KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Mielőtt elkezdeném a legépelt hozzászólásomat, Dancsó József képviselőtársamhoz lenne egy rövid megjegyzésem.
Soha még akkora differenciák nem voltak eredmények és veszteségek között, mint 1999-ben. Örülök annak, hogy országos szinten a többletfoglalkoztatottság körülbelül 100 ezer fővel emelkedett. Hogy ebben mennyi a statisztikaváltás hatása, az egy külön kérdés, mindenesetre a többletfoglalkoztatottság örömre okot ad. Az azonban, hogy ez országos szinten megvalósult, nem jelenti azt, hogy mindenütt megvalósult. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében például az önök kormányzásának időszakában, tehát 1998-99-ben 18 ezer munkahellyel kevesebb van, és ez a 18 ezer munkahely 10 százalékos foglalkoztatottságcsökkenést jelent. Sikerült elérni - ha a megye 570 ezres létszámát összehasonlítjuk a foglalkoztatottak számával, ami 160 ezer fő -, hogy egy aktív dolgozóra 3,5 eltartott jut, tisztelt képviselőtársam. Ennyit arról, hogy 1999 mennyire egyértelműen dicsőséges év.
A Számvevőszék összegzéséből idéznék: "a fokozatos fejlesztés mellett sem biztosított a megbízható elszámolás". A Számvevőszék jelentése a továbbiakban rögzíti, hogy a beszámolás nem teljes, nem következetes, az államháztartás alrendszereinek egységes szerkezetű vagyonkimutatása még most is hiányzik. Lehet e felvetéseket a szokásos ellenzéki kritikaként értékelni, de az, hogy a számvevőszéki bizottság ülésén elhangzott alapvető kérdésekre sem kaptunk választ, az már a zárszámadást és a költségvetési gazdálkodást is minősíti. Válasz nélkül hangzott el például, hogy a törvényjavaslatban szereplő hiány a Kincstár adatától 5 milliárd forinttal eltér. A Pénzügyminisztérium jelen lévő képviselője például azt is tőlünk tudta meg, hogy száznál több intézmény többet költött, mint lehetett volna, és ezt a kincstári finanszírozási rendszer nem tiltotta le.
Tisztelt Képviselőtársaim! Önmagában nem tragédia, ha néhány intézmény túllépi kiadási előirányzatát, lehet elfogadható magyarázata az 5 milliárd forintos hiányeltérésnek is. De az, hogy a PM képviselője a benyújtott törvényjavaslat számvevőszéki bizottsági tárgyalásán szembesül azzal, hogy 17 fejezet 142 intézménye minden konzekvencia nélkül túllépte a hatáskörét, és hogy 5 milliárd forinttal eltér a kincstári és a benyújtott zárszámadási törvényjavaslat hiányösszege, az azért elég szomorú képet fest a központi költségvetés irányításával foglalkozó szakemberek tájékozottságáról.
Ha csak a zárszámadáshoz szorosan hozzátartozó jogos felvetésekkel foglalkoznánk, az is kitöltené a rendelkezésre álló időt. Megkérdezhetnénk a kormányoldalon ülő, zárszámadással foglalkozó képviselőtársainkat, vajon mi a véleményük arról, hogy amikor minden költségvetési intézménynél szigorú szabályként érvényesült, hogy csak akkor lehet a reálbér növekedéséről szó, ha 3 százalékos létszámleépítést hajtanak végre, akkor hogyan lehetséges, hogy a központi költségvetési dolgozók, vezetők létszáma évről évre jelentős mértékben meghaladja az előző év hasonló adatát. 20 százalékkal nőtt az államtitkároknak minősülő vezetők, 15 százalékkal a helyettes államtitkároknak minősülő vezetők és 6 százalékkal nőtt a főosztályvezetői, osztályvezetői besorolásúak létszáma. A központi költségvetésben dolgozók összlétszáma is 1,7 százalékkal nőtt.
