DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A mai vitában ugyan nem túl nagy számban vagyunk jelen, de ez a létszám talán nem a téma fontosságának szól, inkább annak a helyzetnek, ami az elmúlt években az Országgyűlésben kialakult, hiszen a téma, amit megvitatunk, az a törvényjavaslat, amit a kormány benyújtott az Országgyűlésnek, a jogállamiság egyik legfontosabb kérdéskörét, a jogbiztonság alapjait jelenti.
Ahogyan a korábbi felszólalók is utaltak rá, a törvényhozás teljes munkája, a megalkotott törvények értelme vész el, ha ezeknek a törvényeknek a gyakorlati érvényesülését nem tudjuk biztosítani, de nem pusztán a törvényhozás, hanem a törvénykezés, az igazságszolgáltatás munkája is értelmét veszti, ha olyan esetekben, ahol végrehajtásra kerül sor, több mint 50 százalékban eredménytelen ez a végrehajtás.
Ezért azt gondolom, mindenki számára, aki fontosnak tartja a Magyar Köztársaság alkotmányának érvényesülését és a jog uralmát Magyarországon, ez egy olyan témakör, ahol össze kell fogni és a lehető legjobb megoldásokat kell megtalálni annak érdekében, hogy az országot a törvények uralják és ne a korrupció vagy az erőszak.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
Az SZDSZ képviselőcsoportja már az eredeti törvény 1994-es vitájában is hangsúlyozta, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy Magyarország ne váljon adósparadicsommá, tehát ne alakuljon ki egy olyan helyzet, ahol érdemes adósnak lenni, mert aki adós, az jól jár, a hitelező helyzete, pozíciója gyakorlatilag reménytelenné válik. Így egyet is értünk azzal a szándékkal, minden olyan erőfeszítéssel, ami ezt az adósparadicsomot, amely jelenleg sajnos még létezik, fel akarja számolni. Ugyanakkor maga az előterjesztés adós marad annak a helyzetnek az elemzésével, amelynek következtében a '94. évi LIII. törvény, tehát a bírósági végrehajtásról szóló törvény kudarcot vallott, legalábbis messze elmaradt a várakozástól.
(18.40)
Hiszen mai napig is - mint ahogy hallottuk az előterjesztésben - az esetek többségében nem történik sikeres végrehajtás, mai napig is alapvetően három problémával szembesülünk, amikor a végrehajtás helyzetét nézzük.
Az első probléma az, hogy a végrehajtás a bírósági végrehajtáson kívül történik, az úgynevezett pénzbehajtó cégeken keresztül. Ma nagyobb valószínűséggel, nagyobb eséllyel lehet ilyen cégeken keresztül követelésekhez hozzájutni, mint a végrehajtás törvényes útjain keresztül. Ezek a jognak a féllegális vagy szürkezónájában történő akciók minden tekintetben aláássák a jogbiztonságot, aláássák a jog uralmát.
A verőemberek vagy pénzbehajtó emberek mellett ugyanilyen veszélyt jelentenek azok a kiugrott rendőrökből, kiugrott NBH-s tisztekből álló vállalkozások, amelyek információt próbálnak szerezni, nagyobb sikerrel egyébként, mint a végrehajtók. Felkutatják az adós kintlevőségeit, felkutatják ingatlanait vagy anyagi érdekeltségeit, és így juttatják a hitelezőt jogos követeléséhez. Ez az adatokkal való kufárkodás vagy az adatokkal való féllegális üzletelés megint csak nem a kívánatos útja a törvények és az ítéletek végrehajtásának.
A harmadik problémakör, amivel sajnálatosan nem foglalkozik az előterjesztés - nem magában a tényállítási részekben, hanem a háttérelemzésben -, hogy mit lehet tenni azzal a helyzettel, amelyre nagyon sok jogalkalmazó panaszkodik, nevezetesen: a végrehajtás területén jelentkező korrupcióval; nevezetesen azzal, hogy aki ma többet tud fizetni, nagyobb eséllyel jut hozzá a kintlevőségeihez, de ha az adós tud többet fizetni, akkor nagyobb eséllyel tudja megtartani a már illegálisan megszerzett összegeket. Ennek a problémának a kezelését sajnos nem találjuk az előterjesztésben, így azok az eredmények, amelyeket a javaslat célul tűz, már eleve részben kudarcra vannak ítélve.
A képviselőcsoportunk, ahogy említettem, támogatja az előterjesztés azon irányát, hogy próbáljuk meg a végrehajtót a végrehajtási piacon - a kétségtelenül létező végrehajtási piacon - egy kicsit előnyösebb helyzetbe hozni, mint a magáncégeket, akár pénzbehajtó kft.-kről, akár magánnyomozó irodákról legyen szó. Próbáljuk meg a végrehajtó számára is lehetővé tenni, ha nem is azt, hogy verőembereket alkalmazzon, de hogy az információkhoz hozzájusson, ezekkel az információkkal versenyhelyzetbe kerüljön a magáncégekkel szemben. Ezzel a törekvéssel a magunk részéről egyetértünk.
