DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi nap során elkezdtük az 1999. évi költségvetési beszámoló általános vitáját, és nagyon sok véleményt hallhattunk mind a vezérszónoklatok, mind pedig a bizottsági előadók részéről. Sajnos, szokás szerint nagyon sok beszámolóban, illetve vezérszónoklatban keveredtek, immár nem először, a tények és a vélemények. Azt hiszem, akkor járunk el helyesen, ha a tényeket és a véleményeket elég élesen különválasztjuk, hiszen ekkor juthatunk helyes következtetésekre, ekkor tudjuk megállapítani azt, hogy valóban mi is történt az 1999-es évben.
Nézzük először a tényeket! A tényeket, amint Kósa Lajos képviselőtársam is elsorolta, azt hiszem, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egyrészt az infláció 4,3 százalékkal csökkent, a GDP 4,5 százalékkal növekedett, a folyó fizetési mérleg több mint 200 millió dollárral javult, a bruttó átlagkeresetek a tervezettnek megfelelően nőttek, sőt reál-átlagkeresetnövekedés következett be, a munkanélküliségi ráta is jelentősen csökkent. Azt hiszem, ezek ténykérdések, ezeket senki nem vitatta, nem vitatja. Ezek azért fontos számok, mert láthatjuk azt, hogy egyrészt növekedés mellett sikerült az egyensúlyi helyzetet javítanunk, ez pedig, azt hiszem, mindenképpen egyedülálló a magyar gazdaságtörténetben. A tények mellett természetesen nagyon sok vélemény is megjelent, amint jeleztem, szeretném ezeket különválasztani.
A vélemények rovatban elsősorban a Bokros-csomagot illetően került nagyon sok elképzelés szóba. Azt hiszem, hogy végre egyszer tisztában kell lennünk azzal, hogy mi a Bokros-csomag jelentősége, mi az, amit maga a Bokros-csomag eredményezett. Az én véleményem szerint - és hangsúlyozom, véleményem szerint - a Bokros-csomag jelentőségét majd körülbelül 10-15 év múlva lehet esetlegesen méltatni vagy elparentálni, a tény az, hogy majd a gazdaságtörténészeknek kell meghatározni azt, hogy mi volt a Bokros-csomag szerepe.
Az én véleményem az, hogy hála istennek, az Alkotmánybíróság bölcs döntésének - és elég nagy baj az, hogy az Alkotmánybíróságnak kellett ezt kimondani -, nem következtek be azok a következmények, amelyeket a Bokros-csomag előidézett volna. Elsősorban itt a drasztikus népességfogyásra gondolok, másodsorban pedig a gazdaság olyan pályára állítására, amely nem szolgálta volna nemzeti érdekeinket. Még egyszer hangsúlyozom: azt hiszem, hogy az 1997-1998. év eredményei nem a Bokros-csomagnak köszönhetőek, hanem épp annak, hogy nem következtek be a Bokros-csomag által előidézett, várt következmények. Ilyen szempontból mindenképpen dicséretes volt az Alkotmánybíróság akkori döntése, hiszen ezáltal lehetővé tette, hogy a magyar gazdaság elinduljon egy egészségesebb növekedési pályán. Ami pedig '98-ban és '99-ben történt, épp ennek az alkotmánybírósági döntésnek a következménye, tehát hogy a magyar gazdaság egészségesen tudott - mindenféle Bokros-csomag gúzsbakötése nélkül - növekedni, és produkálta azokat a számokat, amelyeket a tények között soroltam föl. Azt hiszem, hogy ezeken a kérdéseken nem itt kell lefolytatnunk a vitát, hanem majd a gazdaságtörténészek, amint említettem, 10-15 év múlva kellő történeti távlatból tudják ezeket a számokat mindenképpen értékelni.
