DR. KÓRÓDI MÁRIA
DR. KÓRÓDI MÁRIA
DR. KÓRÓDI MÁRIA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Az előbb elhangzott kormánypárti képviselői felszólalásokból az embert megint ugyanaz a rossz érzés fogta el, amely az utóbbi időben oly gyakran, hogy a kormánypárti képviselőtársaim manapság már képtelenek olyan módon felszólalni, hogy ne támadják indokolatlanul és alaptalanul bármely témában az előző kormányzati ciklust.
Manapság ott is farkast kiáltanak, ahol erre semmi szükség nincs, mert igazán beszélhetnénk a témáról egymással szakmai megközelítésben, és azon a módon, ahogy azt a téma önmagában is igényli. Ezt azért is mondom, mert az elmúlt tíz év tapasztalata, hogy az önkormányzatok és a kormányzat közötti mindenféle huzavona gyakorlatilag és elvileg sem abból a helyzetből fakad, hogy kik vannak kormányon és kik ülnek az önkormányzatokban, hanem abból a hatalmi berendezkedésből, amelyben ez a két hatalmi ág egymással szemben megpróbálja a jogokat érvényesíteni, illetve azokat a pozíciókat kiharcolni, amelyekben majd a működésüket biztosítani tudják.
Én azt gondolom, hogy a kormány és az önkormányzatok közötti vagyoni huzavona, mondhatni, természetes következménye a rendszerváltozásnak, annak a vagyonelosztásnak, amely a rendszerváltozás során átalakította a tulajdoni rendszert is, és amelyben természetesen a kormányzat mindig nehezen adja oda azokat a vagyonokat az önkormányzatnak, amelyekre maga is igényt szeretne formálni. Tehát felesleges ott támadni, ahol mindenkit az a jó szándék vezetne, hogy ezt a kérdést végre valamilyen módon elrendezzük.
Ezt mondhatom azért is bátran, mert én mint az ellenőrzési bizottság ellenzéki elnöke az önkormányzati bizottságban, még a törvényjavaslat benyújtása előtt a képviselőtársaimat és a kormányt arra próbáltam rávenni, hogy ezt a kérdéskört, a gázközművagyonnal kapcsolatos kérdéskört együtt tekintsük át. Ez a kezdeményezésem tulajdonképpen jó fogadtatásra is került a kormánypárti képviselőtársaim részéről is, csak aztán a későbbiek folyamán, amikor már itt a nyilvános tárgyalásokra kerül a sor, akkor ragaszkodnak olyan kitételekhez, amelyek az ügyeket nem segítik elő, viszont az alaptalan vádaskodást és ezt a rosszízű vitát fenntartják.
Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is szeretnék éppen ezért néhány szót mondani azokról az előzményekről, amelyek a mai helyzet kialakulásához vezettek. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. számú törvény, az önkormányzati törvény 107. §-ának (1) bekezdés c) pontja szerint az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülnek a lakossági szükségleteket kielégítő közművek építményei, vonalas létesítményei, berendezései, a település belterületi határán belül az állam kizárólagos tulajdonába tartozó létesítmények kivételével. Ezt követően a gázenergiáról szóló 1993. évi LXXXII. számú törvény szerint az önkormányzatok az önkormányzati vagy lakossági forrásból megépített belterületi vagy külterületi gázvezetékek után vagyonjuttatásban részesülnek.
A gázszolgáltató vállalatok privatizációjának előkészítésekor ezzel összefüggésben az önkormányzati törvény 1995-ben kiegészítésre kerül a 107/A. §-sal. E paragrafus (2) bekezdés b) pontja szerint az önkormányzatokat megillető gázközművagyon a közművet üzemeltető gazdasági társaság vagyonának a része, a szolgáltatásba bekapcsolt önkormányzatok a törvény erejénél fogva a gázszolgáltató társaságok állami tulajdonú részvényeiből 40 százalékos részvényjuttatásra jogosultak. A 107/A. § arról is rendelkezett, hogy az érintett önkormányzatok megállapodásának hiányában a vagyonrészt lakosságarányban kell kiadni.
Az önkormányzati törvény és az 1993. évi LXXXII. számú törvény ellentmondásait az önkormányzati törvény új 107/A. §-a sem tudta azonban feloldani. Emiatt, valamint a vagyonjuttatás végrehajtása során keletkezett érdeksérelmek miatt, az egyedi pereskedések eltérő döntéseit is figyelembe véve, az érintett önkormányzatok az Alkotmánybírósághoz fordultak.
Az Alkotmánybíróság a 38/1998. számú AB-határozatával megsemmisítette az önkormányzati törvény 107/A. §-ából a 40 százaléknyi részvényjuttatásra vonatkozó rendelkezést.
