékonysága; azé az államé, amely biztosítja a hitelezők követeléseinek kielégítését, érvényt szerez a bírósági ítéletek végrehajtásának, ugyanakkor az adós oldaláról is kiszámítható és némiképp humánus is.
Az 1978. évi 18. törvényerejű rendelet a '90-es évekre már erősen erodálódott, több alkotmánybírósági határozat is megcsonkította. 1994-ben a piacgazdasági viszonyok között már szükségessé vált az új végrehajtási törvény megalkotása. E törvény többszöri módosítása után a javaslat az átfogó felülvizsgálat eredményeként jelenik meg, igyekszik választ adni az eltelt öt évben felmerült kérdésekre, anomáliákra.
Az átmeneti időszak után, a megszilárdult társadalmi-gazdasági viszonyok között megváltoztak a hangsúlyok a végrehajtásban is. Ha pontosabban fogalmaznék, talán úgy kellett volna mondanom, hogy a megszilárduló társadalmi-gazdasági viszonyok között, hiszen múlt időről még nem beszélhetünk. Míg korábban gyakori volt a munkabérre vezetett végrehajtás, napjainkban a munkanélküliség miatt előtérbe került az ingóságokra, ingatlanokra vezetett végrehajtás. A cégek számának és vagyonának növekedése indokolja, hogy a gazdasági társaságokban lévő üzletrészek lefoglalásának jogi háttere megteremtődjön.
Ugyancsak át kell gondolni a pénzügyi intézményeknél kezelt összegek végrehajtására vonatkozó eljárást, mivel a pénzügyi szolgáltatások széleskörűen elterjedtek, de ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra is, hogy nem kizárólag megtakarítások vannak a számlákon, hanem sok esetben a család, a nyugdíjas megélhetését szolgáló, a mindennapi megélhetéshez szükséges összegek is.
Itt szeretnék egy pillanatra megállni, és rögtön rámutatni e témakörben - megítélésünk szerint - a javaslat hiányosságaira, néhány hibájára. Nem elfogadható számunkra, hogy a több számlatulajdonos tulajdonában álló számlán kezelt pénzösszeg bármely számlatulajdonossal szemben fennálló követelés fejében teljes összegben végrehajtás alá vonható, mint azt a javaslat 40. §-a tartalmazza. Ez a rendelkezés ellentétben áll a törvény azon rendelkezésével, amely szerint lefoglalni az adós birtokában, őrizetében lévő vagy más olyan ingóságot lehet, amelyről valószínűsíthető, hogy az adós tulajdonában van, érzékelten is, márpedig közös számlánál ez érzékelten nem valószínűsíthető.
A javaslat nem biztosít lehetőséget a halasztó hatályú igényperre, mint az a lefoglalt ingó és ingatlan vagyontárgyaknál egyébként lehetséges. E hiányosság például a közös számlára utalt munkabérek és nyugdíjak esetében eredményezhet kirívó igazságtalanságot, joghátrányt, illetve az intézkedéstől sújtott személy anyagi ellehetetlenüléséhez is vezethet.
A pénzügyi intézménynél kezelt összeg végrehajtás alá vonása esetére a javaslat meghatároz néhány mentesítési szabályt, e néhány kivételtől eltekintve a számlán lévő összeg tulajdonképpen korlátlanul végrehajtható. Tekintettel az előzőekben elmondottakra is, igaz, hogy ez a hitelező érdekeit szolgálja, de az adóssal vagy harmadik személlyel szemben esetenként súlyos méltánytalanságot eredményezhet. A mentesítésre vonatkozó kérelem sem megoldás, hiszen a hosszú ügyintézés alatt az adós megélhetése nem biztosított.
Megfontolásra ajánljuk, hogy a számlán lévő összeg meghatározott része automatikusan mentességet élvezzen, ne lehessen elvonni azt az adós rendelkezése alól. Ezen összeg lehetne például az általános megélhetési költség, amelynek nem feltétlenül kell egybeesnie a minimumnyugdíjjal.
A lakásmobilitás Magyarországon csekély. A családi otthon elárverezése az esetek túlnyomó részében az adós, az adósok tragédiája is egyben. A becsérték feléért lakottan elárverezett lakásokból az árverési hiénák akár erőszakkal is eltávolíthatják a lakót, aki így a legkedvezőtlenebb helyzetbe kerül. Reméljük, hogy az új szabályozási javaslat az adósokat is szolgálja akkor, amikor néhány kivételtől eltekintve, csak a becsérték 70 százalékáig engedi meg leszállítani az árverési árat, és fő szabállyá teszi a beköltözhető állapotban történő árverést.
1998 óta a parlamenti többség futószalagszerűen módosítja a büntető törvénykönyvet, egy újabb módosítás még ebben a törvényjavaslatban is el van bújtatva. Az expozéból is kitűnik, de konkrétan: a 23. § a rendbírságról rendelkezik, amely a végrehajtás eredményességét akadályozó magatartás esetében szabható ki. A javaslat szerint: ha a bírságolás eredménytelennek bizonyult, a végrehajtó ezt jelzi a bíróságnak, amely intézkedik a megbírságolt büntetőjogi felelősségre vonásának kezdeményezése iránt. Jelenleg nincs erre alkalmazandó törvényi tényállás a büntető törvénykönyvben. A záró rendelkezések között találjuk meg a kulcsot a megfejtéshez: külön törvény hatálybalépésével egyidejűleg fog hatályba lépni a rendbírságnak a büntetőjogi felelősségre vonással kapcsolatos rendelkezése. Megítélésem szerint a korrektebb előterjesztői magatartás az lett volna, ha már ez a törvényjavaslat, amely a végrehajtásról szóló törvényen kívül egyéb tizenhárom törvényt módosít, tartalmazza a vonatkozó Btk.-módosítást, hogy a büntetőjogi szankcióra is tekintettel tudjuk azt eldönteni, hogy támogatjuk-e ezen a területen is a rendbírság bevezetését ilyetén módon avagy sem. Ehelyett egy ilyen félig-meddig lopakodó, kriminalizáló jogalkotásnak vagyunk a tanú.