Ezek után, ha megvizsgáljuk az 1999-es számokat, mindenképpen örömmel vehettük azt tudomásul, hogy amint erre az ÁSZ jelentése is rámutatott, végre egy olyan folyamat indult meg, amely hosszú távú egyensúlyi, növekedési pályára állította a magyar gazdaságot. Ennek a kérdésnek a vizsgálata azért érdekes, mert szintén nagyon sok vélemény elhangzott a 2001 és 2002. évi kétéves költségvetésről, amelyben megint nagyon kevés tény hangzott el, és inkább a vélemények domináltak. A tények azt mutatják, hogy kell egy olyan tervezhető költségvetés, akár két évre is, amely meghatározza azokat a kereteket, amelyek között a magyar gazdaságnak működnie kell a mai tudásunk szerint. Hogy egy hétköznapi példával éljek, azért fontos tervezni, mert ha, mondjuk, valaki hitelt szeretne fölvenni egy pénzintézettől, ott is mindenféle üzleti tervet, elképzelést papírra kell vázolni, be kell mutatni és alá kell támasztani. Nagyon sokszor azt mondják erre, hogy fölösleges ezt a tervet megcsinálni, hiszen az élet majd mást produkál, és nem tudom, hogy mi fog bekövetkezni egy, két, akár öt év alatt. Erre azt szoktam mondani, hogy ez egy vélemény, amit figyelembe lehet venni, csak a tények mindig mást mutatnak. A tények azt mutatják, hogy aki nem tudja végiggondolni, hogy mi következik be az elkövetkezendő egy, két, öt évben, az bizony nem tudja kellően fölmérni, föltérképezni a saját helyzetét, és bizony nagyon kellemetlen meglepetések érhetik, amikor a valósággal szembesül.
Ilyen szempontból mindenképpen üdvözölni kell a kétéves költségvetés beterjesztését, mert ezáltal végre nem egy évre előre, hanem két évre próbáljuk meghatározni azokat a kereteket, amelyek a gazdaság szereplői számára mindenképpen egy olyan iránymutatást, támpontot jelentenek, hogy hogyan és milyen keretek között kell az elkövetkezendő két évben kalkulációjukat elkészíteni. Ilyen szempontból, azt hiszem, nagyon fontos ez a tény, hogy bekerült a parlament elé a kétéves költségvetés.
Természetesen - és erre az ÁSZ füzete is rámutatott -, ha hosszabb időtávra tervezünk, némileg nagyobb kockázatot rejt magában, de azért vagyunk itt valamennyien, több mint 380-an a képviselői padokban, hogy ezekre a kockázati tényezőkre felhívják, felhívjuk a kormányzat tervezőinek a figyelmét, és próbáljuk meg olyan javaslatokkal jobbítani ezt a költségvetési tervezetet, amely azt eredményezi, hogy még áttekinthetőbb, még tervezhetőbb törvényjavaslat kerül majd elénk, és reményeink szerint nemcsak elénk kerül, hanem ezt el is tudjuk majd fogadni.
Ezek után szeretnék egy-két szóban kitérni arra, hogy mit is tartalmaz a mi olvasatunkban az ÁSZ jelentése. Nagyon sokat vitatkoztunk erről a számvevőszéki bizottságban, hogyan értelmezzünk, milyen megfontolások vezérelték a jelentés készítőit, egyáltalán mi is történt '99-ben. Azt hiszem, megint a ténykérdések közé tartozik az, amint erre a jelentés is rámutatott, hogy fokozatosan javuló színvonalú költségvetési zárszámadás, illetve költségvetési végrehajtás következett be 1999-ben. Ez, azt hiszem, ténykérdés. A vélemények közé tartozik az, hogy ez milyen módon, hogyan valósult meg. Lehet természetesen vitatni, hogy ilyen, olyan, amolyan hibái voltak ennek a költségvetésnek, illetve a végrehajtásának. Természetesen ezeket a véleményeket mindenképpen figyelembe kell venni, már csak azért is, mert épp ezek a jobbító szándékú javaslatok azok, amelyek azt fogják eredményezni, hogy átgondoltabb, jobban tervezett költségvetés fog majd 2001. és 2002-ben megvalósulni.
