DR. VITÁNYI ISTVÁN
DR. VITÁNYI ISTVÁN
DR. VITÁNYI ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánkban a bírósági végrehajtás 1 100 éves múltra tekint vissza. A kodifikált végrehajtási jogról közel 140 éve beszélhetünk, bár önálló kódexben 1881-ben, az 1881. évi LX. törvénycikkben jelenik meg. Az akkori jogalkotás időtállónak bizonyult, több módosítással és kiegészítéssel 1955-ig tudott hatályban maradni.
Az 1955. évi 21. tvr. volt a kodifikáció következő állomása. A bírósági végrehajtást 1994-ig az 1979. évi 18. tvr. és a végrehajtásáról szóló IM-rendelet szabályozta. A végrehajtási eljárást jelenleg az 1994. évi LIII. törvény szabályozza.
Az 1994. évben megalkotott törvény gyökeresen megváltoztatta mind a korábban hatályban volt végrehajtási eljárás szabályait, mind pedig annak szervezeti rendszerét. A jogalkotók az 1994-ben megalkotott végrehajtási törvénytől azt várták, hogy az eljárás gyorsabb és eredményesebb lesz. Tervezte a jogszabály az országosan kiépítendő bírósági árverési csarnokok létrehozását, a végrehajtói létszám néhány éven belüli 500 főre történő emelését. Sajnos ezek csak tervek maradtak, az árverési csarnokok nem épültek ki, és a végrehajtói létszám mintegy a fele az 1994. évben tervezettnek. A végrehajtó intézményének a privatizálásától is azt várták, hogy az gyorsabbá és hatékonyabbá teszi a végrehajtást.
Az 1994. évi törvényjavaslat vitájakor tulajdonképpen mindenki egyetértett abban, hogy új törvényt kell alkotni a végrehajtásról, mert a korábbi végrehajtási jogszabályban túlzott volt az adósvédelem és bürokratikus volt az eljárás.
Mindezek miatt az új végrehajtási törvényt nagy várakozások előzték meg, és nagy reményeket is fűztek a hatályosuláshoz és majdani eredményességéhez.
Tisztelt Ház! A végrehajtási törvény hatálybalépése óta eltelt időszak tapasztalatai, a jogalkalmazóknak és a jogkeresőknek a végrehajtási jogszabályok módosítására irányuló javaslatai indokolttá tették a végrehajtási jogterület egészét érintő átfogó felülvizsgálatot. A jelenlegi kodifikációt megelőzően széles körű felmérést végeztek a jogalkotók, és a beérkezett észrevételek, javaslatok hasznosításával készült el az igen terjedelmes, közel kétszáz paragrafust érintő jogszabály-módosítás. A kodifikátorokhoz folyamatosan érkeztek azok a jelzések, amelyek szükségessé tették a végrehajtási törvény átfogó felülvizsgálatát. Messze tűntek ugyanis azok a boldog idők, amikor jogerős határozattal a kezünkben valóban győztesnek érezhettük magunkat.
A hatályos végrehajtási törvénnyel szemben a megalkotáskor az volt az elvárás, hogy mintegy öt éven belül érezhető lesz a javulás. Az új szabályozás eredménye azonban a várttól elmaradt. A fő kifogás az összegyűjtött észrevételek alapján az, hogy a végrehajtás túlzottan drága, lassú és nagyobb részben eredménytelen. A statisztikai adatok alapján megállapítható, hogy a végrehajtási eljárások eredményessége az 50 százalékot sem éri el.
A fenti tényeket figyelembe véve, az okokat illetően több nézettel találkozunk. Az egyik nézet szerint a végrehajtói kar létszámgondokkal küzd, és jelenleg mintegy 230 fő végrehajtó van a tervezett 500-zal szemben. Ugyanakkor a végrehajtási ügyek száma, bár lassan, de növekedett. A végrehajtók havonta átlagban mintegy kilencven új ügyet kapnak. Ezzel a mennyiséggel nem képesek megbirkózni, válogatnak az ügyek között, és természetesen azokat választják ki, amelyekben nagy az ügyértés, és amelyekben könnyen elérhető az eredmény.