Alkotmányellenesnek minősítette az érintett önkormányzatok megegyezésének hiányában a lakosságszám szerinti vagyonmegosztást. Az önkormányzatok számára az Ötv. 107. §-a alapján járó vagyon természetbeni átadásának meghiúsulása miatt a tulajdon védelmének alkotmányos elve alapján az elmaradt juttatás értékének megtérítésére keletkezett joguk. Az Alkotmánybíróság ezt az önkormányzati igényt vagyoni értékű jogként nevesíti. Megállapítja ezen vagyoni értéknek a megállapítását, és annak megfelelő járandóság juttatását.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ezt az igényt lehetne bírósági úton, vagy lehet törvényben megállapított módon érvényesíteni. A kormány a törvény útján való érvényesítést választotta. Azonban több problémája adódik a kormány által választott megoldásnak.
Mint azt már a kisebbségi véleményben is megpróbáltam elmondani, a törvénynek valójában, amikor a vagyoni érték meghatározására tesz javaslatot, metódust, módszert, mindenhol azonos módon figyelembe veendő szempontot kellett volna megállapítani, és nem lebontani azokra az egyedi önkormányzati összegszerű igényekre, mint ahogy ezt végül is tette. Hiszen ezzel a módszerrel, amelyet az Igazságügyi Minisztérium választott a törvény megalkotása során, gyakorlatilag lehetetlenné teszi azt a vitát, amely pedig nem záródik le, még akkor sem, ha az önkormányzatok egy jelentős részével meg tudtak állapodni. Azért tudtak egyébként nagyon sok esetben megállapodni az önkormányzatokkal, mert azt a feltételezést hitették el az önkormányzatokkal, hogy ez egy talált pénz, egy olyan pénz, amelyhez igazából ennek a kormánynak a jóindulatából jutottak hozzá. Én azt gondolom, hogy ez az álláspont nem helyes, itt nem talált pénzről van szó, hanem egy vagyoni értékű jogról, és ennek az értéknek a törvényben való szabályozása nem az egyes önkormányzatoknak járó összeget, hanem a vagyoni értéknek mint értéknek a megállapításához szükséges megfelelő elveket kellett volna hogy jelentse.
(A jegyzői székeket dr. Juhászné Lévai Katalin és dr. Szabó Erika foglalják el.)
A törvényjavaslat mellékletben tünteti fel az önkormányzatsorosan, a 2000. augusztus 12-i időpontra átszámított járandóságok értékét. A törvény végrehajtásaként az ÁPV Rt. teljesíti a járandóságok kifizetését, készpénzben, illetve államkötvényekkel. A teljesítés tízmillió forint összeghatárig készpénzben történik, az ezt meghaladó igény 20 százalékát készpénzben, az efölötti részt államkötvényekkel akarják kielégíteni. Az államkötvények szabadon átruházhatóak. Az államkötvényekből az állam évi kétszeri visszavásárlási kötelezettséget vállal, évente legfeljebb tízmilliárd forint értékig. A törvényjavaslat szerint felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy közzétegye azt a piaci árfolyamot, amelyet figyelembe kell venni az önkormányzatok járandóságának kifizetésénél, valamint az állam által vállalt visszavásárlási kötelezettségnél.
(17.00)
A törvényjavaslat általános indoklásában az előterjesztő nyíltan vállalja, hogy a javaslat - az önkormányzatok és az önkormányzati érdekszövetségek igényeivel ellentétben - nem foglalkozik az önkormányzati törvény hatálybalépése, azaz 1990. szeptember 30. és 1993. augusztus 3. között kizárólag állami forrásból létesülő belterületi közművagyonnal, nem foglalkozik az 1993. augusztus 3. és az 1995. december 31. közötti önkormányzati és/vagy lakossági hozzájárulással létesített közművagyonnal, és nem foglalkozik a törvény több település közötti külterületi közművagyonnal. A javaslat tehát önkényesen, indokolatlanul szűkíti a kompenzációba kerülő vagyoni és önkormányzati kört.
A három terület közül 1993. augusztus 3. és 1995. december 31. között önkormányzati forrásból és lakossági hozzájárulással létesített gázközművagyon értéke a legjelentősebb. Ezzel az értékkel többségében hitelfelvétel árán az önkormányzatok a később jó pénzért eladott, társasági formában működtetett, de állami vagyont gyarapították. Ezzel az értékkel az önkormányzatok javították a gázközművek értékesítési lehetőségét, így a központi költségvetés privatizációs többletbevételhez jutott, amelynek a terheit, a hiteltörlesztést jelenleg is az önkormányzatok viselik. A vagyontárgynak a gázszolgáltató társaságok részére történő átadása nélkül az önkormányzat nem tudta biztosítani a lakosság gázellátását. Az ingyenes átadásra kényszerült önkormányzatok kirekesztése a járandóságból alkotmányos aggályokat vethet fel és további, nagy számú jogvitához vezethet. Ennek figyelembevételével ezt a gázközművagyont és ezen önkormányzatokat is számításba kellene venni a kártalanításnál.