Nem találkoztam az 1999-es költségvetés prioritásai között azzal sem, hogy a személyi juttatásokra rendelkezésre álló szűkös keretet úgy kell felosztani, hogy amikor az oktatásban és az egészségügyben foglalkoztatott 600 ezer dolgozó reálbérének növekedése vagy csökkenése a tét, nos akkor a központi költségvetési szervezetekben dolgozók juttatásait 60 százalékkal, ezen belül az államtitkárok személyi juttatásait 76 százalékkal, a helyettes államtitkárok juttatásait 85 százalékkal növelte a kormányzat '99-ben. Nyilván a közpénzekkel való takarékos bánás szellemében.
Ha csak a zárszámadással kellene foglalkozni, lényegesen több időt fordíthatnánk például az APEH mozgóbérrendszerének értékelésére is. A Számvevőszék augusztusi jelentésében részletesen feldolgozta az adók és járulékok behajtásával foglalkozók mozgóbérrendszerének alakulását. Megállapításaival mélyen egyet lehet érteni. Magam is beadtam e tárgyban módosító javaslatot az elmúlt években, a rendszer rugalmasságának, hatékonyságának és a revízióban aktív szerepet vállalók megbecsülésének javítására.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, elemi érdeke az országnak, hogy az adóhivatalban a kemény munkával, kemény követelményrendszerrel arányos juttatásokkal rendelkező állomány dolgozzon. Ehhez magas színvonalú munkával megérdemelt, hatékony ösztönzési rendszer kell. Ezzel szemben 1999-ben az ÁSZ által is kimunkált adatok alapján megállapítható, hogy szigorúan véve a jogszabályi kereteket, az adók vonatkozásában az APEH nem teljesítette a mozgóbérrendszer folyósításának feltételeit. A pénzügyminiszter úr mégis nyilvánvalóan azért engedte a keretek 80 százalékos kifizetését, mert tudta, hogy a jövedelem felét kitevő prémium az APEH-dolgozók jelentős része számára egzisztenciális kérdés.
(14.40)
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem késő még ma sem a 2001. és 2002. évi költségvetés előttünk lévő anyagában módosítani az APEH érdekeltségi rendszerének fogyatékosságait. A kulcspozíciókban dolgozók alapbérének jelentős megemelése és az arányos mozgóbérrendszer világos, egyértelmű rögzítése, kidolgozása, az értékelés módszerének rögzítése esetén az ilyen törvénysértő helyzet elkerülhető lenne.
Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos nemcsak a zárszámadással szorosan összefüggő, 1999. évi gazdálkodásról kell szót ejtenünk, mert az előttünk lévő T/3008. számú törvényjavaslat terjedelmének több mint 50 százalékát az államháztartásról szóló törvény módosítása, a tb pénzügyi alapjai, illetve a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvény módosítása teszi ki. Meggyőződésem, hogy az ÁSZ nem járt el helyesen, amikor a jelentésében megfogalmazta: "A zárszámadás ellenőrzéséről készített ÁSZ-jelentésnek nem feladata, hogy a zárszámadási törvényjavaslatban szereplő egyéb törvénymódosításról szakmai véleményt mondjon." Sajnálatos módon az ÁSZ elhárította magától annak lehetőségét és ezzel a felelősségét, hogy a 89 milliárd forintos költségvetési módosításról és az államháztartási törvény jelentős korrekciójáról a döntés előtt törvényességi, hatékonysági, célszerűségi vizsgálatot folytasson.
Rossz szokásként az elmúlt években is előfordult, hogy a zárszámadást a parlament összetévesztette a tárgyévi költségvetés újratárgyalásának megfelelő fórumával. Nem fordult azonban elő, hogy a közel 100 milliárd forintos nagyságrendű többletforrásokat az ÁSZ előzetes véleménye, elemzése nélkül akarja a kormányzat a parlamenten keresztülerőltetni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslatban szereplő bevételi többlet valós, sőt véleményem szerint 50-100 milliárd forinttal még több is lehet. Előállt az a helyzet, amit az államháztartási törvény 38/A. § (2) bekezdése rendez: "Amennyiben az alrendszerek költségvetési egyenlegének tervezettől tartósan és jelentős mértékben eltérő alakulása bekövetkezik és ennek mértéke együttesen meghaladja az érintett előirányzatok 10 százalékát, a főösszeg 0,1 százalékát, akkor a kormány a megtett intézkedésekről az Országgyűlést 30 napon belül jelentésben tájékoztatja." Van tehát az államháztartási törvénynek olyan, a Fidesz-kormányzat által eddig még nem törölt kitétele, amely rendezi az alátervezés miatt kialakult többlet-adóbevételekkel kapcsolatos eljárási rendet - csak be kellene tartani!
