TÓTH IMRE
TÓTH IMRE
TÓTH IMRE, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Küszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház!
Néhány nap múlva, szeptember 30-án ünnepeljük a magyar rendszerváltás egyik alappillére, a magyar önkormányzatiság, az első szabad helyhatósági választás tízéves évfordulóját. Tízévesek az önkormányzatok - ez egy ünnepi és kerek évforduló.
Kérem, ne higgyék, hogy témát tévesztettem. A jelenlegi törvényjavaslat, a T/2933. számú a gázközművagyonnal kapcsolatos önkormányzati igények rendezését célozza. Az e vagyonnal kapcsolatos jogos igények témaköre, annak rendezetlensége szintén tízéves, de csöppet sem ünnepelt évforduló, hanem számos sérelemtől, visszaéléstől, igazságtalanságtól terhelt tízéves évforduló.
Ellentmondásos visszaélésektől - például Tocsik-szindróma - terhelt előzmények után örökölte meg a jelenlegi kormány 1998 májusában a megoldandó gázközműügy anyagi és erkölcsi terheit. Lássuk, hogyan néznek ki a törvénytervezet által választott megoldások, azok törésvonalai, ellentmondásai az önkormányzatok látószögéből!
A felméréssel összefüggésben felmerült önkormányzati aggályokból egy csokor: a külterületi gázelosztó vezetékek teljes körű figyelembevétele szükséges, miután ezek teljes köre hiányzik a felmérésből, és az ehhez illesztett szakértői definíció nem szakszerű, olykor védhetetlen. A gázfogadó-, nyomásszabályozó állomások külön nyilvántartási, vagyon-számbavételi egységeket jelentenek, ugyanakkor a felmérésben nem jelennek meg.
Sok esetben az önkormányzatok beszálltak a gázátadó MOL-állomások telepítési költségeibe is. Erre is figyelemmel kellene lenni. Az Ötv. szerinti építmények kimaradtak a felmérésből. A figyelembe vett közös vezetékek települések közötti visszaosztására az egyenlő arány nem megfelelő, nem tükrözi a valós viszonyokat, további települések közötti vitára ad, adhat okot.
Az átalakulási vagyonmérlegből való kiindulási feltétel sok tekintetben nem vezet megfelelő eredményre, hiszen ami ott nem okozott problémát - ne felejtsük el, hogy akkor mindkét oldalon az állam állt -, az most jelentős érdeksérelem forrása is lehet.
A vezetékvagyon figyelembevétele minden esetben az üzembe helyezési időponthoz kell hogy kötődjön, nem pedig a többnyire később bekövetkező pénzügyi aktiváláshoz. Ez esetben ugyanis már üzembe helyezett vezetékek is kimaradhatnak a kompenzációból, a figyelembevételi határidő csekély túllépése esetén is.
A vezetékvagyon figyelembevétele eszközértéken, vagyis természetes mértékegységben és ne az átalakuláskori részvényértéken történjen, hiszen a kettő nem fedi egymást, így jelentős vagyonelemnek nincs a településeknél ellentételezése, ezáltal a települések kétszeresen is megrövidülhetnek. A kompenzálandó gázvagyon települések közötti megoszlása több esetben is hibás. Például előfordul, hogy később önállóvá váló települések nincsenek figyelembe véve, vagy közös beruházásnál a vagyon a gesztornál jelentkezik.
(16.40)
Ez felesleges, a települések közötti későbbi vitára ad, adhat okot. A településsoros számszaki adatok törvénybe foglalása különösen felveti a felmérési adatok ellenőrzésének igényét és a pontatlanságok minimalizálásnak követelményét. A felmérés érdemi, szakmai ellenőrzéséről most nincs tudomásunk. Szükséges az adatok pontossági kritériumának - alkotmánybírósági állásfoglalás szerinti szignifikáns eltérések - meghatározhatósága, mai definiálása, egyedi esetekben, nyilvánvaló tévedés esetén fenn kell tartani az utólagos, valóságos felmérés, új szakértői javaslat elkészíttetési és érvényesíttetési lehetőségét, ezért el kell érni a jogorvoslati lehetőség és a kompenzáció számítási módszerének törvénybe foglalását, szükséges lenne az utólagos egyeztetések során elfogadott igénymódosítások közzététele.
A gázvezetékek elsődleges értékmegállapításánál alkalmazott szorzótényezők sok esetben csökkentik a gázvezetékek értékét. Az Ötv. szerint figyelembe veendő gázvezeték-állomány 1990 utánra és/vagy az 1993. évi LXXXII. törvény szerinti önkormányzati és lakossági hozzájárulás figyelembevételi érvényességét az 1993-1995 közötti időre is lehetőség szerint ki kellene terjeszteni - kérik, jelzik, állítják az önkormányzatok.
