BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha önök kinyitják ezt a zárszámadási törvényjavaslatot a 275. oldalon - gondolom, a Fidesz vezérszónoka már nem tudja megtenni ezt velem együtt, mert már távozott a vitáról -, akkor azt látják ebben a táblázatban, ezen az oldalon, hogy igen, 1999 a magyar gazdaságnak egy jó éve volt, mert folytatódott az a kedvező tendencia - itt vannak az 1997-es, 1998-as adatok is - a magyar gazdaságban, amely 1997-ben, pontosabban, 1996 negyedik negyedévében vette kezdetét, és folytatódott az, hogy ez a növekedés az egyensúly fenntartása mellett valósulhatott meg. Hogy egy találó kifejezéssel éljek: egyensúlyőrző növekedés valósult meg a magyar gazdaságban; az államtitkár úr biztos emlékszik még rá, hogy Bokros Lajos egykori pénzügyminiszter jellemezte így azt a gazdasági növekedést, amely az eredményes stabilizációtól elvárható volt. Úgyhogy azt kell mondanom, tisztelt Országgyűlés, hogy mi, szabad demokraták, büszkék vagyunk 1999 eredményeire, mert meggyőződésünk, hogy benne van a munkánk eredménye ezekben az eredményekben.
Az igaz, hogy 1999 az első olyan év volt, amely egészében a Fidesz-kormány kormányzása alatt valósult meg, de nem olyan év volt, amelynek az eredményei a Fidesz-kormánynak köszönhetők. Aki közgazdasági egyetemet végzett, mint az államtitkár úr, vagy az idő közben visszatért Kósa Lajos képviselő úr, polgármester úr, az tudja: az, hogy 1999-ben mi történik, nem az 1999-es gazdasági döntésektől függ, hanem sok-sok korábbi év gazdasági döntéseitől függ. Az, hogy 1999-ben, ugyanúgy, mint 1997-ben és 1998-ban, egyensúly és dinamikus növekedés volt Magyarországon, nem annak az állítólagos új gazdasági modellnek tudható be, amelyet az államtitkár úr az expozéja elején említett, a miniszterelnök úrtól kölcsönözve ezt a kifejezést, és amely a növekedés megindulásakor - legalábbis, nem tudom, mit értenek ezen az új gazdasági modellen - még nem létezett, ha ez a gazdasági modell a Fidesznek tulajdonítható.
Minek köszönhető ez a növekedés, amelyet 1999-ben már harmadik éve, 2000-ben negyedik éve tapasztalunk? Annak köszönhető, hogy egy stabilizációs csomag hirtelen, egyszer ugrásszerűen javított a magyar gazdaság versenyképességén; annak köszönhető, mint ezt a pénzügyminiszter úr egyszer megjegyezte, hogy a privatizáció jelentős mértékben előrehaladt, és a privatizáció magyar modelljének köszönhető; és annak köszönhető, hogy a stabilizáció és a privatizáció nyomán felgyorsult a külföldi tőke bejövetele Magyarországra. Nos, ez az a három dolog, tisztelt Országgyűlés: a stabilizáció, a privatizáció felgyorsítása, és a külföldi tőke növekvő szerepe, amiért a szocialista-szabad demokrata kormány a legtöbb bírálatot kapta annak idején a Fidesztől, az MDF-től és a Független Kisgazdapárttól, és most ennek a gyümölcsét aratja le az ország, és ezzel büszkélkedik a jelenlegi kormány.
Azt olvassuk a miniszterelnök úr bevezető szavaiban, hogy ki mint vet, úgy arat; azt kell hozzátennünk: ki mint vetett az előző ciklusban, úgy arat a jelenlegi kormány. (Font Sándor közbeszólása.) Nem, ennek mi örülünk. Azzal kezdtem, hogy büszkék vagyunk rá, nekem csak az fáj, ha a sebek begyógyításáról beszélnek akkor, amikor az előző évek vetését aratják le - aratjuk le, hála istennek, tízmillióan.
