GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr!
Rendkívül kis terjedelmű törvényjavaslat van előttünk, ami egyrészt - és most már bizton állíthatjuk - a kormánynak, a kormánypártok többségének az elég meggondolatlan és elhamarkodott lépéséből, a kötelező kamarai tagság megszűnéséből fakadóan kellene hogy megszülessen. Engedje meg nekem, államtitkár úr, hogy nem pimaszkodva, de azt mondjam, hogy önt félrevezették. Nem ez az utolsó láncszem ebben a folyamatban. A következő láncszem már bent van az adótörvények módosításában, amikor a kamarai tagdíj adókedvezménye is megszűnik. Még mindig nincs vége tehát ennek a folyamatnak. Hadd nyúljak vissza még egy mondattal a Rubovszky képviselő úr által elmondottakhoz!
Kedves Képviselő Úr! A kivételes eljárás is meg amit most ön elmondott, csupán egy dologra vezethető vissza. Arra, hogy a magyar parlamentben az önök szavazatainak függvényében a jövő hét október 16-án kezdődik. Mert ha a jövő hét, mondjuk, október 1-jével kezdődne, úgy, mint a naptár szerint, akkor jó esély van, hogy a törvényjavaslatot el lehetne fogadni, de így valójában tényleg azon kell majd törni a fejünket, hogyan lehet a Házszabály megfelelő rendelkezéseit felhasználni annak érdekében, hogy ez a dolog megtörténhessen.
Nos, vissza a törvényjavaslatra! Mi történik valójában? Valójában a kormány tesz egy ajánlatot úgy, ahogy az államtitkár úr elmondta, hogy azok a vállalkozások, vállalkozók, akik kamarai tagsága folyamatos, valamilyen kedvezményben részesüljenek. Ez a dolog nem ilyen egyszerű. Próbáljuk meg boncolgatni ezt a nagyon rövid javaslatot!
Az első az, hogy valójában ez a június 30-a, amit érintett Rubovszky képviselő úr, mitől június 30-a. Június 30-a arról szólt, hogy azok, akik döntenek június 30-áig, választhatóvá válnak az önkéntes kamarába. Ehhez hozzákötni azt, hogy illeték- és térítésmentes legyen a közzététel, azt hiszem, enyhén komolytalan. Ezt ezért nyilván valamivel orvosolni kell.
De akkor tehetjük a következőt: a november 1-jei törlést. Kedves Államtitkár Úr! Miért kell azoknál törölni, akiknek folyamatos a kamarai tagságuk? Az ön érvelése nagyon egyszerű. Egy hivatal, egy bürokrácia szempontjából nagyon egyszerű, ha azt mondja, hogy letörlök mindent, de akkor viszont kérem tisztelettel, hogy beszéljünk arról, hogy mi ennek a következménye. Miért mondom én azt, hogy folyamatosan, folytatólagosan macerálja a kormányzat azokat, akiknek még mindig van egy nagyon pici affinitásuk a kamarai mozgalom vagy a gazdasági önkormányzat irányába?
Ez a törvényjavaslat azt jelenti, hogy azok, akiknél megszűnik a törvény erejénél fogva, és úgy, ahogy önök ezt az indoklásban is megfogalmazzák, hogy jogi előírások és rendelkezések állították elő ezt a helyzetet, nem náluk törlik, a többinél. Ez azt jelenti, hogy nekik bizony el kell zarándokolniuk úgy, ahogy a '97. évi CXLV. törvényben le van írva, és kérelmet kell előterjeszteniük a cégbíróságnál, hogy újra bejegyezzék a kamarai tagságukat. És ez a folytatólagosoknál is fennáll, nemcsak az újonnan meggondolt állapotra, mindenkire vonatkozik. Én tehát azt gondolom, hogy itt már bizony diszkriminatív azokkal szemben, akik az önkéntes gazdasági kamarai tagságot választják.