A fentieken túl az önkormányzatok és a kormány között kialakult vitában az alábbi lényeges területeken bontakozott ki ellentmondás: 1. a vagyonátadás értékének meghatározásában; 2. az Ötv. 107. § (6) bekezdése alapján történő vagyonjuttatás kérdésében; 3. az 1993-1995 közötti önkormányzati beruházások megtérítésének kérdésénél; 4. a jogorvoslás lehetőségeinek biztosításában; végezetül a valorizációs kérdésekben.
Valamennyi fő kérdésre kiható körülmény az, hogy a kormányhatározat nyomán az abban foglaltak szerinti tényleges felmérésre nem került sor, a rendelkezésre álló adatokat a pályázat nyertese a korábbi adatbázisokból, elsődlegesen az átalakulási vagyonmérlegből állította elő. Feltehetően, az idő múlására tekintettel a vagyontárgyak tényleges felmérésére nem lett volna mód, de mégis ezt a fontos tényt és az ebből fakadó hibalehetőségeket a javaslat és annak melléklete értékelése során figyelembe kell venni.
A törvényalkotó az önkormányzatok járandóságát 2000. május 31-i állapotnak megfelelően, illetve 2000. augusztus 12-i értéknapra vetítetten állapította meg. Az eredeti elképzelésektől eltérően azonban a kártalanítás az önkormányzatoknak fel nem róható módon késedelmet szenvedett, és arra az eredeti időpontban nem került sor, jogos ezért az az igény, hogy az értéknap a várható kifizetés napja legyen, és ennek megfelelően a valorizációs számításokat e napra vetítetten újra kell végezni. A törvényalkotás most belátható menetét figyelembe véve, szerintem egyetértünk abban, hogy a kifizetésekre valószínűleg csak 2001, tehát a következő naptári év januárjában vagy esetleg februárjában kerülhet sor.
Tisztelt Ház! Az általánosításokon túl néhány konkrét megközelítés:
Az öt gázszolgáltató közül a Dégáz Rt. területén az Interauditor Kft. felmérése szerint nem kevesebb, mint 1183 kilométer gázvezeték megépült, azon szolgáltatnak, de nyilvántartásukba nem került be. Ezen vezeték tulajdonjogának megállapítása nem történt meg, illetve kísérletet tettek az irányba, hogy ez automatikusan a gázszolgáltató Dégáz Rt. tulajdonába kerüljön. A többi szolgáltatónál is van rendezetlen tulajdonú vezeték, de ez összesen 186,9 kilométer. Ha a Dégáz Rt. alapításakor ez a vagyonrész nem került a vagyonleltárba, nem képezheti az rt. tulajdonát. Jelenleg vagy állami, vagy önkormányzati tulajdonban kellene hogy legyen, de az alkotmánybírósági döntést alapul véve ez önkormányzati tulajdon. Az 1183 kilométer gázvezeték, amely mellesleg másfél milliárd forint, átalakuláskor nem volt a vállalat tulajdonában, így azt a külföldi vevők meg sem vehették, hisz részvényt vásároltak.
Jelen állítás az Interauditor Kft. felmérésén nyugszik, s reményemet fejezem ki, hogy nem akarunk odaajándékozni régi, önkormányzatokat megillető másfél milliárdos vagyont csak a Dégáz területén az azt eddig is rosszhiszeműen használó, afölött tulajdonnal egyébként nem bíró külföldi érdekeltségeknek csak azért, hogy utólag palástoljuk egyesek 1993-ban, mások 1995-ben elkövetett hibáit. Ez túl nagy ár lenne nekünk, különösen az előzőek tükrében.
A jogos problémák kezelhetőségének és ezzel együtt a jelen törvénytervezet érdemi részének együttes elfogadására áthidaló megoldásokat kell közösen találnunk. Talán áthidaló megoldás lehetne - annak érdekében, hogy a települések ne kerülhessenek önnönmagukkal is érdekellentétbe a későbbi kifizetés okán, a régóta várt bevételkiesés miatt, és hogy ne kelljen az esetleges csökkentett összegű kompenzációval is éppen emiatt kiegyezniük -, akár törvényi szinten is egy olyan átmeneti megoldás javasolható, hogy a jelen felmérés szerinti érték meghatározott hányadában, például 80 százalékban előlegkifizetéssel nyerjenek kielégítést a települések, és egy későbbi időpontban előálló, valóban hiteles és teljes körű, minden kritikát kiálló vezetékfelmérés után kerülhessen sor a maradék vagyon kielégítésére, akár olyan áron is, hogy túlfizetés esetén az előlegből visszafizetési kötelezettség terhelje a településeket.