A végrehajtási törvény egyes szabályairól időközben kiderült, hogy a gyakorlatban nem alkalmazható, más előírásait pedig az élet, a gazdaság fejlődése haladta túl. Továbbá olyan új törvények születtek, amelyekkel a végrehajtási törvény nincs összhangban, lásd például a Ptk. zálogjogi rendelkezéseit, amelyeket nem követett a végrehajtási törvények szabályozása.
Mindezek a problémák oda vezettek, hogy a végrehajtási törvény átfogó felülvizsgálata elodázhatatlanná vált. A jogalkotó arra a következtetésre jutott, hogy a jogintézménnyel szemben támasztott elvárásoknak történő megfelelés, a végrehajtási eljárások időszerű lefolytatása, az adósok lakhelye, tartózkodási helye, a végrehajtás alá vonható vagyontárgyak eredményes felkutatása, végső soron a követelések lehetőség szerint mind teljesebb mértékű behajtása érdekében jogalkotási eszközök is szükségesek a felmerült kérdések rendezéséhez.
(18.00)
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat többek között az alábbi területeket szabályozza újra. Már a végrehajtás kezdeményezése előtt lehetőséget kap a jogosult a végrehajtó szolgáltatásainak igénybevételére. A végrehajtók meghatározott adatbázishoz juthatnak hozzá. Így a végrehajtók lehetőséget kapnak az adós valamennyi ingatlanának földhivatali lekérdezéséhez, az ingatlan-nyilvántartáshoz számítógépes úton történő közvetlen csatlakozással. A pénzforgalmi úton történő behajtás során egyszerűbbé válik a kielégítés alapját képező vagyon felkutatása, szélesedik a pénzforgalmi úton történő végrehajtás köre azzal, hogy bizonyos esetekben a betétek is végrehajtás alá vonhatók. Részletesen kerül szabályozásra a végrehajtóvá válás feltétele, valamint a végrehajtói szervezetrendszer.
A javaslat a hitelezői érdekek védelmére figyelemmel rendezi a záloggal biztosított követelések érvényesítésének eddig sokat vitatott kérdését. A hatályos végrehajtási törvény eddigi legnagyobb és legproblematikusabb pontja volt álláspontunk szerint a jelzálogjogosult kielégítésének kérdése. A jelzálogjoggal biztosított hitelezői igény a hatályos végrehajtási törvény szerint - erősen vitatható és támadható értelmezés alapján - csak akkor nyert elsődlegesen kiegyenlítést, ha maga a jelzálogjogosult is végrehajtást kérőként lépett fel. Ennek hiányában az árverésen értékesített ingatlan vételárából a jelzálogjogosult csak abban az esetben részesült, ha a végrehajtást kérő vagy kérők, továbbá a végrehajtók követelése teljes mértékben kiegyenlítést nyert, és még maradt a befolyt összegből.
Tulajdonképpen itt jelentkezik az általam már említett diszharmónia a végrehajtási törvény és a Ptk. zálogjogi szabályai között. A diszharmónia arra vezethető vissza, hogy a Ptk.-t módosító 1996. évi XXVI. törvény a zálogjog rendszerét új alapokra helyezte, de ezt az újfajta dogmatikai megoldást a Vht. nem követte megfelelően.
A korábbi szabályozás alapvetően az ingó dolgokra alapított zálogjog - úgynevezett kézizálogjog - és az ingatlanra alapított zálogjog - jelzálogjog - között tett különbséget. Ezt változtatta meg a Ptk. 1996. évi módosítása, amikor azt mondta, hogy nincs a dolgok eltérő természetével összefüggő elvi alapja. Az eltérő szabályozást a forgalom érdekeit védő nyilvánosság biztosításának eltérő lehetőségei indokolták, ám ingó dolgok regisztrálására szolgáló megfelelő nyilvántartási rendszer kiépítésével ez a motívum megszűnik.
