BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Gyáva az a politikai tényező, alantas az az eljárás, amikor a fiú politikai szerepvállalása miatt az apát igyekszenek megtorolni. De ha már ezt tették - több ízben -, akkor a következőket kell elmondanom. Apám, dr. Bauer Miklós Bem apó mozgalmi néven aktív részese volt a német- és nyilasellenes ellenállásnak a II. világháború alatt, és olyan embereket segített hamis papírokkal, mint például a kisgazda Bajcsy-Zsilinszky Endre. Amikor elkövetkezett az, amit Bibó Istvánhoz, Illyés Gyulához, Nagy Imréhez és másokhoz hasonlóan felszabadulásként fogadott, akkor a demokratikusnak vélt új magyar állam titkosszolgálatának tisztje lett, amit később ÁVH-nak hívtak. Mint négy nyelven beszélő jogász sohasem volt verőlegény, nem volt kihallgatótiszt, hét év alatt összesen kétszer bízták meg rövid időre kihallgatással, többek között Ries István kihallgatásával (Tóth István: Sikerült!), akit azonban soha nem kezelt úgy, soha semmilyen szerepe Ries István halálában nem volt, elvették tőle.
1953-ban maga is az Andrássy út 60. pincéjébe került, s csak Sztálin halálának és Rákosi bukásának köszönhető, hogy élve került ki onnan. Újra kellett kezdenie az életét, jogászként, ügyvédként szerzett Magyarországon és szerte Európában megbecsülést, szakmai megbecsülést és bizalmat.
Öregségére az a szerencsétlenség érte, hogy a fia és kollégája az SZDSZ politikusa lett, és a rendszerváltás körülményei között tíz éve ki van téve Csurka István, Kövér László és mások alantas támadásainak! (Tóth István: Elég legyen!)
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