Tisztelt Országgyűlés! Minek köszönhető az, hogy egyensúly mellett valósulhat meg ez a növekedés? Ez egyrészt annak köszönhető, hogy bővülnek a források annak a növekedésnek a talaján, amelyről mostanáig beszéltem. Annak köszönhető továbbá - és erre rámutat ez a bizonyos tájékoztató is, amelyet a miniszterelnök úr szeptember 4-i beszéde előtt osztottak szét itt, a Parlamentben -, az egyensúly azért tartható fenn, mert a tőketerhek, a költségvetés tőketerhei relatíve csökkennek; igaz, államtitkár úr? És miért csökkennek a költségvetés tőketerhei? Azért csökkennek, mert adósságcsökkentésre fordítottuk az előző ciklusban - az önök megfontolt szavazatának támogatásával - azokat a privatizációs bevételeket, amelyekért viszont állandóan szemrehányást szoktunk kapni. Alapjában ennek köszönhető az, hogy ez a növekedés - Bokros Lajos kifejezésével - egyensúlyőrző növekedés lehet.
Emellett azonban az egyensúly fenntartását bizonyos rövid távú lépések is megerősítik, hiszen ez az egyensúly még nem olyan szilárd, mint ahogy valamennyien szeretnénk. Azért emlékezzünk arra, hogy az 1999-es költségvetés készítésekor a jelenlegi kormány a költségvetési egyensúly érdekében milyen intézkedéseket is tett! Olyan intézkedéseket tett, hogy módosította a nyugdíjtörvényt, és ezzel elvett 50 milliárd forintot a nyugdíjasoktól - évi 50 milliárdot, ez a mínusz minden évben érvényesül! -; módosította a magánnyugdíj-szabályozást, és ezzel elvett megint tízegynéhány milliárdot a magánnyugdíjpénztáraktól, a magánnyugdíjpénztárak szerződéses partnereitől; és a személyi jövedelemadót is úgy állította be, hogy jelentős különbség legyen a bruttó és a nettó bérek növekedése között. És aztán az év során - mint erre Kósa Lajos képviselő úr úgy általában utalt, tett bizonyos intézkedéseket a kormány - elvont forrásokat az önkormányzatoktól, leállított állami beruházásokat, és a privatizációs bevételek egy részét folyó finanszírozásra használta fel. Én nem utasítom el ezeket a lépéseket, a nyugdíjdolgot kivéve, mert ez egy súlyos törvénymódosítás volt, csak azt kérem, hogy a képviselőtársaink ne hallgassanak azokról az intézkedésekről, amelyeket az egyensúly érdekében tettek.
Hozzá kell tennem, hogy volt egy egyensúlyrontó lépés is, nevezetesen az, hogy leállították a privatizációt. Ha fellapozzák a 175. oldalát ennek a zárszámadási törvénynek, ott látni fogják, hogy az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyona növekedett... (Font Sándor közbeszólása.) Valami van, mert a privatizálandó vagyon is növekedett, Font képviselő úr, az adatok szerint. Másra akarják használni ezt az állami vagyont és privatizálandó vagyont, mint amire valójában használni kellene.
Tisztelt Országgyűlés! Ezekkel az intézkedésekkel sikerült az egyensúlyt fenntartani, és ennek mi örülünk; azt kell mondanom, ez most már közös művünk, hogy a növekedés és az egyensúly egyszerre tartható, bár az oroszlánrész az előző kormányé.
El kell tehát ismernünk, hogy azt a növekedést, amely 1997-ben, 1998-ban elindult, 1999-ben nem sodorta veszélybe a jelenlegi kormány, és ez egy helyes dolog, ezért elismerés illeti. Fel kell azonban tennünk a kérdést, hogy ha már örökölte a Fidesz vezette jelenlegi kormány az egyensúly mellett megvalósuló növekedésnek ezt a lehetőségét, ezt a pályát, amelyen a magyar gazdaság elindult, vajon miképpen élt ezzel a lehetőséggel, hogyan hasznosította ezt a lehetőséget, amely 1998 nyarán a kezébe került. Ebből a szempontból is szemügyre kell vennünk az 1999-es gazdasági folyamatokat.