A Vht. tehát nem követte a Ptk. módosítását, ezért igen széles vita bontakozott ki a jogalkalmazók között a zálogjogos és nem zálogjogos hitelezők közötti kielégítési sorrend vonatkozásában. Úgy tűnik, hogy a javaslat ezt a problémát megoldja a végrehajtási törvény 138/A. és 138/B. §-ainak beiktatásával. Eszerint a végrehajtó haladéktalanul tájékoztatja a zálogra jogosultat arról - ha nem végrehajtást kérő -, hogy a zálogjogból eredő igényét végrehajtási eljárás során érvényesítheti, és az erre vonatkozó kérelmét az értesítést követő nyolc munkanapon belül bejelentheti a végrehajtást foganatosító bíróságnál.
A végrehajtást foganatosító bíróság a zálogjogosult végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódásáról a zálogjogosult kérelmére dönt. A zálogjogosult tehát bekapcsolódik a végrehajtási eljárásba, és kielégítési elsőbbséget élvez ezáltal.
Az ingatlan-végrehajtással kapcsolatos módosítás az is, hogy egyrészt a javaslat jelentősen módosítja az ingatlanok becsértékének megállapítására vonatkozó szabályokat; az adó- és értékbizonyítványok beszerzése helyett - erre irányuló kérelemre - szakértői becsüs véleménye alapján is lehetőség nyílik becsérték megállapítására. A javaslat bevezeti a végrehajtás alá vont ingatlan nyilvános pályázat útján történő értékesítésének lehetőségét, aminek látható célja az, hogy magasabb árat lehessen elérni, valamint szélesíti a vevőkört.
A korábbi 50 százalékkal szemben bizonyos esetekben a kikiáltási árat csak a becsérték 70 százalékának megfelelő összeg erejéig lehet leszállítani. A módosítás a végrehajtás elrendelésével és foganatosításával kapcsolatos jogorvoslatok előterjeszthetőségét szigorúbb korlátok közé szorítja, valamint lehetővé teszi a végrehajtást akadályozók rendbírsággal történő szankcionálását.
A javaslat - mint azt már említettem - az elmondottakon túlmenően a végrehajtás szervezeti rendszerének reformját is jelenti. A végrehajtók az állam igazságszolgáltató szervezetének részeként látják el feladataikat.
Az igazságszolgáltatási reform célkitűzéseivel összhangban a végrehajtói kar szakmai színvonalát is emelni kell. A jogállam megvalósításában ugyanis nagy szerepük van a bírósági végrehajtóknak. A jogkeresők jogállamba vetett hitét nagymértékben befolyásolja a végrehajtási eljárás eredményessége vagy eredménytelensége - az előbbi pozitív, az utóbbi negatív irányban.
Tisztelt Ház! Az eddig elmondottak a javaslat pozitív oldalát emelték ki, és véleményünk szerint a javaslat említett intézkedései a végrehajtási eljárás eredményesebbé tételét szolgálják. Engedtessék meg szólni azonban arról is, hogy van néhány olyan kérdés, amelyet a javaslat nem rendez, és a módosításhoz begyűjtött észrevételek hangsúlyozottan foglalkoznak velük. Két nagyon fontos kérdést emelnék ki, mégpedig az önálló végrehajtó eljárással felmerülő költségeket, valamint ezzel összefüggésben a költségmentes ügyek végrehajtását.
Van olyan nézet is, hogy a végrehajtási eljárás elsősorban azért nem éri el célját, mert nagyon költséges. Az igaz, hogy a végrehajtási eljárás során felmerülő költségekről nem a végrehajtási törvény, hanem a módosított 14/1994. számú IM-rendelet rendelkezik. A javaslat a hatályos Vht.-nál bővebben foglalkozik a végrehajtó díjszabásával. Korábban egyetlen szakasz, a Vht. 254. §-a határozta meg a végrehajtó díjazását, miszerint tevékenységéért a jogszabályban foglalt végrehajtói díjszabás szerint megállapított díj és költségtérítés illeti meg.
