SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gázközművagyonnal kapcsolatos önkormányzati igények kérdésének, ügyének immár története, történelme van; sokszor, hosszú éveken keresztül vitattuk, vitatta az önkormányzati szféra. Gyakran sajnos e miatt a történelmi perspektíva miatt olyan ügyek összemosására, olyan idősíkok összecsúsztatására került sor, amelyet most, hosszú idő után tisztázni szükséges, hogy helyére kerüljenek végre a dolgok.
Három fontos időszakot ebben a történetben feltétlenül szükséges különválasztani, illetve egészen világosan megkülönböztetni: először az önkormányzati törvény hatálybalépése - 1990. szeptember 30. - és az új gáztörvény hatálybalépése - 1993. augusztus 3. - közötti időszakot, másodszor az 1993. augusztus 3. és 1995. december 31. közötti időszakot, illetve harmadszor az 1995 utáni, illetve a privatizáció utáni időszakot. Nyilvánvalóan hosszú időt venne azonban igénybe, ha mindhárom időszakot érdemben szeretnénk megvizsgálni és elemezni, ám azt hiszem, hogy erre itt és most nincs lehetőség.
Amit viszont feltétlenül fontos elmondani, hogy a stratégiai cezúra ebben az önkormányzati gázközművagyon-történelemben mindenképpen a gázszolgáltatói szektor, a gázszolgáltatók privatizációja. E stratégiai cezúra, a gázszolgáltatók privatizációja tette végérvényesen visszafordíthatatlanná a folyamatot. A Magyar Demokrata Fórum megítélése szerint ez a privatizációs döntés, illetve ennek az önkormányzati törvényt érintő módosítása vezetett el ahhoz az alkotmánysértő, törvénytelen, az önkormányzatok és rajtuk keresztül a települések polgárainak kisemmizéséhez, amely a Bokros-csomaggal felerősített hatásfokkal hatalmas erkölcsi és anyagi károkat okozott az önkormányzatoknak is, hiszen az előző kormányzat az önkormányzatok kizárásával, őket még mint kvázi tulajdonosokat sem bevonva, e helyi közösségeknek a privatizációs, többszörös névértékű milliárdokból csupán alamizsnát juttatott. Minden bizonnyal ez is hozzájárult ahhoz, hogy jelentős számú önkormányzat működőképessége megrendült.
Majdnem pontosan két évvel ezelőtti napirend előtti felszólalásomban az MDF-frakció nevében és két héttel az ominózus alkotmánybírósági határozat megszületése után a gyors törvényi szabályozás mellett érveltem. A gázszolgáltatók privatizációjával, annak módszerével, eljárásával okozott hihetetlen erkölcsi károkat, a megrendült bizalmat helyreállítani szinte-szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnhet, ha egyáltalán még ilyen aspektusra valaki kíváncsi.
(17.10)
Ám az anyagi károk rendezése, illetve az értékjog megteremtése, majd az önkormányzatok járandóságának mielőbbi rendezése a polgári kormányra hárult. Ezért fekszik előttünk a kormány által előterjesztett T/2933. számú törvényjavaslat, amelynek hivatása, hogy a gázközművagyonnal összefüggő, immár tíz év óta rendezetlen kérdések lezárását szolgálja. A preambulumból is megállapíthatóan a javaslat célja, hogy e rendezésre megalapozott számítások és egységes elvek alapján, átlátható módon, egy időben és a lehető leggyorsabban kerüljön sor.
Tisztelt Országgyűlés! A gázközművagyonnal kapcsolatos törvényjavaslat az Alkotmánybíróság 36/1998. számú határozatán alapul. Az Alkotmánybíróság az 1995. évi LXX. törvény azon rendelkezéseit, miszerint az önkormányzatokat - mintegy az önkormányzati törvényben korábban ígért vagyonjuttatás végrehajtásaként - a gáztársaságok állami tulajdonú vagyonrészének 40 százaléka illeti meg, megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az önkormányzati törvény eredeti koncepciója szerint az egyes önkormányzatoknak jutó közművagyon pontos mértékét a törvényi ismérvek alapján a vagyonátadó bizottságok külön-külön állapították volna meg és határoztak volna annak tulajdonba adásáról. Mivel ezt a feladatot a bizottságok nem végezték el, az egyedi vagyonátadási eljárás helyébe lépő törvényi, ex lege juttatás törvényi meghatározásakor el kellett volna végezni az értékjog értékének megállapítását, legalább olyan módon, hogy az az eredeti igényeket megközelítse. Ehhez mindenképpen szükség lett volna arra, hogy az önkormányzati törvény szerinti meghatározásokat és az előírt további eljárásokat a törvény-előkészítés során legalább szükséges statisztikai valószínűséggel modellezzék. Egyébként nem állapítható meg, hogy az önkormányzati törvény mekkora vagyont akart az önkormányzatoknak juttatni, s nincs meg az az alap sem, amely ennek értékét a törvényben általában meghatározott értékkel összehasonlíthatóvá teszi.
A fentiek szerinti alkotmányossági szempont teljesítése érdekében a kormány a teljes körű vagyonfelmérési és -értékelési munka elvégzésére közbeszerzési pályázatot írt ki, melyet egy konzorcium nyert el. A konzorcium az önkormányzatok, a gáztársaságok és az illetékes állami szervek bevonásával tette meg javaslatát. A javaslat melléklete az önkormányzatokat megillető értékjog értékét a konzorcium jelentésében foglaltaknak megfelelően tartalmazza.
