DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ismeretes, az elmúlt év végén megalakult a parlament úgynevezett olajügyeket vizsgáló bizottsága. A bizottság, mondhatni, példátlan támogatással jött létre; valamennyi párt, így természetesen a Magyar Szocialista Párt képviselői is támogatták a kezdeményezést, már az aláírásgyűjtéskor is adták a nevüket hozzá, mert azt gondolták, hogy ennek a magyar közvéleményt huzamosabb ideje erőteljesen foglalkoztató, a közérzetet mindmáig mérgező ügynek a lehetséges mértékig a végére lehet és a végére kell járni.
Azt gondoltuk, hogy egy parlamenti vizsgálóbizottság munkája, az Országgyűlés állásfoglalása erőteljes biztatást, mondhatnám, ösztönzést ad az igazságszolgáltatásnak, a hivatalos szervezeteknek, hogy valóban tegyenek meg mindent, és törekedjenek a végére járni mindannak, ami olajügyek néven híresült el. Így indult a bizottság munkája. Ezek a remények rövid idő után szertefoszlottak. Kafkai fordulatot vettek az események. Az eredetileg királydrámának induló előadás a legsilányabb operettlibrettó szabályai szerint és hangnemében folytatódott.
A bizottság kormánypárti elnöke és az úgynevezett koronatanú egymást túllicitálva tettek egyre képtelenebbnek tűnő ki- és bejelentéseket, hiszterizálva az egész országot, határainkon túl is csorbítva az ország jó hírét, méltóságát. Interjúk, sajtótájékoztatók jöttek egymás után, egyik ámulatból a másikba eshettünk. Valószínűleg még jó ideig nem fogjuk megtudni az igazságot, mindez néhány ember magánszáma volt-e, vagy valakik ezt a módot agyalták ki arra, hogy az olajügyekkel kapcsolatban végképp összezavarodjon minden, és valójában soha ne lehessen kideríteni ezek igazi természetét, hátterét.
Ebben a helyzetben, megítélésem szerint helyesen, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja fontosnak tekintette, hogy az Országgyűlés rendkívüli ülésének összehívásával alkalmat teremtsen arra, hogy valamennyi parlamenti párt és valamennyi országgyűlési képviselő deklarálja és demonstrálja azt a szándékát, miszerint érdekelt az igazság felderítésében, érdekelt abban, hogy semmilyen trükkel ne lehessen elterelni a figyelmet a lényegről, érdekelt abban, hogy közös erővel megállítsuk a demokratikus intézményrendszerbe vetett bizalom további rohamos csökkenését, hogy megőrizzük az ország méltóságát, mert az minden párt szűken vett politikai érdeke felett álló érdek.
Sajnos, itt voltunk sokan, mondhatjuk, nem így történt. Az a hang, amelyet a Fidesz és a MIÉP képviselői megütöttek, világossá tette, hogy a legcsekélyebb mértékben sem érdekli őket az igazság és az ülés összehívását kezdeményezők szándéka. Nyegle, arrogáns, gyűlölködő hangon mondták el a felszólalást, amelynek lényege egyetlen mondatban összefoglalható: mindenért a megelőző kormány, az MSZP és az SZDSZ felelős. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Úgy van! - Taps a Fidesz és a MIÉP soraiban.) Hogy ezt a tények nem támasztják alá, ja, kérem, az a tények hibája - újították fel az egykori filozófus híres tételét.
Csak kitérőleg, és nem túl jó kedvemben mondom: a most zajló parlamenti ciklusban elhangzott megszólalások között külön gyöngyszemként tarthatjuk számon az egyik fideszes képviselő hölgy felszólalását, akire nagy valószínűség szerint illenek Edith Evans angol színésznő szavai: "Ha már egy nő úgy viselkedik, mint egy férfi (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Herczog Edit!), miért nem bír úgy viselkedni, mint egy rendes férfi?" (Derültség, taps az MSZP soraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! A múlt héten úgy adódott, hogy egy határon túl élő magyar fiataloknak rendezett táborban, ahol szép számmal vettek részt fiatalok Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról és a Vajdaságból, Kasza Józseffel is találkozhattunk. Ő arra figyelmeztetett bennünket, hogy mi nem igazán érthetjük azt, ami a Balkánon történik. "Ott ugyanis - mondta - másképp működik a politika, mint nálunk. Például semmit nem számít az adott szó, illetve minél nagyobbat hazudik vagy blöfföl egy politikus, annál színesebb egyéniségnek tűnik fel." Kasza József egy szempontból tévedett: mi is ismerhetjük a balkáni politizálásnak ezt a diszkrét báját, rendre tesznek róla egyes kormánypárti képviselők. Az eredetileg beterjesztett határozati javaslathoz számos módosító javaslat érkezett. Ismeretes, hogy azok közül előterjesztőként többet is támogattunk, gondolok itt például Rubovszky György módosító javaslataira, illetve azok egyikéhez az MSZP képviselői kapcsolódó módosító indítványt is adtak be.
