DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt években a bérmegállapodások mindig egy feltételezett inflációra épültek, amelyek a valóságban alultervezettek voltak, így nyilvánvalóan mindig meghaladták a tervezetteket. Ennek megfelelően alakultak az átlag nettóbérek is. A minimálbérek szintén e tervezett inflációhoz mérten kerültek meghatározásra, és folyamatosan vesztettek reálértékükből, csökkentve ezáltal a legkisebb jövedelműek felzárkózási esélyeit. Bizonyára mindnyájan emlékszünk arra, hogy a tavalyi minimálbér-tárgyalásokon milyen ádáz vita folyt 500 forintról, amellyel az érdekképviselet tagjai többet javasoltak a kormány 25 500 forintos ajánlatánál. A kormány ekkor arra hivatkozott, hogy az emelés mértéke túl magas, infláció-gerjesztő bérviszonyokat eredményezne. S most néhány hónap után ugyancsak a kormányzat 40 000 forintot javasol 2001-re, majd 50 000 forintot 2002-re.
A javaslatot én személy szerint is és a frakcióm is üdvözlendőnek tartottuk, de fontosnak tartottuk azt megvizsgálni a jövő évi adó- és járuléktörvények ismeretében. Ezen törvények ismeretében már azt mondhatjuk, hogy tisztábban látjuk ugyan a képet, de egyre aggasztóbb is az. Látszólag tetszetős, de foglalkoztatáspolitikai szempontból veszélyes és kockázatos a kormány javaslata. Az tény, hogy makroszinten a költségvetés egyensúlya biztosítja az egyensúlyt, de ellentmondásos ez az ágazati és a regionális szinteken. A legfejletlenebb, elmaradottabb keleti és déli régiókban a kormányzat által támogatni kívánt és a munkahelyek teremtésében fontos szerepet játszó kis- és középvállalkozások nagy részére elviselhetetlen terhet róna az intézkedés. A legkisebb jövedelemkiáramlást biztosító foglalkoztatási ágazatokban 2-5 százalékos költségtöbbletet eredményezne a minimálbér ilyen módon történő emelése.
A tervezett emeléssel csak úgy tudunk egyetérteni, ha ezzel párhuzamosan csökkentené a kormány az alacsony keresetűek adó- és járulékterheit is. Ugyanis közismert, hogy a nettó és a reálbérek alakulását jelentősen befolyásolja az adó- és a járulékfizetés. A kormány a legnagyobb segítséget tehát akkor adná, ha a minimálbérből nem vonna el, hanem sokkal inkább elősegítené a nettókereset növekedését, és ezzel demonstrálná elkötelezettségét az ügyben. Az uniós csatlakozás és a jelenlegi gazdasági növekedés lehetőséget teremtene arra, hogy egy átfogó bérreformot hajtson végre a kormány. De amíg ezt nem teszi meg és nem dolgozza ki, már örülnénk annak is, hogyha példát mutatna, és (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) a közalkalmazotti szférában bérrendezést hajtana végre, és jó példával járna elő.
Kérdezem ezek függvényében államtitkár urat, hogy vannak-e, és kik a minimálbér emelésének a nyertesei? (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