A gázszolgáltató korábbi és jelen magatartása, viszonya a közművagyon rendezése ügyéhez, ezen keresztül a településekhez: a gázszolgáltatók és a települések közötti viszony igen sajátos, és ma sem nevezhető a társadalmi viszonyokból és piacgazdaságból amúgy elvárható, egyenrangú és kiegyensúlyozott viszonynak. A gázszolgáltatók magatartásukkal az elmúlt tíz esztendőben kifejezték, hogy az önkormányzati gázvagyonszerzéssel szemben teljes mértékben ellenérdekeltek voltak és maradtak, és az akadályok képzésében váltott partnerekkel dolgoztak együtt: ÁVÜ, az érdekelt menedzsment, külföldi befektetői érdekeltségek, ÁPV Rt. és a többi. Az önkormányzatok több esetben ultimátumszerű fenyegetést kaptak tőlük: ha az épített gázvagyont nem adják át, akkor a szolgáltatást leállítják. Például téli időszakra elkészült beruházást addig nem helyeztek üzembe, amíg az önkormányzat egy számára hátrányos, alacsony összeget a vételár ellenében el nem fogadott. Az önkormányzatok által írásban és személyesen kért gázvagyonra vonatkozó adatok szolgáltatását a gázszolgáltatók egy része nyíltan vagy burkoltan, de megtagadta.
A felmérő cég által is jelzetten sok adat- és vagyon-nyilvántartási bizonytalanság van a szolgáltatók vagyonnyilvántartásában. A történetben megtapasztalhattuk, hogy a külföldi tulajdonú energia- és gázszolgáltatók nem egy normál monopólium, hanem annál erősebb, komoly befolyással, nyomással bírnak az önkormányzatokra, kormányra vagy állami hivatalokra egyaránt.
Egyéb levonható következtetések, a gázközmű története, a trükkök sorozata: újraállamosítási trükk 1990-94; Tocsik-szindróma a települések kárára; a monopol gázszolgáltatói hatalommal való visszaélés trükkjei; a gázenergia-szektor külföldiek kezére adásának trükkje 1995-ben, az önkormányzatok 100 százalékos tulajdonának illetéktelen állami értékesítése kapcsán.
A törvénytervezet, a kormányzati elképzelés pozitívumai és céljai: alapvetően az nem ideális állapot, hogy egy jogállamban az önkormányzatok és az állam tömegében és tartósan pereskedik. Az önkormányzatok kérik, várják a pontos és gyorsított megoldást tízévi várakozás után, és az alkotmánybírósági döntést követően a problémát együttesen - jól látjuk - meg kell oldani, mindezt átlátható módon, rövid időn belül végleges jelleggel. Az önkormányzatok által felvetett ellentmondások és törésvonalak ellenére is a törvénytervezet jó úton jár az alapokat illetően.
Az előterjesztés eredményei, erényei: az előterjesztés két változata közül végül is a kormány által a nagyobb összeg került elfogadásra, a 61 milliárd. A negatív járandóságok, a túlfizetések elengedése a kitűzött cél. Sikerült elérni, hogy az előkészítő anyag, szakértői felmérés részletes adatai is közismertté válhassanak, sőt a készülő törvény a vonatkozó adatok nyilvánosságát deklarálja.
(16.50)
A kifizetés módja előnyösebb az eredeti elképzeléshez képest, 10 millió forintig, illetve ezt meghaladó igények 20 százalékáig készpénzfizetés, 50 millió forint alatti juttatásokra készpénzelőleg-fizetés. A településiek még egy lehetőséget kaptak a járandóságaik számszerű értékeinek ellenőrzésére, jóváhagyására. Megindultak az előlegfizetések, és jelenleg is folynak. Az előlegfizetések mindkét oldalnak előnyösek, így az esedékes kamatok csökkenthetők, a járandóságok települések általi legitimálása javul, más önkormányzati juttatások, források kiváltását elősegíti, például az önhikis települések esetében. Az előterjesztői fogadókészség és rugalmasság esetén a módosító indítványokra vonatkozólag végre van esély a végleges rendezésre. Az előterjesztő és az önkormányzatok irányában a Független Kisgazdapárt frakciója ehhez partner, és támogatja a törvénytervezetet.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)