(18.40)
Az, hogy ma ezekről nem fogunk itt szavazni, érdemben dönteni, annak köszönhető, hogy három fideszes képviselőtársunk benyújtott egy nagy terjedelmű, képtelenül hazug állításokkal, ferdítésekkel, csúsztatásokkal teli kapcsolódó módosító csomagot (Moraj a kormánypárti padsorokban.), amely keresetlen egyszerűséggel a megelőző kormányt és annak tagjait, a Németh-kormányt és az Antall-kormányt teszi felelőssé, és ezt - a demokrácia és a szokásos parlamenti eljárás még nagyobb dicsőségére - az alkotmány- és igazságügyi bizottság némiképp átalakítva, de arra nagyon is ügyelve, hogy a bizottság ülésén se lehessen érdemi vita, továbbvitte bizottsági javaslatként, előállítva azt a helyzetet, hogy egy ilyen terjedelmű és tartalmú szövegről ne lehessen vitát folytatni a Magyar Országgyűlésben.
Azt már csak hozzáteszem - és ha úgy tetszik, hab a tortán -, hogy e módosító indítvány szövege, tartalma köszönő viszonyban nincs azzal, amit Pintér Sándor belügyminiszter a rendkívüli ülésen az ügy lényegéről, tartalmáról és kronológiájáról elmondott. Ez nyilvánvalóan a Fidesz képviselőit nem zavarja.
"A hazugság a gyöngék fegyvere" - mondja Jókai. Ezt a szellemi, erkölcsi, politikai gyengeséget a kormányoldal egyes képviselői szavazóerejükkel próbálják ellensúlyozni, és természetesen, mivel többségben vannak, nyilván nem sikertelenül. Akár rájuk is gondolhatott volna az az amerikai szenátor, aki a törvényhozás megfontolatlan döntéseit bírálva egy alkalommal azt mondta - szó szerint idézem -: "A fiúk olyan kedvükben vannak, hogy ha valaki előterjesztené a tízparancsolatot, nyolcra csökkentenék". (Derültség és taps az MSZP soraiban. - Csurka István: Várjátok meg a végét!) Azt már csak én teszem hozzá, hogy mindez nálunk persze ráadásul úgy történne, hogy végig homályban maradna, hogy melyik az a kettő, ami kihúzásra került. (Derültség az MSZP soraiban.)
A bizottság által készített kiegészítő ajánlás - kérem, hogy most figyeljenek egy pillanatra, még ha nehezükre is esik - olykor egyébként általunk rutinszerűen alkalmazott és használt tényekre is új módon világít rá. Ugyanis a kiegészítő ajánlás első sorában olyan formula olvasható, amely továbbgondolásra és megítélésem szerint továbbfejlesztésre is érdemes. Így szól: "Az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi bizottsága (továbbiakban: alkotmányügyi bizottság)" - és folytatódik a szöveg tovább.
Világos, a szerkesztők nyilvánvalóan a szokásos rövidítés kedvéért hagyták el a bizottság nevéből az "igazságügyi" kifejezést. Helyesen tették (Derültség az MSZP soraiban.), de nem kellett volna itt megállni. El kell hagyni az "alkotmányügyi" jelzőt is, és maradhatna a lényeg, a bizottság. Ennek a módosító indítványnak ugyanis sem az igazsághoz, sem az alkotmányhoz semmi köze. Köze csak a bizottsághoz van, amely kormányzati többséggel mindent megszavaz, amire parancsot kap. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Hozzáteszem, egyébként a javaslat tartalmára gondolva, hogy ez a javaslat persze bármely más bizottságnak is szégyenére válna, de hogy ezt az alkotmányügyi bizottság csinálja, ez minden képzeletet felülmúl. (Közbeszólások az SZDSZ soraiból: Alul!)
Ennek a szövegnek semmi keresnivalója egy országgyűlési határozatban, hiszen az egy politikai nyilatkozat műfajába tartozik. Tudják ezt a szerzők is, és tudja a bizottság kormányzati többségi oldala is természetesen. Ezért kellett ilyen sunyi módon idecsempészni ezt a szöveget, nem vállalva a vitát, nem vállalva az észérveket, egyáltalán nem vállalva semmit, aminek még valami köze lehet valamiféle józan emberi mértékhez.
Azon már csodálkozni sem lehet, hogy az Országgyűlés ügyrendi bizottsága nem tesz eleget a felkérésnek, és nem foglal állást arról, hogy a Házszabály szövegével és szellemével összeegyeztethető-e ez az eljárás, amit az úgynevezett bizottság választott magának.