Az érintett önkormányzatok közötti feszültségeket gerjeszti, hogy a javaslat nem veszi figyelembe a közigazgatási változásokat, és az 1990 után önállóvá vált települések esetében az őket megillető járandóságukat a korábbi székhelytelepülések javára jeleníti meg. A törvényjavaslat mellékletét a fentiek figyelembevételével módosítani kell, de meg szeretném jegyezni, hogy ha a törvényjavaslat mellékletét módosítják, akkor a törvényjavaslat mellékletében szereplő táblázatban foglaltak máris felborulnak, tehát gyakorlatilag nem lehetséges a törvényjavaslat módosítása.
A vagyonfelmérést, vagyonértékelést végző konzorcium tényleges közműfelmérés helyett egyfelől az 1992-93-as gázszolgáltató átalakulási vagyonmérleg '90-re vonatkozó adatsorát, másfelől a '93. évi LXXXII. számú törvény alapján az önkormányzatok által benyújtott és a gázszolgáltatók által elismert hozzájárulások adatait vette figyelembe bázisadatként a vagyonfelmérésnél. Ez a megközelítés nem fogadható el a vagyonértékelés kiindulópontjának és az arányosítás alapjának, tekintettel arra, hogy a vagyonmérleg adatai nem tartalmazzák feltétlenül a tényleges értéket. Márpedig az önkormányzatok utólagos vagyoni kompenzációjának mértéke most a tét, amelynél nem elhanyagolható szempont a kiinduló adat, a felmérés pontossága, valóságtartalma. Fentiek következtében a kártalanítás összegszerűsége is megkérdőjelezhető.
Nem fogadható el a kártalanítás módjára tett javaslat. A készpénzben történő kifizetés összeghatárának meghatározása - 10 millió forint - ellentmond a kártalanítási feladatot meghatározó kormányhatározatnak, amely értelemszerűen pénzbeli kártalanítást ír elő. Nem jelent továbbá garanciát az önkormányzatok számára az államkötvény-juttatás. Az Alkotmánybíróság döntése egyértelműen értéken történő igénykielégítésről szól. Ez alatt azt érti, hogy az önkormányzatokat olyan juttatásban kell részesíteni, mintha a gázközművagyont ténylegesen megkapták volna.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatából adódóan a tulajdonában esett sérelmet szenvedett felet az alkotmány erejénél fogva azonnali, feltétlen és teljes kártalanítás illeti meg. A törvényjavaslat ezen követelményeket nem teljesíti. A kártalanítás nem azonnali, mert az önkormányzatok, a károsultak a kártalanítási összeg nagy részéhez nem jutnak azonnal hozzá; nem feltétlen, mert a károsultak csak akkor jutnak pénzükhöz, ha az államkötvényeiket eladják; nem teljes, mert az államkincstár piaci áron vásárolná vissza tőlük a kötvényeket, ezért ezeket a kötvényeket más, harmadik személynek is csak piaci áron adhatná el. A kötvények nagy tömegű kínálata esetén nincs arra garancia, hogy a piaci érték elérje a névérteket, a kamatveszteség azonban valószínűsíthető.
A törvényjavaslat a törvény erejénél fogva járó juttatást állapított meg az önkormányzatok számára, ezért a szabályozás, illetve a megállapított érték megtámadása kizárólag az Alkotmánybíróság előtt lenne lehetséges.
A vagyonfelmérés módjára, a kártalanítás során figyelembe vett vagyonra, önkormányzatokra, a megállapított juttatások összegére tekintettel valószínűsíthető, hogy több önkormányzat vitatni fogja a törvényben foglaltakat. Kérdés azonban, hogy itt megteremthető-e bármilyen jogorvoslati lehetőség. Én pillanatnyilag úgy látom, hogy a törvénnyel szemben jogorvoslati lehetőségre nincsen mód.
Az önkormányzatokat törvény alapján megillető gázközművagyon értékének megtérítésére, az egyes önkormányzatok igényeinek végleges rendezésére irányuló törvényjavaslat tehát nem oldja meg a már tíz éve fennálló problémát, sőt a törvény elfogadása újabb vitákat, ellentéteket gerjeszt az önkormányzatok között, az állam és az önkormányzatok között, amelyek megoldása súlyos öröksége lesz a következő kormánynak, a következő parlamentnek, ezért nem tartjuk elfogadhatónak.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)