Vajon egy olyan válság után, amelynek a kezelése a szocialista-szabad demokrata-kormányra hárult 1994-1995-ben, amikor kilábal a gazdaság ebből a válságból, akkor mit tesz a jelenlegi kormány? Azt kell mondanom, hogy felettébb vitatható, ahogy ezt a lehetőséget a jelenlegi kormány használja. Én itt két mozzanatra szeretném felhívni a figyelmet. A 291. oldalon látják, hogy a költségvetés kiadásán belül csökken a tőkejellegű kiadások részaránya. Csökkent már a benyújtott költségvetésnél, és tovább csökkent a végrehajtás során, éppen azért, mert azok az intézkedések, amelyeket Kósa Lajos képviselő úr csak általában említett, elsősorban a beruházásokat kurtították meg 1999-ben, az állami és az önkormányzati beruházásokat. Ez azt jelenti, hogy a jövő felélésének folyamata jellemezte az 1999-es költségvetést és annak a végrehajtását. Ez pedig nem örvendetes fejlemény, bár kétségkívül rövid távon könnyíti a kormány helyzetét, hosszú távon azonban ártalmas.
Egy olyan időszak után, mint amilyen az 1990-es évek - mi is tudjuk, Danka képviselő úr, hogy ezért a növekedésért az 1990-es évek közepén magas árat fizetett az egész magyar társadalom; csak mi azt is tudjuk, hogy ha ezt nem tettük volna, annak az ára még magasabb lett volna a vállalkozók, a családok és mindenki számára -, tehát egy ilyen időszak után, amikor a szociális feszültségek az egész '90-es évtizedben halmozódtak a magyar társadalomban, ezt tudjuk, egy ilyen évtized után, amikor megindul a növekedés, akkor az is a feladata a mindenkori kormánynak, hogy olyan jövedelempolitikát folytasson, ami ezeknek a szociális feszültségeknek a lépésről lépésre történő enyhítését, fokozatos oldását teszi lehetővé.
(12.20)
Nos, a másik kifogásom az ellen, ahogy a Fidesz vezette jelenlegi kormány ezekkel a növekedési lehetőségekkel él, éppen az, hogy ennek a kormánynak a jövedelempolitikája nem a szociális feszültségek enyhítését szolgálja, hanem tudomásul veszi a szociális feszültségek fokozódását.
Tisztelt Országgyűlés! Mi kezdettől fogva bíráltuk azt a jövedelem-politikát, amely a szegényektől veszi el és a közepes és magas jövedelműekhez juttatja jövedelemátcsoportosítások útján a pénzt. Tudják, itt a családi adókedvezménnyel szemben a családi pótlék évről évre történő elértéktelenítése, a munkanélküli juttatásoknak a megkurtítása, ez az, amiről beszélek. Mi rögtön, kezdettől fogva mondtuk, hogy ennek káros hatása lesz a jövedelmi viszonyokra, de ez a bizonyos, a miniszterelnök beszéde előtt kiosztott szeptember 4-i tájékoztató el is ismeri, hogy a jövedelemdifferenciálódás tovább nőtt. Kimutatták ezt a szociológiai intézetek korábban is, most már a kormány is elismeri; ugyanazt, ami miatt bennünket támadtak, amikor a gazdasági válság éveiben volt megfigyelhető a jövedelmi különbségek növekedése, most annyival intézi el ez a kormány, hogy ez a piacgazdaság logikája. Tisztelt Országgyűlés! Mi azt gondoljuk, hogy a növekedés időszakában megvan a lehetőség olyan jövedelempolitikára, amely enyhíti a szociális feszültségeket. Sajnálatos, hogy ez a kormány ez alatt a két és fél év alatt adós maradt ezzel, és ugyanezt a politikát készül folytatni ciklusának még hátralevő másfél évében is, és az újabb sebek enyhítése a következő kormányra marad.
