TÓTH IMRE
TÓTH IMRE
TÓTH IMRE (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az elmúlt év végén meglehetősen kiadós viták után voltunk, amikor végül is a kamarákra vonatkozó törvényt, annak tervezetét elfogadtuk. A döntés helyességét és megalapozottságát azóta a vállalkozások visszaigazolták, hiszen úgy tűnik - ahogy itt az államtitkár úr is az előző percekben elmondta -, elenyésző kisebbségük, 5-10 százalékuk választotta az önkéntes kamarai tagságot, tulajdonképpen ezzel is minősítve az 1994. évi XVI. számú törvény alapján kötelező tagsággal, a gazdasági érdek-képviseleti szervezetek által felülről szervezett kamarai rendszer valós értékét, a gazdasági szereplők szempontjából értékelhetetlen működést. Tulajdonképpen rácsodálkozhatunk erre, de ez a való élet, a gazdálkodók - mondhatnánk úgy is - ráutaló magatartással az eddigi gazdasági kamarák tevékenységét minősítették, adták annak kritikáját.
A magyarországi kamarai tradíciók és az európai működő gyakorlat alapján a gazdasági szervezetek, az állami irányítás egy, a gazdálkodók, a gazdasági szervezetek érdekeit figyelembe vevő, tevékenységüket segítő, szolgáltató kamarai rendszer kialakulását várták volna, de végül is ezt nem kapták meg, ezért vonhatjuk le a következtetést: ez ráutaló magatartás. Ezen elvárásokkal szemben a kamarák egy részének vezetése öncélúan, személyes ambíciói és/vagy szűk lobbiérdekek szolgálatába állítva működtette a rendszert, egyébként számos esetben megtévesztve tagságukat; tulajdonképpen tehették ezt azért is, mert a kötelező kamarai tagsággal járó tagdíjbefizetésből befolyt milliárdos bevételek megfelelő szintű ellenőrzés és számonkérés nélkül több mint elégséges pénzügyi fedezetet teremtettek ehhez.
Az iménti pillanatokban Göndör István képviselőtársam visszatért a korábbi vitához, és elmondta, hogy ez milyen ballépés volt, ugyanakkor viszont látnunk kell, hogy nagykorúak a vállalkozók, a gazdálkodók, és ha azt mondjuk, hogy rosszul döntöttek, akkor nem kevesebbet üzenünk számukra, mint hogy nem tudják, mit tesznek. Kinek üzenjük ezt? Annak a 90-95 százaléknak, aki nem vállalta fel a kamarai tagságot. Azért a nagy számok valószínűségét tekintve tételezzük fel, hogy tudják; de ha nem is tudnák, hogy mi a helyes számukra, azt legalább tudják, hogy mi az, ami előnytelen, és ebből a szempontból valószínűleg ezek a pillanatnyi választási voksok nem a jövendő kamarákra szólnak, hanem ez egy visszacsengés, az előző kamarák minősítése.
Egyébként arról van szó, hogy milyen terhet is jelent a kamarai tagoknak az a bizonyos összeg, mit vesz el ezzel a jelenlegi kormányzat a kis- és középvállalkozóktól. Én megfordítom a kérdést: nézzünk vissza az előző évek működésébe, és nézzük meg, hogy a kamarák a kamarai tagdíjon keresztül, amely tehát kötelező volt, mit vettek el; de nem is ez a kérdés, hanem az, hogy mit adtak ezért. Jószerével semmit. Ez az, amit most gyakorlatilag kritikával illetnek ráutaló magatartással, tehát úgy vettek el, hogy érte semmit nem adtak. Reményeink szerint a jövő kamarája nem ez lesz.
Éppen ezért az elmondottakból kiindulva - respektálva Rubovszky képviselőtársam törvénytervezetet javító megközelítéseit - a jelzett módosító indítványokkal egyetértünk, következésképp a T/2929. számú törvényjavaslatot a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt parlamenti frakciója támogatja, elfogadja és elfogadásra javasolja.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