A kiszámítható gazdálkodásról pedig csak annyit, hogy a 89 milliárd forintos többletkiadás egy része annak az egyszeri bérintézkedés-sorozatnak a fedezete, amelyet a kormányzat az államháztartási törvény megsértésével, a be nem tartott ígéretei részleges jóvátételeként, az év eddig eltelt időszakában többségében már ki is fizetett.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az eddig eltelt két év alatt megállapíthatóvá vált, hogy ez a kormányzat a törvényi előírásokat, különös tekintettel az államháztartási törvény szigorú, de a gazdálkodás fegyelmét biztosító feltételrendszerére, évről évre az aktuális szándékainak megfelelően, gátlás nélkül át- és átírja. Az elmúlt évben a koalíció megszüntette azt az előírást, hogy a költségvetésben a rendes és a rendkívüli bevételeket, kiadási tételeket külön kelljen megtervezni. A költségvetési törvényben és a végrehajtásban mint tartós hatású tényezőkkel azonban csak a rendszeres kiadásokkal, bevételekkel indokolt számolni. Rendkívüli tételek, egy adott helyzetben, adott ügyben előforduló előirányzatok - a kettő között éles különbség van.
A rendes, rendszeresen felmerülő kiadásokat nem szabad rendkívüli, egyszeri forrásokkal fedezni. 1999-ben az egészségbiztosító költségvetési hiánya a rendes és a rendkívüli bevételek összekeverésével, összegzésével alakult azon a 47 milliárd forintos szinten, amit a törvényjavaslat elénk tárt. Ha a helyes és logikus elszámolást követjük, akkor a vagyonbevételből származó egyszeri forrásokat nem tekinthetjük a működési és ellátási kiadások tartós fedezetének. Remélhetőleg az is egyszer fordult elő, hogy az APEH a helyes megosztáshoz képest 20,8 milliárd forinttal többet utalt az OEP részére, a nyugdíjbiztosító terhére. Az sem lehet évről évre módszer, hogy az OEP az eddigi előfinanszírozás helyett utólag számol el a gyógyszertárakkal, a kórházakkal, s ezzel 20-25 milliárd forint egyszeri megtakarítást mutat ki. Az a kormányzat, amelyik ezek tudatában fogadtatja el a tb-zárszámadást, valójában megtéveszti a döntéshozók szakmailag kevésbé tájékozott többségét. Az egészségbiztosító 1999. évi hiánya, a tartós hatású tényezőket tekintve, a beterjesztett 47 milliárd forinttal szemben 100-110 milliárd forint, míg a nyugdíjbiztosító többlete az 1,2 milliárd forinttal szemben 22 milliárd forint.
Tisztelt Képviselőtársaim! A zárszámadásban szereplő államháztartási törvény módosítását jellemzően az motiválja, hogy lehetővé kívánja tenni a többéves költségvetések egyszeri jóváhagyását. Nem csupán arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy lehet-e két vagy három évre előre, megfelelő minőségű költségvetést készíteni. Valamilyen költségvetés természetesen, szinte korlátlan időkerettel készíthető. 1990 előtt ezeket úgy hívták, hogy ötéves népgazdasági terv, de már akkor is évente korrigálták azokat.
