POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A Szentgyörgyvölgyi képviselő úr által fölvetettekre nagyrészt elmondta Balczó képviselő úr a törvény értelmezését és eddigi gyakorlatát. Egyetértek ezzel az értelmezéssel, és a létező gyakorlatot írta le. A képviselő urat talán meg kell nyugtatnunk abban a tekintetben, hogy nem lesznek megtévesztve a majdani Zsigmond Király Főiskola hallgatói sem, hiszen a felvételi tájékoztató pontosan hírt ad arról, milyen szakokon, milyen színvonalú képzésben vehetnek részt, és e tekintetben nem lesz bennük, illetve szüleikben szemernyi bizonytalanság sem.
Második kérdésére, hogy hová iratkoztak be ezek a fiatalemberek, ha nyolc nap múlva lép életbe a törvény: egy magánképzési vállalkozásba iratkoztak be, mert nem nevezhette magát se főiskolának, se egyetemnek az a cég, amelyiket a parlament nem hagy jóvá. Magyarországon az egyetem és a főiskola név védett, az állam joga, monopóliuma - ha úgy tetszik -, hogy ilyen nevet adományozzon. Senki más nem nevezheti Magyarországon így magát, csak az, akinek az állam képviseletében a parlament ezt megengedi.
De van olyan főiskola, amelyik csak jövőre iskolázza be a hallgatókat, épp az első, a Kommunikációs Főiskola egy próbaévvel, egy fölkészülési évvel kezdi meg a munkáját, és 2001 szeptemberétől hirdet csak tényleges képzést.
A vállalati egyetemek, tanulószervezetek problémájáról hosszan lehet vitatkozni. Egy bizonyos, hogy a jogszabályaink, törvényeink lehetővé teszik bárkinek - egyesületnek, egyháznak, gazdasági szervezetnek is -, hogy egyetem alapításába fogjon, ha teljesíti az általunk előírt törvény, illetve az akkreditációs bizottság FTT által előírt szakmai színvonalat, akkor ezt megteheti.
Hogy jó-e vagy sem, megoszlanak a nézetek, Balczó képviselő úr arról adott hírt, hogy a Budapesti Műszaki Főiskolán vagy akár a Széchenyi Főiskolán Győrben vagy akár a Műegyetemen nagyon sok nagy intézmény, nagyon nagy cégek kötöttek szerződést az IBM-től a General Motorsig, General Electricig.
(20.40)
Itt egy ilyen modell kezd kialakulni, hogy nem elkülönülten a cég maga hoz létre felsőoktatási intézményt, hanem meglévő állami intézménnyel köt képzési együttműködést. Szívünknek ez talán kedvesebb, mert régi, hagyományos intézményeinket juttatja így részben pénzhez, részben szemléletmódhoz, és ez az, amit ön is kiemelt és talán a legfontosabbnak mondott. De nem zárja ki a magyar felsőoktatási törvény az önálló alapítású intézményt sem, majd meglátjuk, lesz-e rá jelentkező. Eddig nem kellett, elég rugalmasnak találták a magyar intézményeket ezeknek az igényeknek a kielégítésére, és ezt fogjuk fel pozitívumként, dicséretként!
Lezsák képviselő úr észrevételére, amely szerint a nem állami intézmények képviselete a különféle felsőoktatási testületekben mikor lesz teljes - a kérdésből félig-meddig kiderült a válasz is, hogy ott, ahol az intézményi érdek megjelenítése szükséges, tehát a főiskolai főigazgatók konferenciáján, illetve minden olyan szervezetben, ahol intézményi érdek, egyfajta érdekképviseleti szempont a delegálási jog, ott ma is biztosított ez. Kérdés, hogy ilyennek ítéljük-e meg, egyfajta érdekképviseleti, érdekérvényesítő testületnek a Magyar Akkreditációs Bizottságot, az OTKA-t, illetve a FEFA-t.
Én ismerem azokat a gondokat, azt gondolom, valamennyiünket megkerestek intézmények, intézmények képviselői egy rájuk vonatkozó negatív döntés után, hogyha a MAB nem fogadta el a szakindítási engedélyüket vagy karalapítási engedélyüket nem támogatta. Azonban én nem abban látom a megoldást, hogy beültetjük akkor a többi intézményi lobbit is, hanem abban, hogy próbáljuk megszüntetni ezeknek a szervezeteknek a néha-néha tapasztalható lobbiszerű működését.
Így döntött a parlament is, ezért tette összeférhetetlenné a Magyar Akkreditációs Bizottságban betöltött szereppel az aktív rektori, főigazgatói szerepet. Tehát nem lehet a MAB vagy az FTT tagja aktív rektor és főigazgató, hogy valóban a szakmai delegálási szempontok jelenjenek meg. Ezzel együtt nem zárom ki, hogy ez a törvényalkotás szabta irány nem teljesedik be. És akkor fel kell vetni azt a kérdést, amit a képviselő úr, a bizottsági elnök úr felvetett. Én nem zárkózom el ez elől. A jogalkotás ilyen értelemben egy aktív folyamat, ahogyan alakul át a felsőoktatási rendszerünk egyre inkább megtalálja a helyét a magyar felsőoktatásban a magán- és egyházi intézmények köre is. Lehet, hogy ezt az irányt veszi végül.
Most, a '99-es és a 2000-es törvénymódosítás után arra törekszünk, hogy ne intézményi érdekek csapjanak össze szakmai kérdések álarcában, hanem valóban szakmai színvonalról, minőségről vitatkozzanak a jelenlévők, noha tudom, hogy bizony ezek egy-egy intézmény húsba vágó, hosszú távú, egzisztenciális érdekeit is jelentik. Fontosnak tartom az egyenrangúságát és egyenjogúságát ezeknek az intézményeknek, de nem a kartellek és a lobbik összeültetésében látom ezt, hanem ezeknek a bizottságoknak az érdektől való mentesítésében.
Az OTKA és a FEFA bizottságaiban való részvételt, azt gondolom, meg kell fontolnunk. Még egyszer mondom, nem zárja ki, és a gyakorlat is azt mutatja, hogy ülnek itt magán- és egyházi intézményekben dolgozó kiváló professzorok és szakemberek, de nem mint intézményi csoportjuk ágensei, képviselői, hanem saját szakmai teljesítményük jogán foglalnak itt helyet.
Azt gondolom, hogy az általam feljegyzett kérdésekre próbáltam válaszolni. Köszönöm az észrevételeket, amelyek mind megszívlelendőek és előremutatóak voltak. (Taps.)
