VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Hadd kezdjem azzal, hogy a Magyar Televízió nem azért téma a Magyar Országgyűlésben, amit ön említett, hanem azért, mert immár sokadszor ad lehetőséget a kormány különböző tisztségviselői számára arra, hogy ugyanazokra a kérdésekre válaszoljon, hiszen hónapról hónapra, hétről hétre előhozza ezeket a témákat, úgy beállítva, mintha (Dr. Hack Péter: Hétről hétre?! - Kuncze Gábor: Három hétről három hétre! - Az elnök csenget.) az a kormány közvetlen irányítása alatt lenne.
Szeretném a képviselő úr számára megvilágítani azt a helyzetet, amelyet az ön tevékenységével fogadott el és hozott létre a Magyar Országgyűlés, hiszen a médiatörvény értelmében nincs közvetlen irányítási lehetősége a Magyar Televízió Közalapítvány fölött a Magyar Köztársaság kormányának. A gazdálkodás tekintetében sincs közvetlen irányítási lehetősége, tehát ilyen módon kérem a képviselő urat, hogy ne a kormány felelősségét, hanem az Országgyűlés valamennyi pártjának, valamennyi képviselőjének felelősségét szíveskedjen említeni a továbbiakban, hiszen minden bizonnyal hasonló felszólalásokra még vállalkozni fog.
(14.40)
Ami a bizalmi embereket illeti, nincsenek a magyar kormánynak bizalmi emberei a Magyar Televízióban. (Közbekiáltások az MSZP és az SZDSZ soraiból: Áááá!) A közalapítvány elnöksége által javasolt elnököt a társadalmi kurátorokkal kiegészített nagy kuratórium választotta meg, s arra szeretném kérni képviselő urat, illetve az ellenzék pártjait, hogy immár másfél év után végre egyezzenek meg a kurátorok az elnökségi tagok személyében, hogy az Országgyűlés elfogadhassa teljes egészében és kiegészülhessen végre a Magyar Televízió elnöksége.
Szeretném azt is hozzátenni, hogy nem a kormány számára hasznos az, hogy ilyen állapotban van a televízió, hanem valószínűleg az ellenzék számára hasznos, mert mindaddig, amíg nincs meg a teljes kuratórium, az ellenzéki képviselőcsoportok által állított jelöltekkel kiegészített teljes kuratórium, addig ilyen kérdéseket folyamatosan föl lehet tenni (Kuncze Gábor: Azt hittem, addig 90 százalékos lesz a híradóban a kormány szereplése!), ilyesfajta vádakat meg lehet fogalmazni, holott valóban 1993-tól kezdődően, de döntő mértékben '95-től folyamatosan nőtt a Televízió eladósodása, mert az akkori kormány, az akkori kormánypártok olyan ígéreteket tettek a Magyar Televízió akkori vezetőinek, amit aztán soha nem teljesítettek a törvényalkotás szintjén.
S ami az 1200 fő elbocsátását illeti, természetesen anélkül, hogy a személyiségi jogokat sértve felsorolnánk mindazokat, akik végkielégítésben részesültek, valószínűleg képviselő úr pontosan tudja, hogy kikről van szó, és hogy milyen összegű, sok-sok milliós végkielégítést kellett kifizetni, mert az előző kormány idején, akkor megkötött szerződések eredményeképpen olyan horribilis összegeket kellett kifizetni, amely valóban a vagyonból és ilyen értelemben az adófizetők pénztárcájából (Kuncze Gábor: Ez nem igaz!) vette ki a pénzt. De, ez így igaz, tisztelt frakcióvezető úr. (Kuncze Gábor: Ez nem igaz!)
A Magyar Televízió nem titkolja és valószínűleg nem is titkolhatja a gazdálkodási tevékenységét, működési tevékenységét. Képviselő úr számára tudom javasolni, hogy miután a kulturális és sajtóbizottság alelnökéről van szó, indítványozza a bizottság ülésén e napirend megtárgyalását, és kérjen a bizottság információkat, tájékoztatást a Magyar Televízió kuratóriumának elnökétől, és minden bizonnyal azt meg fogja kapni; azután nyugodtan térjünk vissza a részletekre.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
