NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, a parancsnok úr meghökkentő kijelentésekre ragadtatta magát. Romániának ténylegesen jogában áll a hadsereg reformjáról dönteni, sőt, ez NATO-csatlakozásának is előfeltétele, de bizonyos alapelveknek Romániának is eleget kell tennie, feltéve, ha ténylegesen a NATO-hoz akar felzárkózni.
Annál is inkább meglepő ez a kijelentés, képviselő úr, amelyet ön idézett, mert a magyar-román katonai kapcsolatok az elmúlt tíz évben ígéretesen fejlődtek, és az említett kijelentés valóban szögesen ellentétben áll ezzel a fejlődéssel, egy esetleges magyar, 1940-eshez hasonlítható katonai beavatkozásról. Egy ilyen kijelentés alaptalan, teljes mértékben légből kapott, és tegyük hozzá, hogy komolytalan is, megkérdőjelezi az ezredes úrnak a komolyságát, és azt hiszem, hogy ezt a román katonai vezetésnek is tudnia kell.
Tehát egyet tudok érteni önnel, képviselő úr, Magyarországnak indokolt elvárnia, hogy a román vezetés egyértelmű magyarázatot adjon, hogy mi történt itt az illető parancsnok úrral. Annál is inkább aggodalomra okot adó az eset, amelyet felhozott, hiszen Sepsiszentgyörgyön került sor az eseményre, és alkalmas volt ez a kijelentés a romániai magyar kisebbség elleni hangulatkeltésre. Az elmúlt négy évben erre, hadd jegyezzem meg, nem volt példa, talán a választási kampánynak a heve indokolhatja az említett kijelentést.
Arra viszont, amit a vezérkari főnök úr mondott, illetőleg a honvédelmi miniszter úr, nevezetesen, hogy növelni kívánják a Székelyföldön a katonaságnak a létszámát, azt hiszem, szintén érdemes odafigyelnünk (Az elnök jelzi az idő leteltét.), és a romániai magyar kisebbség vezetői erre is joggal várnak választ.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MDF soraiban.)