De hadd tegyem fel a kérdést: indokolt-e, hogy a cégnyilvántartásban szerepeljen a gazdasági kamarai tagság? Szeretném a képviselő urak figyelmébe ajánlani, hogy a már korábban hivatkozott CXLV. törvény a cégbírósági eljárásról, cégnyilvántartásról szól, itt a törvényjavaslatnál az előterjesztő csak a 29. §-ra hivatkozik, mely szerint harminc napon belül be kell jelenteni.
De én tisztelettel szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy a 12. § (1) bekezdése megmondja, hogy mit kell kötelezően közzétenni. Jelentem, ezek között nem szerepel a kamarai tagságra vonatkozó kérdés, hanem csak a (2) bekezdésben, ahol azt mondja, hogy szükség szerint. Én magam nem jogász lévén nem tudom eldönteni, hogy a szükség szerintit ki dönti el: a vállalkozó, hogy számára kívánatos, vagy erősebb az az óhaj, amit megfogalmazott az államtitkár úr, hogy a kormánynak mégiscsak valami érdeke fűződik hozzá, hogy tudja, hogy kik azok, akik kamarai tagok vagy sem.
Én tehát azt gondolom, hogy ez ilyen szempontból nem is állja meg a helyét, hogy előírjuk kötelezően, hogy november 1-jét követően 30 napon belül ezt meg kell tenni.
(19.40)
És még továbbmegyek: figyelmükbe ajánlanám ugyanennek a törvénynek a 9. § (2) bekezdését. A közzététel költségtérítésének szabályait és összegét az igazságügy-miniszter rendeletben határozza meg. Tehát eszerint megint csak azt mondom, hogy itt most kötelezően előírunk valamit, amit lehet, hogy nem is kellene így megtartanunk.
Szeretnék foglalkozni néhány gondolatot azzal, amiről az államtitkár úr azt mondta, hogy alig több, mint 5 százalék jelezte, hogy fenn akarja tartani a kamarai tagságát. Ez így igaz, de kérem, tegyük hozzá azt, hogy ez az 5-10 százalék közötti rész, aki jelentkezett a vállalkozók köréből, a GDP-nek már közel 70 százalékát termeli. Szeretném itt a jegyzőkönyv számára mindenképpen rögzíteni, hogy amikor azt a törvényt elfogadta a Ház, vagy vitattuk, hogy megszűnik a kötelező kamarai tagság, akkor is igaz volt, hogy a vállalkozások alig 6 százaléka fizette a kamarai tagdíj 90 százalékát, tehát ők tartották fenn a kamarát, finanszírozták a működését, és ezen keresztül biztosítottak szolgáltatásokat a kisvállalkozásoknak, a kényszervállalkozóknak.
Most e törvény kapcsán én megkérdezem: mit tesz a kormány, mit tesz a kormányzó többség a kis- és középvállalkozásokkal e törvényen keresztül? Gondolom, önök is tájékozódtak. Ez azt jelenti, hogy mindannak, aki e törvény hatálya után jelentkezik - mindegy, hogy mit fogadunk el -, egyedileg 5 vagy néhány 10 ezer, mondjuk, átlagosan 30 ezer forint többletkiadást jelent, de a cégbíróságok oldaláról ez, néhány ezer bejelentkezőt feltételezve, hölgyeim és uraim, már 100 millió forintot jelent! Ekkora pluszterhet ró a kis- és közepes vállalkozásokra ez a kicsi, alig pár paragrafusból álló törvényjavaslat.
Azt gondolom, ennél a törvényjavaslatnál újra tökéletesen tetten érhető az, ami az Orbán-Torgyán-kormányra jellemző: úgy vesz el vállalkozásonként 5-30 ezer forintot, mintha adna.
Ehhez mi, a szocialista frakció semmilyen körülmények között nem akarunk asszisztálni, és ezért fogunk benyújtani nagyon sok módosító indítványt.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