A Vht. semmiféle alapelvet nem rögzített a díjszabásra vonatkozóan, hanem azt külön jogszabályba utalta. A javaslat rögzíti, hogy a munkadíj a végrehajtási ügyértékhez vagy az eljárásra fordított időhöz, továbbá az elvégzett eljárási cselekményhez igazodik.
A jelenleg hatályos IM-rendelet a végrehajtói díjszabásról 3 ezer forinttól 100 ezer forintig terjedő előleget ír elő, amely összeget a végrehajtó felhívására kell befizetni, mert ennek elmulasztása esetén nem indul meg a végrehajtási eljárás.
Megfontolandó az IM-rendeletben az előleg felső határát csökkenteni, mivel az előleg célja, hogy a végrehajtó a végrehajtás foganatosítása során az első egy vagy néhány végrehajtási cselekményt el tudja végezni. Igényként merül fel, hogy a végrehajtó a ténylegesen elvégzett munkája után kapja meg a munkadíjat.
A végrehajtási költségek témájához tartozik továbbá a javaslat 34. § a) pontja. Eszerint az önálló bírósági végrehajtói kamara fenntartásával kapcsolatos költségek fedezetéül átmeneti időszakra az önálló bírósági végrehajtó hatáskörébe tartozó vh-ügyek után a kamarát általános költségátalány illeti meg. A szabályozásnak e módját több okból is kifogásolhatónak tartjuk. Egyrészt dogmatikailag inkább a végrehajtói díjszabásról szóló IM-rendeletben kellene szabályozni ezt a kérdést, másrészt szerencsésebbnek tartanánk, ha az önálló bírósági végrehajtót megillető díjazásból kerülne megfizetésre a kamarai költségátalány, hiszen ennek a jelzett módon történő bevezetése tovább növelné az amúgy is magas végrehajtási költségeket.
Egyébként egyéb foglalkozási ágak területén maguk a tagok fizetik a kamarai hozzájárulást: közjegyzők, ügyvédek s a többi. Véleményünk szerint a végrehajtói költségek újraszabályozása a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok korszerűsítésének egyik legfontosabb része, hiszen a jelenleginél ösztönzőbb, érték- és munkaarányos díjazás eredményesebbé és gyorsabbá tenné a végrehajtási eljárást.
A másik terület, amiről szólni kívánok néhány szót, a költségmentes eljárások kérdése. Gyakorlati tapasztalat, hogy ezek az eljárások igen lassan intéződnek, holott a végrehajtást kérők egy része talán itt van a legkiszolgáltatottabb helyzetben a követelés behajtása tekintetében. A bíróságoknak nincs elég pénzük arra, hogy megelőlegezzék a végrehajtói költségeket. Márpedig a végrehajtók enélkül nem dolgoznak.
Képzeljék el azt az anyát, akinek égetően szüksége van a gyermektartásdíjra, és aki hetente keresi fel a végrehajtót érdeklődni ügye állása - szó szerinti állása - miatt, és a végrehajtó széttárt karokkal csak annyit tud mondani, hogy a bíróságtól nem kapta meg a végrehajtás-kérési költséget. Mindezek miatt megfontolandó lenne: a költségmentes ügyek vagy csak a tárgyi költségmentes ügyek, vagy ezen belül egy meghatározott ügyek csoportja - mint például gyermektartásdíj - kerüljenek megyei bírósági végrehajtó hatáskörébe.
Tisztelt Ház! Összességében a végrehajtási törvény módosítását szükségszerűnek, időszerűnek tartjuk, üdvözöljük benne azokat a nóvumokat, amelyek a végrehajtási eljárás gyorsítását, egyszerűsítését és eredményességét szolgálják.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről a benyújtandó módosító javaslataink figyelembevételével a Vht. módosítását elfogadásra javasoljuk.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
