DR. HORVÁTH BALÁZS
DR. HORVÁTH BALÁZS
DR. HORVÁTH BALÁZS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Egy évtizede a köztársaság parlamentje megalkotta a magyar jogalkotás történetének első önkormányzati törvényét, majd a törvényt működtető jogszabályi háttért is kialakította. Tíz évvel ezelőtt, 1990. szeptember 30-án pedig, nagy változásokat jelző feszült hangulatban, de rendbontás nélkül lebonyolódott a helyhatósági választások első fordulója.
1990. július 2-án, midőn a Ház elé terjesztettem az önkormányzati törvényjavaslatot - ajánlva megvitatásra és kérve annak elfogadását -, Goethe kérdését és örök érvényű tanácsát idéztem: "Melyik kormány a legjobb? Az, amelyik arra tanít bennünket, hogyan kormányozzuk önmagunkat." E goethei mondás is segítette a Magyar Demokrata Fórumot abban a kockázatoktól sem mentes döntésében, hogy programjából - a koalíciós pártokkal egyetértésben - kormányprogrammá emelje az önkormányzatok szinte azonnali létrehozását, azért, hogy a helyi hatalom gyakorlása útján jövő életükért felelősséget vállalni képes polgárokat neveljen. Ezért tartom történelmi jelentőségűnek az első helyhatósági, ha jobban tetszik, önkormányzati választásokat, illetve az azt lehetővé tevő törvényi háttér biztosítását.
Óhatatlanul felmerül azonban az emberben a kérdés: "Ó, Uram, én nem ilyen lovat akartam!" Úgy vélem, polgárok tömegei nevében mondhatom azt, hogy igen, ilyen lovat akartunk. Nem jelenti persze mindez azt, hogy az önkormányzati törvény és az azt kísérő törvénycsomag hibátlan. Nem jelenti azt, hogy a helyhatósági választási rendszer az elképzelhető legtökéletesebb. Tízéves múltunk jelzi azonban, hogy az önkormányzatok működnek, és az önkormányzatiság mint gondolkodásmód, mint kapcsolatrendszer, hétköznapi életünkbe beépült.
Továbbra is fenntartom azt az álláspontomat, hogy a területi rendszer, a régiók kérdése nem, vagy rosszul megoldott, a közigazgatás döccenőkkel működik; a kistérségek mint a területfejlesztés leghatékonyabb alapegységei méltánytalanul hátrányos helyzetben vannak, mivel a régiók nem a szerves fejlődés, de a kistérségek egymásra találása eredményeként alakulnak ki - ha kialakulnak -, és nem a tanácsrendszerben összetákolt megyék összevonásával keletkeznek. Egyetértek a Stumpf István által jelzett kormányzati állásponttal, miszerint a megyei közigazgatási hivatalokat erősíteni kell. Hiszem és vallom azt, hogy oktalanul magas a dekoncentrált szervezetek száma, amelyeket célszerű nagy részükben a minisztériumi hatáskörök alól kivonni.
Tíz évvel ezelőtt mi, kiknek megadatott az a szerencse, hogy az önkormányzati választás alkalmából álláspontunkat kifejthettük, szinte egybehangzóan azt kértük a választópolgároktól, ne a jelöltek ismertsége, hanem elismertsége alapján hozzák meg döntésüket a szavazófülkében. A választópolgárok döntöttek, és döntésük minden felelősségét, következményét a megválasztott képviselőre ruházták át ezen aktussal.
Tudom, voltak, kik e próbán megbuktak, de nyílt szívvel ki merem jelenteni, hogy a rendszer működik, és választott képviselői néha gyötrelmes, más esetben örömökkel megtűzdelt munkájukat a közjó érdekében eredményesen végzik. Ezért a tízéves évforduló alkalmából más feladatom mint a törvényjavaslat hajdani előterjesztőjének nincsen, mint hogy megköszönjem a választottak ez ideig végzett munkáját, hiszen ők bizonyították be, hogy az önkormányzatok még működőképesek akkor is, ha 1994 óta gazdasági helyzetük folyamatosan romlik.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)