Tisztelt Országgyűlés! Ezzel tehát mi nem értünk egyet. De amivel igazán nem értünk egyet, az azok a törvénymódosítások, amelyek a zárszámadási törvényben el vannak rejtve, hozzá vannak mellékelve. Ha csak zárszámadás lenne ebben a törvényjavaslatban, itt meg is állhatnék, csakhogy két nagyon súlyos törvénymódosítást tartalmaz a benyújtott törvényjavaslat, a 2000. évi állami költségvetés és az államháztartási törvény módosítását. Ez pedig nem elfogadható.
Tisztelt Országgyűlés! Ennek a költségvetés-módosításnak két fontos sajátossága van. Az egyik, hogy nem olyan költségvetés-módosításokról vitatkozunk itt ma, mármint 2000-re, amelyek a váratlan, előre nem látható külső feltételek, feltételváltozások következményeit vezetnék át a költségvetésen. Nem árvízről, nem külpiaci változásokról van szó, hanem - hogy csak kettőt emeljek ki - az ÁPV Rt. befizetési kötelezettségének az eltörléséről. Itt egy 60 milliárdos váltásról van szó. Talán még emlékeznek rá, vagy tudják, hogy háromhavonként legalább előveszi a miniszterelnök úr a CW Bank 70 milliárdos terhét, ez egy komoly többletteher, más kérdés, hogy milyen okok váltották ki, csak ő ezt politikai támadásokra használja fel. Itt egy közel ilyen nagyságrendű költségvetés-módosítással állunk szemben, amelyet csak úgy suttyomban akar elintézni a kormánykoalíció. Ez a privatizáció leállásának és az autópálya-finanszírozás módjának a következménye.
Önök már biztosan unják, hogy mi ezt az autópálya-finanszírozási manipulációt újra meg újra szóba hozzuk az Országgyűlésben. Mi azonban azt unjuk, hogy február óta nincs tisztességes válasz arra, hogy erre miért van szükség. Azért van szükség, tisztelt Országgyűlés, hogy a költségvetés parlamenti ellenőrzése és a közbeszerzési törvény hatálya alól kibújjanak. Annak idején az államtitkár úr meg a Fidesz politikusai gyorsasággal indokolták, hogy miért van erre a módszerre szükség. Azóta jóval több idő eltelt a munkálatok elindulásáig, mint amennyi a közbeszerzési törvény alkalmazásához kellett volna. Nem erről van szó, hanem a közbeszerzés és a parlamenti ellenőrzés megkerülése itt a cél. Ezért ez a költségvetés-módosítás egyszerűen elfogadhatatlan.
Járai pénzügyminiszter úr ma reggel a televízióban nem értette, hogy mi a bajunk azzal, hogy utólag a zárszámadási törvénykor módosítják a költségvetést a kormány időközben hozott döntéseihez. Nos, tisztelt fiatal demokrata képviselőtársaim, önök talán már nem emlékeznek, meg nem tudják, hogy a tervgazdaságban azért tudták mindig teljesíteni 101, 102, 103 százalékra az éves tervet a vállalatok, mert valamikor ősszel módosították a hatályos tervet, és aztán a tervteljesítést a hatályos tervhez mérték. Önök ugyanígy járnak el, úgy mutatják ki a költségvetés végrehajtásának a törvényességét, hogy azokhoz a manipulatív akciókhoz igazítják ősszel a zárszámadásba bújtatva a tavaly jóváhagyott költségvetést, amilyen akciók a kormánynak időközben különböző kétes megfontolásokból eszébe jutottak. Itt a jogkövetés látszatát teremtik meg, miközben a jogkövetésről szó sincs.