A megalapozott számítások tehát az alkotmányossági követelmények kielégítését, illetve azt célozzák, hogy a jelen szabályozással megállapított értékek a lehető legteljesebb mértékben megközelítsék azt az értéket, amelyhez az önkormányzatok akkor jutottak volna, ha az ígért vagyonjuttatás az eredeti időpontban végrehajtásra kerül.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmánybírósági döntés 6. pontja szerint az önkormányzatoknak az önkormányzati törvény 107. §-a alapján alkotmányi tulajdonvédelemben részesülő igényük keletkezett a gázközművek tulajdonba adásának a 106. § szerinti végrehajtására. Az Alkotmánybíróság állami gyakorlata szerint azonban alkotmányosan megengedhető, hogy az időmúlás és a körülmények megváltozása folytán, vagy ha az egyedi igényérvényesítés nehézségekbe ütközik vagy bizonytalanná vált, nagy tömegű és azonos alapú igényt ne egyedi hatósági döntéssel, hanem törvényben megállapított módon és értékben elégítsen ki az állam.
A javaslat a törvényi szabályozásból adódóan biztosítja, hogy az önkormányzati igények kielégítésére ugyanazon elvek alapján, minden érintett számára megismerhető módon kerüljön sor.
A szabályozás a kiszámított értékek szerinti teljesítést, az elhúzódó és eltérő időpontban lezáruló peres eljárások helyett, a törvényjavaslat hatálybalépésekor egységesen biztosítja, és egyértelműen meghatározza a kifizetés teljesítésének határidejét, ezáltal az egyidejű és gyors rendezést garantálja.
Megállapítható tehát, hogy az előterjesztés mind az önkormányzatok, mind pedig az állam érdekeit együttesen és megfelelően szolgálja. Ezért a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogatja a törvényjavaslatot.
Mindezeken túlmenően azonban szükségesnek és fontosnak tűnik - s erre az előterjesztő késznek mutatkozott az önkormányzati bizottság ülésén is -, hogy amennyiben a törvény elfogadásáig egy-egy önkormányzat igazolni tudja jogosultságát vagy újabb körülmény merül fel, akkor adjuk meg a lehetőséget ezen közösségeknek, ezen önkormányzatoknak, akár módosító vagy kapcsolódó módosító javaslatokon keresztül is.
További gondot, illetve dilemmát jelent - és bizonyára sokat fogunk vitatkozni rajta -, hogy mit lehet tenni az 1993. augusztus 3-ától a privatizációig terjedő időszak ügyében, hiszen bár jogi kötelezettség ebben az időszakban nem volt, ám az önkormányzatok bizonyíthatóan kiszolgáltatott helyzetben voltak, sőt a szolgáltatók gyakran visszaéltek gazdasági erejükkel, illetve helyzetükkel. Nyilvánvalóan jó lenne, ha a jelen törvényjavaslat keretei között lehetne kezelni ezeket az egyébként jogos igényeket, ám megítélésem szerint jelen előterjesztés keretei között nem találhatunk erre lehetőséget. Hiszen egy újabb szerteágazó, széles körű, előkészítetlen vita éppen az önkormányzatok többségének többszörösen jogos igényeinek kielégítését hátráltatná és késleltetné. Mindazonáltal mindenképpen szorgalmazzuk, hogy ezen időszaknak a dilemmáit is feloldó törvényi szabályozás szülessen.
Végül itt és most is felvetem a gázközművagyon önkormányzatokkal kapcsolatos azon aspektusát, amely a privatizáció utáni helyzetet illeti. Nem tudunk továbbra sem egyetérteni azzal a folyamatos gyakorlattal, hogy "gazdaságtalan beruházás" címkével ellátva több száz milliós nagyságrendben valósulnak meg fejlesztések, gázberuházások az adófizető állampolgárok forintjaiból, állami és területfejlesztési, lakossági és önkormányzati forrásokból, ám a létrehozott érték és vagyon a privatizált szolgáltatók tulajdonába megy át, mindenféle ellentételezés és ellenérték nélkül.
Természetesen tudom, hogy mindezt a problémát nem ebben a törvényjavaslatban lehetséges megoldani, de mégis azt gondolom, hogy jelezni kell ezen a helyen is, beszélnünk kell ezen a helyen is erről a problémáról és gondról, és mindenféleképpen valamilyen megoldást kell találnunk az elkövetkezendő időszakban ezen beruházások kezelésére és kompenzációjára is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezve: a Magyar Demokrata Fórum megítélése szerint a T/2933. számú javaslattal olyan törvényjavaslat került benyújtásra, amely a gázművagyonnal kapcsolatos problémák rendezésére minden szempontból alkotmányos és méltányos megoldást kínál. Az a reményünk, hogy a polgári kormányzatnak ez a gyors, korrekt és a konszenzuson túlmenően is kimondottan önkormányzati érdekeket is figyelembevevő intézkedése immár nemcsak az anyagi károkat fogja rendezni, hanem valamelyest az okozott erkölcsi károkat is, a kialakult bizalmatlanságot is enyhítheti.
Kérem ezért, támogassák, támogassuk ezen előterjesztést, nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi érdekek érvényesítése ügyében is.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
