LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A pedagógiai szakirodalom kisiskolának nevezi azokat az iskolákat, ahol száznál kevesebb gyermek tanul. Ezek az iskolák általában ezres lélekszámú vagy akörüli kistelepülésen, vagy egy nagyobb település ugyanilyen lélekszámú elkülönült településrészén fekszenek.
(8.40)
Legtöbbjük az aprófalvas megyékben, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Baranya megyékben található, de országszerte, Bács-Kiskun megyében, választókörzetemben is nem egy kisiskolában nevelnek, tanítanak évtizedek óta. Az 1998-99. tanévben az önkormányzatok által fenntartott iskolák közül 839 iskolára illett a kisiskola elnevezés, és ezekben a sokszor mostohán kezelt intézményekben 41 542 diák tanult.
Ismeretes az a tény, hogy az ezer lakosú kisebb falvak tavaly még kétmillió forintos költségvetési kiegészítő támogatása az idén a felére csökkent. Mivel ennek a felére csökkenő támogatásnak a többsége a kistelepülések iskolafenntartását szolgálta, megelőzendő a tömeges iskolabezárásokat a költségvetés megnövelte az 1100 lélekszámnál kisebb falvak iskolásainak támogatását. Megnövelte, de csak olyan esetben, ha a szóban forgó település felső tagozatát több község összevonta, társulásban működteti.
A befogadó intézmények tanulónként húszezer forintos kiegészítést vehetnek igénybe a tanulónkénti 108 ezer forintos általános iskolai normatíva felett. Végső soron megállapítható, hogy a kistelepülések iskoláinak növekvő támogatása nem egy pozitív irányba forduló megváltozott szemlélet eredménye, hanem csupán részbeni ellentételezése annak, hogy a központi költségvetés felére csökkentette a kistelepülések támogatását. A kisközségek 1-4. osztályos tanulóinak idei kiemelt támogatása ellenére több falu kénytelen lesz megválni iskolájától például azért, mert a tanulólétszám csökkenésével párhuzamosan nem zsugorodik össze hasonló mértékben az iskolájuk, emiatt az intézmény férőhely-kihasználtsága a költségvetési törvényben megkövetelt 70 százalék alá eshet. A bezárás indoka általában az, hogy kevés az egy tanteremre, az egy osztályra, az egy pedagógusra jutó tanulók száma, tehát az intézmény fenntartása nem gazdaságos.
A pedagógiai szempontok sok esetben még mindig vesztesek maradnak. A vélt gazdaságossági hátrányoknál távlatosan nagyobbak azok a pedagógiai és társadalompolitikai hátrányok, amelyek már közismertek az iskolák körzetesítésén átesett és a negatív tapasztalatokat összegző nyugat-európai pedagógiai szakirodalomban.
Ezekben a hetekben véglegesítik a következő két évre szóló állami költségvetés előirányzatait. Közel ezer település nevében nagyon remélem, hogy felülvizsgálják az 1999. évi CXXV. törvény 6. számú mellékletének (1) bekezdése c) pontjában foglaltakat, miszerint nem igényelhet önhibáján kívül hátrányos helyzetére hivatkozva költségvetési támogatást az az önkormányzat, amelyiknél bármely oktatási intézmény kihasználtsága nem éri el a 70 százalékot. Abban bízom, hogy a kétéves költségvetésen belül ésszerű átcsoportosítással növekedhet a kistelepülések iskolamegtartó képessége. Kormányzati akarattal javíthatunk a kisiskolák mostoha körülményein, újra vonzóvá válhat egy-egy vegetáló település. Ügyelni kell a városokhoz csatolt résztelepülések kisiskoláinak megtartására is, mert számos résztelepülés fontolgatja az elszakadás, az önállóvá válás lehetőségét, és ez a folyamat jóval nagyobb anyagi áldozatot kíván majd a költségvetéstől.
A Magyar Demokrata Fórum határozott álláspontja, hogy távlatos tervezetre, az elkövetkező évtizedeket a lehetőség szerint meghatározó, a kisiskolát megőrző és fejlesztő programra van szükség. Ennek keretében azt is végig kell gondolni, hogy az iskolák egy része visszakerüljön az állami tulajdonba, és ezzel együtt meg kell teremteni az egyiskolás településeken az egyházi fenntartás törvényes feltételeit is. Az alapelv Klebelsberg óta változatlan. Az iskola akkor van jó helyen, ha a gyerek gyalog is el tud menni az iskolájába. A Magyar Demokrata Fórum nevében javaslom, fontoljuk meg az elkövetkező évtized költségvetését meghatározó, az iskolára, az oktatásra és a nevelésre fordítható költségvetési kiadás, a nemzeti összjövedelem meghatározott részének garantált biztosítását.
Az elmúlt esztendőkben számos konferencia, szakmai tanácskozás, vitafórum foglalkozott a kisiskolák helyzetével. Szükségesnek tartom, hogy az életrevaló javaslatokat, gondolatokat összegezzük (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), s meghatározzuk a magunk, a tisztelt Ház feladatait. Ennek érdekében Medgyasszay László képviselőtársammal, a Magyar Demokrata Fórum támogatásával politikai vitanapot kezdeményezünk a kistelepülések helyzetéről, a kisiskolák megmaradásáról.
Köszönöm a figyelmüket.