Ennél is súlyosabb azonban az államháztartási törvény módosítása. Már szó volt róla: elfogadhatatlan az, hogy törlik az államháztartási törvényből a költségvetési irányelvek benyújtásának kötelezettségét közel fél évvel azután, hogy elmulasztották benyújtani a törvény szerint a költségvetési irányelveket az Országgyűlésnek; elfogadhatatlan, hogy törlik azt a kötelezettséget, hogy a választások előtt a kormánynak, a pénzügyminiszternek számot kelljen adni a költségvetés pénzügyi helyzetéről. Vajon milyen megfontolásból akarják magukat mentesíteni egy ilyen választás előtti kötelezettség alól? És különösen elfogadhatatlanok azok a passzusok ebben a módosításban, amelyek megteremtenék utólag - mert itt is már egy benyújtott törvényhez igazítják az államháztartási törvényt - az úgynevezett kétéves költségvetésnek az úgynevezett jogi alapjait. Az a paragrafus, hogy ahol jogszabály éves költségvetési törvényről, illetve éves költségvetési törvényjavaslatról rendelkezik, az alatt a több évre vonatkozó költségvetési törvényt, illetve költségvetési törvényjavaslatot is érteni kell, világossá teszi, hogy önök tisztában vannak azzal, hogy az egész magyar jogrendszer az éves költségvetésekre épül, és ettől a kötelezettségtől kívánnak önök menekülni.
Mivel indokolják ezt? Az állítólagos stabilitással. Nos, tisztelt Országgyűlés, ahol egy fél évre nem lehet előrelátni az inflációt, az olajárakat, ahol nem képesek az adótörvényhez egy olyan módosító javaslatot benyújtani a jövedéki adóval kapcsolatban, ami egy évre előre kezelni tudná ezt a problémát, ott kétéves költségvetésről beszélni irreális. Persze itt a magyar gazdaságban nem a külpiacok és az olajárak a fő bizonytalansági tényező, hanem, mint a 2000-es költségvetéssel kapcsolatban rámutattam, maga a Fidesz-kormány a fő bizonytalansági tényező, lásd az autópálya-finanszírozás kérdését.
Ennek az úgynevezett kétéves költségvetésnek egyetlen célja van: hogy ne legyen jövőre költségvetési vita a választásokat megelőzően az Országgyűlésben, és hogy szabadkezet kapjon a kormány két évre előre az esetleges, várható, jól átgondolt többletbevételek elköltésében. Ez ellentétes a gazdasági alkotmányossággal, azzal az alapelvvel, hogy a közpénzek felhasználása az Országgyűlés ellenőrzése mellett folyjék. Ez, ezzel a törvényjavaslattal egy újabb téglát vesz ki a Fidesz vezette kormánytöbbség a magyar alkotmányos demokrácia épületéből. Ezért ez elfogadhatatlan. Hadd tegyem hozzá, hogy az államháztartási törvényen ugyan végrehajthatják ezt a módosítást, a Házszabályon azonban, amelynek 121. pontja szintén arról szól, hogy a következő évi költségvetésről van szó, nincs önöknek módjuk ezt végrehajtani, költségvetési javaslatuk tehát Házszabály-ellenes.
Tisztelt Országgyűlés! Tízéves tradíció, hogy a költségvetésnél az ellenzék nemmel szavaz, és ezzel juttatja kifejezésre, hogy a kormány prioritásait nem osztja, a zárszámadásnál azonban igennel szokott szavazni, és ezzel szokta kifejezésre juttatni, hogy bízik a kormányban annyiban, hogy nem lopja el a közpénzeket. Ez esetben, tisztelt Országgyűlés, nekünk nincs módunk a zárszámadásnál igennel szavazni, hiszen megingatták a bizalmunkat abban, hogy a kormány jogkövető módon használja a közpénzeket.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
(12.30)