Csak megjegyzem, tisztelt Országgyűlés, hogy éppen pénteken kezdi tárgyalni az Országgyűlés a büntető törvénykönyv egy másik módosítását, amelyben három, egymástól teljesen eltérő helyén módosítja a Btk.-t.
(18.20)
Semmi akadálya nem lett volna annak, hogy negyedikként ez is oda bekerüljön, és akkor a hatálybalépés is egyszerűbbé vált volna, és a mi számunkra is áttekinthetőbb lett volna.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, van még néhány percem, ezért visszatérnék a cégekkel kapcsolatos témakörhöz, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokban lévő vagyonrészről szólnék. Egy nagyon érdekes, új, a korábbi kereskedelmi jogban egyébként ismert jogintézmény felfrissített újjáélesztéséről van szó, ugyanis a végrehajtást kérő a tag helyett jogosult lenne felmondani a társasági tagságot. Az elszámolás megtörténtét követően a végrehajtást kérő a részére kifizetett összeg erejéig felelne a társaságnak a tagsági jogviszony megszűnését megelőzően keletkezett tartozásaiért. A végrehajtást kérőt a megszűnt tag jogutódjául kezelni enyhén szólva furcsa megoldás, vagy talán nem gondolta kellően végig ennek következményeit és jelentőségét az előterjesztő.
Mert mi itt a helyzet? Halmozz adósságot, légy társasági tag, és a társaság ügyeit is kezeld hanyagul, húzzál ott is minél nagyobb hasznot! Ha a végrehajtás során tagsági viszonyod a végrehajtást kérő általi felmondás útján megszűnik, ne bánkódj egy pillanatig se, ugyanis a végrehajtást kérő kapott bizonyos követelése jogilag kielégítettnek tekinthető a kapott összegből, az eljárás is befejezettnek tekinthető, de a kifizetett összeggel együtt megkapta a felelősséget is. Nem kell felelnie tovább az adósnak a társaság felé, csak a szerencséjében bízhat a végrehajtást kérő, hogy a részére a végrehajtás során adott összeget megtarthatja-e, avagy kénytelen helytállni az adós helyett. Hol van akkor kielégítve az ő igénye? Álláspontunk szerint a tagi felelősséget a helytállásért nem szabad áttestálni a végrehajtást kérőre. A tartozásokért annak kell felelnie, aki felhalmozta azokat, a végrehajtást kérőt pedig terhektől mentes összeg kell hogy megillesse.
Tisztelt Országgyűlés! Vitányi István képviselőtársam foglalkozott a végrehajtási költségek kérdésével, ami valóban élő problémákat jelenít meg. Megítélésem szerint a törvénytervezet 15. §-a, amely a kamarát az önálló bírósági végrehajtó hatáskörébe tartozó végrehajtási ügyek után általános költségátalányban kívánja részesíteni, még ha csak átmeneti jelleggel is, erősen megkérdőjelezhető, sőt, megítélésem szerint nem is támogatható. Ennek mértéke a törvénytervezet szerint az 500 ezer forint végrehajtási érték alatti ügyekben egyezer forint, míg az azt meghaladó értékű ügyekben pedig a végrehajtási érték 1 százaléka.
Az államtitkár úr az expozéjában említette itt néhány perccel ezelőtt, hogy kétszázezer végrehajtási ügy indult, csak egy bizonyos témakörben. Akkor gondoljuk meg, ha ez mind 500 ezer forint alatti, mert nyilván az, specialitásából adódóan, akkor az már 500 ezerszer ezer forint bevételt jelentene az egyébként valóban nagyon sok feladatot ellátó végrehajtói kamarának. Összességében a 200 ezer akkor is nagyon sok, akkor is 500 ezerszer egyezer forint lenne, az is nagyon nagy összeg.
Itt nemcsak erről van szó, hogy ez mekkora bevételt jelentene a kamaránál, mert ez engem különösebben nem érdekel, hanem engem az érdekel, hogy újabb terhet jelent valamennyi végrehajtást kérő részére, holott a hatályos díjszabás szerint, ahogy Vitányi István is elmondotta, elég jelentős összegeket kell már előlegként is kifizetni. Aztán arra, hogy majd ki fizeti ezt az összeget, és ki fogja viselni, én nem tudom, egyébként a törvény maga megfelelő rendelkezést tartalmaz-e, lehet, de attól függetlenül van még egy veszély, amely miatt én ezzel nem értek egyet: a végrehajtói kamarát (Az elnök jelzi az idő leteltét.) - máris befejezem - nem az ügyfeleknek kell fenntartania. Annak a fenntartási költségeit tagdíjakból vagy pedig az egyéb végrehajtási költségek díjszabásának emelésével kell megoldani.
Tisztelt Országgyűlés! A Szocialista Párt képviselőcsoportja a törvényjavaslatot jónak tartja, és néhány módosítással el is fogja fogadni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