Ugyanakkor nagyon határozottan nem értünk egyet azzal, hogy hogyan hozzuk a végrehajtót versenyhelyzetbe. Nem értünk egyet, aggályosnak tartjuk - amire már a Kisgazdapárt vezérszónoka is utalt - azt a rendelkezést, amely szerint a végrehajtók az adósok pénzforgalmi számláihoz, az információhoz hozzájuthatnak.
Nem értünk egyet azzal a fajta megoldással, ami egy anomáliát úgy próbál kezelni, hogy iszonyatos költségekkel további anomáliákat teremt. Mire gondolok? Nem tartanánk helyesnek azt, hogyha mondjuk, a közlekedési szabálysértések nagy száma miatt, azért, mert sokan, mondjuk, 120-nál gyorsabban mennek az autópályán, ezentúl Magyarországon csak olyan autókat lehetne vásárolni, amely nem képes 100 kilométeres sebességnél gyorsabban menni. Ugyanis szerintünk abból kell kiindulni, hogy az autósok többsége betartja a szabályokat - nem azokat kell büntetni, akik betartják a szabályokat.
Ez az előterjesztés, amikor a cégtörvény módosításánál a 172. §-ban előírja azt, hogy a cégnyilvántartásban kell szerepelnie minden egyes számlaszámnak, a cég minden egyes számlaszámának, akkor a cégeket, illetőleg a pénzintézeteket iszonyú nagy mennyiségű információ cégbírósági bejelentésére kötelezi, olyan információk bejelentésére, amely információk utána nyilvános információkká válnak, hiszen a cégnyilvántartáshoz bárki hozzáférhet. Szerintünk egy cégnek a számlaszáma és az, hogy hol van számlája, nem egy olyan adat, amelyhez helyes, ha mindenki hozzáfér egy olyan országban, ahol az információkkal való kereskedelem az egyik leggyümölcsözőbb vállalkozás.
Meggyőződésünk szerint ennek a rendelkezésnek az lesz a következménye, hogy a cégek, amelyek akár azért, mert nem akarják, hogy végrehajtás alá essenek a pénzszámláik, akár azért, mert nem szeretnék, ha ezek a pénzszámlaadatok nyilvánosságra kerülnének - nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy mekkora a pénzmozgás a pénzszámlán, csak arról, hogy hol van ez és milyen számon szerepel a számla -, azt fogják tenni, hogy a számláikat nem Magyarországon fogják vezetni. Ez persze bizonyos ügyleteket nehezebbé tesz, de bizonyos ügyleteket sokkal könnyebbé tesz, mert nyilvánvalóan külföldi pénzintézetet nem fog a magyar törvény arra kötelezni, hogy 30 napon belül a cégbíróságon jelentse be, ha egy cég ott számlát nyit saját maga számára.
Ez a megoldás azzal a következménnyel jár, hogy azok, akik eddig kivonták a pénzeszközeiket a végrehajtás alól, ezután is ki fogják vonni, azok viszont, akik egyébként nem akarták kivonni, de valamilyen oknál fogva nem szeretik, ha publikussá válnak a számláik, arra lesznek ösztönözve, hogy megpróbálják elrejteni a számláikat.
Aggályos - mivel garanciák nélküli - az a szabályozás, amely előírja, hogy a végrehajtók az ingatlan-nyilvántartáshoz közvetlenül kapcsolódjanak. Ez a megoldás is akkor lenne elfogadható, ha valamilyen garanciával ellensúlyoznánk azt, hogy a végrehajtók információkhoz juthatnak az ingatlan-nyilvántartásban. Ugyanis ebben a rendelkezésben nincsen garancia arra, hogy a végrehajtó csak olyan információkat fog lekérni az ingatlan-nyilvántartásból, amely a hozzá tartozó ügyhöz kapcsolódik. A végrehajtó pénzért árulhat ebből információkat, mert ugyan benne van a törvény 25. §-ában, hogy köteles az adatkezelés szabályait megtartani, de azt gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben ennek sem az ellenőrzése nincs megoldva, sem a jogosulatlan adatkezelés Btk.-tényállása nem nyújt kellő garanciát a jogosulatlan adatkezelésre. Egy olyan időszakban, amikor azt tapasztaljuk, hogy egymás után kerülnek bele tekintélyes állami intézmények - lásd Honvédelmi Minisztérium, lásd APEH Bűnügyi Igazgatósága - abba a gyanúba, hogy jogosulatlanul kezelnek adatokat, egy ilyen helyzetben szerintünk az adatkezelésnek a hozzáférhetőségi forrásait csak rendkívül szigorú ellenőrzéssel lehetne megtenni.
