CSIGE JÓZSEF
CSIGE JÓZSEF
CSIGE JÓZSEF (MSZP): (A képviselő elé álló mikrofont helyeznek.) A hetedik évben megtörténik, hogy az embernek a hangja nem megy ki.
Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Két megjegyzést váltott ki belőlem Perlaki úr felszólalása, az egyik inkább derűre hangolt, a másik pedig bosszantott. Derűre hangolt az összegzése, ahogy a múlt év zárszámadásáról beszélt. Elgondolkodtam, ha ennyire tökéletes minden, a PM munkája, az ÁSZ jelentése, csak ez a büdös főváros nem annyira tökéletes, akkor miért nem érzik sem a fővárosban, sem azon kívül, és különösen nem érzik ezt a nagy-nagy változást és javulást a pénzügyminiszter úrral közös megyénkben - már úgy értem, hogy születésünk helyén -, ott valahol Hajdú-Bihar megyében. Ez az egyik dolog, ami, mondom, inkább derűre hangolt.
A másik ez a bizonyos kötelező óraszám. Sokan sokszor és szívesen tűnődnek, vitatkoznak vagy tréfálkoznak a pedagógusok óraszámán. Hadd emlékeztessek egy apróságra: a két világháború között a pedagógusok kötelező óraszáma vajon mennyi volt? Van-e öt ember a magyar parlamentben, aki tudja? (Dr. Kiss Gábor felteszi a kezét: Itt van! 16.) Mert 16 volt a kötelező óraszám. És tudjuk-e, hogy milyen vonzata volt ennek? Ennek 200 napszám értéke volt legalább, az 200 pengő volt. Az én édesapám abban az időben 80 fillérért, 90-ért, legfeljebb 1 pengőért volt napszámos, és 16 volt a kötelező óraszám. Most volt 18, lett 20, most tervezik 22-re. Hol áll meg, és hol éri utol a jövedelem? Nem tökéletes a világ. Lassan, talán majd egyszer tökéletesedik, de az még hosszú út.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