Ebben az esetben mire is gondolok? Egyrészt gondolok arra, hogy az a vagyonkimutatás, amely már sajnos évtizedek óta hiányzik a költségvetési beszámolókból, végre egyszer el kellene hogy készüljön. Ehhez természetesen parlamenti munkára is szükség van, hiszen törvényi felhatalmazás és törvényi instrukciók kellenek arra, hogy hogyan is készítsék el a kormányzat szakemberei a beszámolókat, a vagyonkimutatást ilyen szempontból. Ez egy óriási munka, hiszen az állami vagyon több ezer milliárd forintra tehető, tehát az egységes szemléletű vagyonfelmérés ilyen szempontból nagyon nehéz feladat, de azt hiszem, mindenképpen elengedhetetlen az elkövetkezendőkre, hiszen egyetlenegy tulajdonos sem nélkülözheti azt, hogy ne legyen világos képe arról, hogy egyáltalán milyen elemekkel tud gazdálkodni, mi tartozik a vagyonelemei közé.
(14.30)
A másik ilyen fontos kérdés, amely ezzel részben összefügg, az államszámvitel hiánya, amely már felmerült a számviteli törvény tárgyalásai során is. Sajnos szintén nincs igazán ebben előrelépés. Reméljük, hogy az elkövetkezendő időszak egyik fontos parlamenti feladata lesz e törvény tárgyalása, és ebben számos olyan elemet tudunk érinteni, amelyek megkönnyítik azokat az elszámolásbeli problémákat, amelyek most még jelentkeztek. Itt elsősorban arra gondolok, hogy fejezeteken belül különböző számviteli problémák miatt nem mindig egyeztek meg a mindösszesen-számok, ilyen szempontból mindenképpen arra kell törekednünk, hogy az elkövetkezendőkben minél kisebb ilyen jellegű eltérések legyenek. Mindezek mellett, ahogy az ÁSZ is leírta, a '99. évi zárszámadás valós és hiteles képet nyújtott a '99. évi folyamatokról, tehát ilyen szempontból nagy hibát nem követtünk el.
Végezetül még egy-két olyan jellegű észrevételt szeretnék tenni, amely azt hiszem, az elkövetkezendők szempontjából fontos. Egyrészt az, hogy nagyon óvatosan és nagyon körültekintően kell eljárni akkor, amikor állami kezességről, garanciáról beszélünk. Tehát nagyon szigorúan figyelembe kell venni azokat a törvényi előírásokat, amelyek a garanciavállalás módjára, nagyságára vonatkoznak.
Sajnos egy-két olyan elem még mindig visszaköszön - és itt a '99-es költségvetésre gondolok -, amely több évre visszamenőleg determinálja a kiadási oldalt. Ennek egyik legeklatánsabb példája a Budapest Bank privatizációjából kifolyólag bekövetkező folyamatos költségvetési teher. Ez a '99-es év folyamán 9,7 milliárd forinttal terhelte a büdzsét, ez majdnem megegyezik azzal az árral, amelyet annak idején a privatizációkor bevételi oldalon elszámoltunk. Sajnos ez nemcsak '99-ben jelentkezett kiadási teherként, hanem körülbelül ugyanekkora nagyságrendben '98-ban, '97-ben, és nem tudta megmondani senki a PM tisztelt képviselői közül, hogy egyáltalán ez meddig tart és mikor fog megállni e kötelezettség terhe. Reményeink szerint hasonló jellegű determinációk a jövőben nem fognak bekövetkezni és nem fogják terhelni a mindenkori költségvetés kiadási oldalait.
Szóba kerültek még a főváros forrásmegosztása körüli problémák. Erről a nálam sokkal tanultabb kollégám, Perlaki Jenő képviselőtársam nyilvánvalóan a mai nap is szólni fog. Azt azért mindenképpen érzékeltük, különösen a bizottsági tárgyalások során, hogy ez a kérdés még nincs tisztázva, nincs rendbe téve, nagyon sokat kell dolgozni azon, hogy a feladatok és a finanszírozás összhangját megteremtsük.
Ezek alapján azt hiszem, hogy a '99-es év bizakodásra mindenképpen méltó év volt, megalapozta azokat az elképzeléseket, amelyek 2000-ben kicsúcsosodtak; elsősorban a családtámogatási rendszer és a lakástámogatási rendszer bővülésére tudok utalni. Tehát ezek az adatok, ezek a számok mindenképpen előremutatók, és a 2000-es év eredményeiben mindenképpen benne foglaltaknak. Mindezek alapján én úgy vélem, hogy az 1999. évi zárszámadási törvényt különösebb vita nélkül elfogadhatja a tisztelt Ház, és erre biztatom minden képviselőtársamat.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