Könnyen belátható, hogy minél több idő múlik el a célkitűzés megfogalmazása és a megvalósulás között, annál nagyobb az esélye annak, hogy a feltételrendszer a feltételezetthez képest másként alakul. Képviselőtársaim többsége tudja, hogy 1997 óta a gördülő tervezés módszerével készül a mindenkori költségvetés. Eszerint az előző évi bázisra építve a tárgyév részletes kidolgozása, s az azt követő két év előretekintő koncepcionális egyeztetése, a kiemelt beruházások teljes megvalósítási ütemezése szerepelt minden évben az Országgyűlés elé került irányelvekben, s a költségvetési törvényjavaslatban. Ez a gördülő tervezés biztosította, hogy a gazdaságpolitika tendenciáját évről évre folyamatosan érzékelhessük, érzékeltethessük.
Az előttünk lévő törvényjavaslat szerint két vagy három évre előre teljes körű költségvetést kellene készíteni. Az előterjesztő ezt azzal indokolja, hogy ez gazdálkodási és jogi stabilitást növelő tényező. A kétéves költségvetés készítése, végrehajtása az első évben valóban stabilan támaszkodhat a következő évi költségvetésre, de az első év elmúltával a második évi gazdálkodásra semmiféle előremutató pont nem áll a rendelkezésére. A kérdés tehát helyesen úgy szól, hogy az egyenletes és kiszámítható stabilitás, vagy ezek látszata a kívánatos. Az 1997 óta eddig alkalmazott módszer a "gördülő tervezés" jelzős szerkezettel volt jellemezhető, az új költségvetés készítésére a "szökkenő" vagy "szökdécselő tervezés" titulus illik.
Közgazdászként érzékelem az Áht. módosításának másik veszélyét is. Az Áht. 50. §-a vonatkozásában még az ÁSZ se állta meg, hogy ne illesse bírálattal a tervezetet. Az ÁSZ világosan látja és a kifogását is hangoztatja abban a vonatkozásban, hogy az 50. § (2)-(3) bekezdésének elhagyásával a parlament elveszti a költségvetés előzetes véleményezési, alakítási lehetőségét. A javaslat a költségvetés formálását a kormány belügyének tekinti. Az 50. § (4) bekezdését ráadásul az Orbán-kormány javaslatára iktatta a parlament az Áht.-be. Eszerint az általános választások évében a kormány teljes körű gazdaságpolitikai állapotfelmérést készít, és ezt a választások előtt minden érdekelt számára hozzáférhetővé teszi. Ezt ma már másképp gondolja a kormány.
Ebből a gondolatmenetből az szűrhető le, hogy nemcsak a költségvetés készítési folyamata nem tartozik az ellenzéki pártokra, nemcsak hogy részinformációkkal sem kívánja a kormányzat a költségvetési politika alakulásáról az ellenzéket tájékoztatni, hanem az is, hogy az ország állapota, a kialakult tendenciák, előnyök, hátrányok, veszélyek és esélyek sem tartoznak az ellenzékre. Kíváncsi vagyok, hogy 2002 után mi lesz e témában a Fidesz ellenzéki álláspontja. (Varga Mihály: Ne reménykedj! - Perlaki Jenő: Nem értem a problémát!)
Tisztelt Képviselőtársaim! Költségvetéssel foglalkozó parlamenti képviselőként és közgazdászként érzékelem az előttünk lévő Áht.-módosítás harmadik negatív hatását is. A többéves költségvetés hosszabb távja miatt a kockázat jelentősen megnő, és ezt egy kormány se szereti vállalni. A veszélyek enyhítésére a kormányzat, természetes reakcióként, a bevételeket alábecsülve (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), a biztosan befolyó, behajtható bevételek szintjét irányozza elő. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy az Orbán-Torgyán-kormány jelentős nagyságrendben fog olyan bevételekre szert tenni, amelyeket saját hatáskörben kíván elosztogatni... (Az elnök ismét csenget.) - befejezem az utolsó gondolatmenetet -, esetleg utólagos parlamenti bólintással, mint ahogy most, az 1999. év zárszámadása ürügyén a 2000. évi költségvetéssel teszi.
Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárai köszönettel veszik az egyszeri juttatásokat, de tisztában vannak azzal is, hogy a folyamatos munka folyamatos megbecsülése nem helyettesíthető, nem téveszthető össze az ötletszerű, egyszeri juttatások gyakorlatával.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
(14.50)
