CSATÁRI JÓZSEF
CSATÁRI JÓZSEF
CSATÁRI JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvényről - továbbiakban szövetkezeti törvény - elmondható, hogy szinte rögtön a hatálybalépését követően, majd azóta többször is felvetődött felülvizsgálatának kérdése, illetőleg az új szövetkezeti törvény megalkotásának szükségessége. Kétségtelen, hogy a szövetkezeti törvény nem ad feltétlen követésre érdemes modellt a szövetkezni kívánóknak. Nem egyértelmű, hogy a jogalkotó milyen célok teljesülését várta a szövetkezetek működésétől, illetőleg milyen gazdasági, szociális szerepet szánt nekik.
A szövetkezeti törvény deklarálja ugyan a hagyományos szövetkezeti értékek és elvek iránti elkötelezettséget, szabályai viszont nem segítik elő következetesen ezeknek az elveknek az érvényesülését. A hatályos törvényi szabályozás által felvázolt modell egyfelől nem felel meg a szövetkezet intézményéhez hagyományosan kapcsolódó forgalmi kritériumnak, másfelől nem tesz eleget azoknak a gazdasági ésszerűségen alapuló elvárásoknak sem, amelyek révén a szövetkezet a következő évezred során is működőképes jogintézmény maradhat.
A szövetkezeti törvény által szabályozott szövetkezet ma mindenekelőtt olyan vállalkozást jelent, amely a természetes személy tagok mint munkavállalók, a jogi személyiséggel rendelkező tagok pedig mint tőkebefektetők részvételével folytat üzletszerű gazdasági tevékenységet. Mindez azt jelenti, hogy a szövetkezetre vonatkozó hatályos szabályozás egy olyan gazdasági társaságot tekint modellnek, amelyben a szövetkezet a gazdasági társaságokra irányadó garanciális szabályok nélkül folytat gazdasági társaságokra jellemző vállalkozási tevékenységet.
Az a szövetkezeti törvény továbbá figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a létező szövetkezetek jelentős hányada fogyasztási, beszerző, illetőleg értékesítő szövetkezet, és változatlanul az úgynevezett termelőszövetkezetet tekinti szabályozás tárgyának. Mindez nemcsak az Európában általánosan elfogadott szövetkezetfogalomtól, hanem a kormány által deklarált célkitűzéstől is távol áll.
A kormányprogramnak a mezőgazdaságról és vidékfejlesztésről szóló fejezete ugyanis kiemeli, hogy a kormány a piacgazdasági viszonyoknak megfelelően mindenekelőtt a közös értékesítésben, a gépbeszerzésben, a használatban, a közös raktározásban, a feldolgozásban, továbbá a hitelezésben támogatja a szövetkezetek létrejöttét. Ez szoros összefüggésben áll azokkal a kormányzati célokkal, amelyek a mezőgazdaság jövőjét határozzák meg.
Igaz ugyan, hogy a szövetkezetek nemcsak a mezőgazdaság területén működnek, de meghatározó jelentőségük van, illetőleg lehet a vidék népességmegtartásában, gazdasági és szociális helyzetének javításában és erősítésében. Ezért a szövetkezet jövőjét illetően a célok meghatározása, a jogi szabályozás kialakítása a mezőgazdaság és vidék fejlesztése kérdéseinek szorosan összefüggő, komplex kérdéskörét jelenti. Ez áll összhangban azzal a szemlélettel, amelyet az Európai Parlament 1983-ban, majd 1987-ben a szövetkezetek helyzetéről elfogadott határozatai tükröznek. Eszerint a szövetkezetek olyan kis- és középüzemek, amelyek az öntevékenység és a demokratikus igazgatás keretében működnek, és egyben a regionális fejlesztés és munkahelyteremtés fontos eszközei.
A kormányprogram preferált célként határozza meg a családi gazdálkodáson alapuló gazdaságok további kialakítását és megerősítését. Ez nemcsak a mezőgazdaság, hanem általában a vidékfejlesztés szempontjából is alapvető jelentőségű cél, ami összhangban van az európai integráció által támasztott követelményekkel is. Az Európai Unió országaiban általánosan elterjedt a közösségi vívmányként számon tartott intézmény, az úgynevezett multifunkcionális családi farmgazdaság. Ez az uniós országokban nem egyszerűen az agrártermelés alapegysége, de a táj megőrzésében, a sajátos termelési hagyományok ápolásában, a falusi turizmusban, továbbá a vidéki népesség szociális szükségleteinek kielégítésében is fontos szerepet játszik, és alkalmas arra, hogy a népességet a vidéken megtartva számára megélhetést biztosítson.
Ennek a gazdasági modellnek olyan szövetkezés felel meg, amely az önállóan gazdálkodó tulajdonosok gazdasági, szociális és jóléti érdekeiből indul ki. A szövetkezet gazdasági tevékenysége nem függetlenedik a tagok gazdálkodásától, sőt annak eredményessé tételét szolgálja. Egyfelől tehát a hazai igények (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), másfelől az integráció követelményei is nagyon figyelemre méltóak.
Éppen ezért az új szövetkezetekről szóló törvénytervezetet, törvényjavaslatot a parlamenti mezőgazdasági bizottsága nagyon mélyrehatóan áttanulmányozta, és 15 igen, 5 nem és 3 tartózkodással általános vitára bocsátásra alkalmasnak találta.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