A számítógépes rendszerek lehetővé teszik azt, hogy a hozzáférhetőségi igazolást kérjék. Ez a törvényjavaslatban nincs benne. Tehát nincs benne az, hogy amikor egy végrehajtó egy ingatlan-nyilvántartási adatot lekér, akkor őneki igazolni kelljen, hogy olyan ügyben kéri ezt az adatot, amelyben ő ténylegesen eljár. Ez nincs benne a törvényben - szerintünk bele kellene tenni. Már itt Csákabonyi Balázs is utalt a Btk.-szabályokra, a Btk. szabályai ebben a körben is szigorítandóak lennének, nevezetesen a jogosulatlan adatkezelés törvényi tényállását szigorítani kellene egy olyan időszakban, amikor egyre többen akarunk adathoz jutni.
Hangsúlyozni szeretném, egyetértünk azzal, hogy a törvény megenged bizonyos információhoz való hozzájutást, de ezt csak akkor lehet megtenni, ha garanciákat teszünk hozzá.
(18.50)
El lehet fogadni - ahogy a magyar törvények is elfogadják -, hogy bizonyos embereknek joguk van felvágni mások hasát, de azzal a feltétellel, ha sebészi szakvizsgával rendelkeznek, és ezt a műtőben, az egészségügyi törvény szabályai között teszik. De csak azért, mert az orvosoknak ezt megengedjük, ebből következően általánossá tenni a hozzáférést, általánossá tenni az adatok begyűjthetőségét a végrehajtói karral... - tisztelet azoknak a végrehajtóknak, akik törvényesen és korrektül végzik a tevékenységüket, de a végrehajtói karral kapcsolatban az ügyvédek, bírák részéről rendkívül sok kifogás fogalmazódik meg. Tehát még azt sem lehet mondani, hogy önmagában a testület szakmai ethosza meg fogja akadályozni, hogy itt bármiféle visszaélés vagy jogellenes tevékenység legyen. Hozzáteszem, hogy ez jogállamban nem is elegendő garancia, jogi biztosítékokat kell teremteni.
Egy sor további kérdést is lehetne érinteni a vitában, ami mindenképpen aggályos. Számunkra nem teljesen elfogadható - csak az érdekesség kedvéért mondom - az a rendelkezés, amely a végrehajtót sértő magatartást is 500 ezer forintig terjedő szankcióval bünteti. Természetesen jogos, hogy a végrehajtást akadályozó magatartást szankcionáljuk, ott lehet súlyos szankciókat is szabni, de hát a jus murmurandi, ha már valakinek elárverezik mindenét, legalább tehessen egy megjegyzést arra a végrehajtóra, aki egyébként nagyon sokat keres ezzel, hogy ezt megcsinálja. Tehát nem egy értelmes rendelkezés, ha ezt bent hagyjuk a törvényben, holnap jönnek a BKV-ellenőrök, MÁV-kalauzok és mindenki, hogy legyen bűncselekmény az, hogy megsértik őket. Szerintem ezt nem kellene beletenni.
Aggályok fogalmazhatók meg a végrehajtástól elvont pénzösszegek tekintetében a 168. § rendelkezéseinél is, tehát a harmadik személy igényének kielégítését akadályozó cselekedeteknél. Ebben a körben mi továbbmennénk a javaslat eredeti előterjesztésénél, mert - legalábbis, ha jól értem a rendelkezést - ez a javaslat nem zárja azt ki, hogy egy magánszemély, aki egy cégben tulajdonos, az adósként szereplő magánszemély úgy vonja el a harmadik személytől a jogosultságát, hogy két cég között mozog a pénz, olyan két cég között, amelyekben - mindkettőben - az adott magánszemély tulajdoni hányaddal rendelkezik.
Tehát mi úgy ítéljük meg, hogy ezt a szabályozást még egyszer végig kellene gondolni. Az a rendelkezés, ami itt a Ptk. 203. §-át módosítja, nem elegendő változás; vagy végig kellene gondolnunk a tanúvédelem szabályait is.
Elnézését kérem, elnök úr, nem vettem észre, hogy túlléptem a 15 perces határt. Ezekről a részletes vitában szó lesz, úgy gondoljuk, ha a módosító indítványainkra a kormány támogatóan fog reagálni, akkor mi is el tudjuk fogadni a javaslat egészét, ha megfelelő adatvédelmi garanciák épülnek be a törvénybe.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban. - Dr. Hende Csaba tapsol.)