Tisztelt Országgyűlés! Nehogy azt higgye bárki is, hogy ez a véletlen műve. Van rá magyarázat több is, de legalább kettő bizonyosan. Az egyik: a kormányoldal jó néhány politikusa oly mértékű elfogultsággal, oly mértékű előítélettel, sajnos ki kell mondanom, nem ritkán oly mértékű gyűlölettel gondol mindarra, ami nem a saját fejében fogan meg, mindarra, ami a legkisebb mértékben is keresztezi az érdekeit, hogy az tulajdonképpen példátlannak vagy már-már betegesnek is tekinthető.
Ennek a gondolkodásmódnak nagyon egyszerű a lényege: nem baj, ha valami az országnak rossz, csak nehogy jó fényt vessen az ellenzékre. Erre a srófra működik ez a dolog. Ebben a légkörben nincs helye a legminimálisabb gondolatnak sem, a legelemibb szellemi, politikai erőfeszítésre sem lehet számítani. Talán érdemes lenne megfontolni Luther Burbank természetbúvár szavait, miszerint "akik nem gondolkodnak, legjobb, ha legalább hébe-hóba átrendezik az előítéleteiket". (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
De van egy másik ok is, és én ezt tartom igazán a súlyosabbnak: a legutóbbi hetekben, hónapokban, napokban egyre nyilvánvalóbbá kezd válni a Fidesz és a Kisgazdapárt érintettsége az úgynevezett olajügyekben. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Kuncze Gábor: Mi az, nektek nem szóltak? - Közbeszólás az MSZP soraiból: Olaj a tűzre! - Általános zaj. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Halljuk! - Az elnök csenget.) Csak a szokásos kocsmai közjátéknak vagyunk tanúi, semmi különös nem történik a magyar parlamentben, de az is lehet, hogy valamit megértettek a kormánypárti képviselők abból, amit mondtam. (Derültség és taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Révész Máriusz: ...akinek a háza ég! - Általános zaj.)
Mindenesetre egyébként a tisztességes érveken és tényeken alapuló parlamenti vitához való viszonyról eszembe jut Thomas Beecham híres angol karmester mondása, aki azt mondta (Általános zaj.): "Lehet, hogy az angolok nem szeretik a zenét, de imádják a zajt, amivel jár." Így vannak önök a parlamenti vitával. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Befejezem a gondolatmenetnek ezt a részét és lassan a zárszavamat is. Tehát világossá vált, hogy olyan dokumentumok, adatok kerültek elő, hogy kezd a dolog komolyra fordulni. Eddig nagyon jó volt a színjáték, amely a dolgot világosan leegyszerűsítette: vannak a tiszta pártok, a Fidesz, a Kisgazdapárt, a MIÉP (Taps a kormánypártok soraiban. - Révész Máriusz: Úgy van!) - gratulálok! -, és vannak az elmarasztalható pártok, mint az MSZP, az SZDSZ és az MDF. (Taps a Fidesz soraiból.)
Most azonban, kedves fideszes képviselőtársaim, a dolog önök számára nem túl kedvezően alakul, és ezért úgy gondolták, hogy bizony most már meg kellene állítani ezt az oktalan vizsgálódást. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Taps!) Ugyanis ha nem arról szól a történet, hogy kik a tiszták, és kik nem, és ebben ez az önök érdekeivel nem találkozik, akkor természetesen nem áll érdekükben, hogy tisztességesen végigvigye a bizottság (Révész Máriusz: Szemérmetlen!), és mindehhez asszisztál az alkotmányügyi bizottság (Révész Máriusz: Szemérmetlen!), és asszisztál az ügyrendi bizottság. Ezért kellett beterjeszteni ezt a határozati javaslatot, ezért kell elfogadnia a kormánytöbbségnek, hogy elejét vegyék minden további lehetséges felelősség megállapítására irányuló vizsgálódásnak.
Mindazok ellenére, amit elmondtam, szeretnék még valamit mondani, és komolyan is gondolom. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szovjet idézet!) Ha nagyon minimális is, de úgy gondolom, hogy még mindig van egy elméleti esély, nevezetesen az, hogy a kormánytöbbség nem szavazza meg ezt a módosító csomagot. Ha ugyanis elfogadja, tisztelt képviselőtársaim, és ezzel teljes mértékben ellehetetlenít minden további vizsgálatot, ha elfogadja, és ezzel arcul csapja a parlamenti demokrácia legelemibb írott és íratlan szabályait, akkor a kormányoldal az utolsó előtti, de lehet, hogy az utolsó lépést tette meg azon az úton, amely a Magyar Országgyűlés tartalmi, politikai funkcióinak teljes kiürítését szolgálja. Éppen ezért ha elfogadja - lehet, hogy túlzás, amit mondok, bár én úgy gondolom, hogy nem túlzás (Pokorni Zoltán: Nem, Sándor, te soha nem túlzol!) -, olyan dolgot tesz, ami után Magyarország már nem pontosan ugyanaz az ország, mint előtte, ami után ebben az országban bármikor bármi megtörténhet. Ez az önök felelőssége ennél a szavazásnál. Éljenek vele úgy, ahogy a lelkiismeretük diktálja!
Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
(18.50)
