BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Igen. Köszönöm a szót, elnök úr, a finom utalást értem, és igyekszem rövid lenni. A bizottság ülésén nemcsak egyhangúlag támogattuk ezt a törvényjavaslatot, hanem felszólalás sem hangzott el. Most engem két általam tisztelt képviselőtársam felszólalása indikált arra, hogy röviden elmondjam a véleményt mindazzal kapcsolatban, amit fölvetettek.
Mind a két fölvetés logikus, mégis némileg másként látom, mint ahogy ők elmondták az adott kérdés megoldását. Szentgyörgyvölgyi képviselő úr azt vetette föl, hogy nincs törvényi kötelezettség abban a tekintetben, hogy egy felsőoktatási intézmény neve egyben utaljon a szakterületre is, és ez talán célszerű lenne. Nos, ahol erre van lehetőség, ott nyilvánvalóan ezt igyekeztek az adott intézmények meg is jeleníteni a nevükben, hogy mondjak egy példát, Budapesti Műszaki Főiskola, jelzi, hogy itt milyen szakterületről van szó.
Azonban pont az integráció kapcsán jöttek létre mind Budapesten, de főleg vidéken azok a sok karú, egy régióban széles körű szakmai feladatot ellátó intézmények, amelyek esetében a névben történő ilyen módon való utalás a művelt szakterületre ma már egyszerűen nem adható meg. Nagyon sok példát tudnék mondani, de a Debreceni Egyetem, a gödöllői egyetem, a Veszprémi Egyetem az integráció kapcsán mind olyan szakterületeket művel, ami a névben nem jeleníthető meg. Másrészt bizonyos szempontból bár a névadás a törvényben történik, a kezdeményezés tekintetében én úgy érzem, hogy egy autonómia kell hogy jelentkezzen. Tehát például természetesen én egyetértettem azzal, hogy a gödöllői egyetem - amely már nem agrártudományi, mert bővült a szakképzési területe - a Szent István Egyetem nevet vette fel.
(20.30)
És nem is tehető mellé a szakterület, mert olyan módon művel szakterületeket - beleérve az Ybl főiskolát, ami odakerült, műszaki, építészeti, agrár, nem sorolom tovább -, tehát nem adható meg a nevében.
Hogy a névnél maradjunk: a debreceni integrált egyetem azt a nevet vette föl, hogy Debreceni Egyetem. Hallgatók közül sokan meg is kerestek azzal a kérdéssel, hogy vajon miért nem maradt meg a Kossuth Lajos Egyetem, hiszen a Kossuth Lajos Tudományegyetem létezett, a Kossuth nevet talán az integrált egyetem egész nyugodtan viselhette volna.
De erre megint csak az lehet mondani: ha maga az intézmény, az intézménynek erre hivatott autonóm testületei nem igényelték, nem kezdeményezték vagy ebben a vitában valamilyen módon nem érvényesült - és ebből a szempontból nem Kossuth Lajosra mondom csak, hanem mint intézményre - ennek a történelmi névnek a megtartása, akkor én bármennyire sajnálom, itt ezt nehéz kezdeményezni. Tehát ez az az ok, amiért legtöbb esetben nem tudjuk megvalósítani a szakmára való utalást.
Amit Takács képviselő úr elmondott: megint csak logikus, ha ő tudás alapú társadalomról beszélt, vagy beszélhetünk az egész életen át való képzésről, s ebben a tekintetben azoknak a vállalatoknak, amelyek adott esetben nemzetközi vállalatok, nagyon komoly szakmai életpályát tudnak az ott dolgozóknak biztosítani. Természetesen a vállalati szférában létrehozott képzés, felsőfokú képzés szükséges, hasznos és egyre inkább el fog terjedni. De azért én nem azt mondanám, hogy jelenleg - maradjunk az állami felsőfokú képzésnél - az igények után kullog.
Tudniillik az én megítélésem szerint ebben a vállalati szférában elsősorban a posztgraduális képzés tud megvalósulni. Az, hogy mennyire ad közvetlenül és azonnal iparvállalatnál - hogy maradjak egy mérnöki szakterületen, amit jobban ismerek - hasznosítható tudást egy felsőfokú intézmény, ma már nem valósulhat meg úgy, mint mondjuk húsz éve, ahol lehetett tudni, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium villamosgép-készülék szakon végzett 120 üzemmérnököt fog a következő évben elhelyezni. Teljesen világos volt, hogy milyen helyekre, legyen az adott esetben sajnos kapu nélküli munkanélküliség is egyben, de meg lehetett szabni azt a szűk profilt, amit ő azonnal szakemberként jobban tudott használni.
A mai helyzet az, hogy az intézményeknek elsődlegesen egy nagyon biztos és általános alapképzést kell nyújtaniuk, és a speciális képzést adott esetben azért kapják a hallgatók, hogy lássák egy szakterületen a speciális irányba történő más típusú gondolkodást és gyakorlatot, amit abban az esetben is tudnak majd alkalmazni, ha ez a speciális terület nem pont az lesz, amiben a képzést kapták.
Ez egy nagyon érdekes statisztikával is megerősíttetett az én intézményben, ahol öt éve végzett hallgatóktól kértek egy elég széles körű kérdőíven választ. Nagyon sokan adtak választ, és nagyon érdekes, hogy a számukra leghasznosabb tantárgyak - mint kiderült - nem a speciális tantárgyak lettek, hanem meglepő módon az alapozó vagy az eggyel fölötte lévő lépcsőben lévő tantárgyak és ismeretek - hogy nem tárgyról beszéljek, inkább ismeretről -, mert úgy tűnik, hogy ha munkahelyet változtattak is, ők bele tudtak tanulni abba a speciális területbe, amire ott szükség volt. Adott esetben lehet, hogy ehhez vállalati szférában létrehozott felsőfokú plusz képzés kell, de a legfontosabb az a biztos szakmai alap, amire szert tettek.
Köszönöm szépen a figyelmet.
