HORVÁTH BÉLA
HORVÁTH BÉLA
HORVÁTH BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Magyarország ezeréves történetének egyik nevezetes emléknapja szeptember 25., Szent Gellért püspök vértanúságának napja. Az "Isten, haza, család" eszmeiség jegyében működő Független Kisgazdapárt nevében fontosnak érzem, hogy a millennium évében szóljunk Szent István segítőjéről, a hazai kereszténység apostoláról, s személyén keresztül megemlékezhetünk a magyarországi szerzetesrendek áldásos tevékenységéről, mely átszövi a magyar nemzet életét, ám mintha az államalapítási ünnepségek közben róluk kevesebb szó esne. Mi, kisgazdák nem lehettünk ott a hivatalos delegációval a Vatikánban a múlt héten, de itt, az Országházban napirend előtt tisztelgünk.
Kedves Képviselőtársaim! A szokásos napirend előtti pártcsatározások, pillanatnyi purparlék közepette pár percbe gondolatban lépjünk vissza ezer esztendőt, mikor egy 35 év körüli velencei bencés szerzetes elindul a Szentföldre, ám Magyarországon áthaladva enged István király kérésének: itt maradt, és vállalta a trónörökös Imre herceg nevelését. Gellért püspök egyszerre tanította Imrét kegyes életre, jámborságra, de kora tudományára is.
Szent István és Árpád-házbeli utódai behozták Magyarországra a középkor nagy szerzetesrendjeit, a premontreieket, a cisztereket, a ferenceseket és a dominikánusokat; a bencéseknek már Géza fejedelem is helyet biztosított Pannonhalmán, azaz ők akkor az európai műveltségnek és tudományosságnak képviselői voltak.
Tisztelt Ház! A kisgazda frakció nevében külön is kiemelem a hazai cisztereket, akik a középkorban rendkívül sokat tettek a földművelés fejlesztéséért: monostoraik mellett mocsarakat csapoltak, erdőt irtottak, művelték a földet, gyümölcsösöket telepítettek. A magyarországi apátságok mellett valóságos mintagazdaságok létesültek a korszaknak megfelelő ipari, kézműves létesítményekkel felszerelve. Talán megengedik nekem, hogy azt mondjam némi derűvel: ők voltak az első kisgazdák. (Derültség.)
Államalapító Szent István királyunk 1030-ban Gellértet csanádi püspökké nevezte ki, aki szervezte az egyházmegyét, térítette a pogányokat, tanácsaival az ország ügyét jó irányba segítette, Szűz Mária magyarországi tiszteletének ő az első és leghatásosabb terjesztője. 1083-ban László király több szenttéavatási indítványt tett, ekkor emelteti oltárra a vértanú halált halt Gellért püspököt, akiről két írás is ránk maradt: Szent Gellért kis legendája és nagy legendája.
Ez utóbbiból csak nagyon röviden: "1047-ben a pogánylázadás idején békíteni indult Budára. Mikor a pesti révhez ért," - valószínűleg a mai Erzsébet híd környékén - "a pogány néptömeg rárontott és kövekkel támadt rá, Gellért püspök azonban szüntelenül keresztet vetett rájuk. Ekkor a lázadók taligára téve a Kelenföld hegyéről lelökték, s midőn még lihegett, mellét lándzsával átszúrták, és azután egy kőre vonszolván koponyáját összetörték." A legenda szerint a Duna ugyan meg-megáradt, arról a kőről azonban, amelyen Szent Gellért fejét összetörték, hét évig nem tudta a vért lemosni, míg végül a papok a véres követ elvitették.
Tisztelt Ház! Érdemes megemlíteni, hogy Ferenc József király 1898-ban Bánffy Dezső miniszterelnök javaslatára a magyar múlt dicsőítésére tíz, Budapesten elhelyezendő szobrot ajándékozott a magyar nemzetnek. A szoborban megörökítendők között volt Szent Gellért püspök is. A szobor elkészítésére Jankovics Béla szobrászművész kapott megbízást, és a közvélemény gyorsan döntött: a műemlék álljon azon a helyen, ahol a szentéletű férfiú vértanúságot szenvedett. A Gellért-hegynek a Szent Gellért kezében magasra tartott kereszttel mintegy az ősi keresztény Magyarország mementójává kellett válnia.
Egy apró kis kitérőt hadd tegyek aktuálpolitikai kérdésként: a millennium évében talán érdemes lenne a liberális városvezetésnek intézkednie, hogy az esti sötétedéskor, amikor Pestről Budára az Erzsébet-hídon átjövünk, a díszkivilágított Szent Gellért szobor fényárban úszik, ugyanakkor a magasra tartott feszület a sötétség homályában vész el. Talán nem véletlen ez a reflektorbeállítás, hogy a szobor mondanivalója - ahogy a feszületet mutatja Pest felé - sötétségben van.
Tisztelt Képviselőtársaim! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A magyar nemzetért tevékenykedő szerzetesrendek részére minden segítséget meg kell adnunk. Nekünk, kisgazdáknak meggyőződésünk, hogy a ma élő nemzedéknek hitet és erőt kell merítenie a haladás ügyét szolgáló bátor, Szent Gellért-i magatartásból.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
