DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatot a parasztember szempontjából nézzük meg, mert ha ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül, a parasztemberekről fog szólni, a parasztemberek boldogulásáról és megélhetéséről. Felmerülhet a kérdés, hogy ezáltal egy minél népesebb, függetlenebb, anyagilag, szellemileg és erkölcsileg erősebb parasztosztály jön-e létre, és a fennmaradását ez a törvényjavaslat szolgálja-e.
Veres Péter a Paraszti jövendő című írásában 1948-ban úgy fogalmaz, hogy mindegyik üzemtípus, a kisgazdaság és a nagyüzem, ha jó kézben van, és a környező feltételek, a közgazdasági feltételek kedvezőek, hihetetlen eredményeket tud felmutatni. A mostani törvényjavaslat is erről szól, hogy eltörölni a nagyüzemet vagy létrehozni a kisüzemet. Azt kell látni azonban, hogy ez a törvényjavaslat a rendszerváltozás tizedik évében is arra mutat, hogy a magyar parasztság sorsa felett politikai csaták dúlnak, és ennek a csatának a végkimenetele a magyar paraszt bőrére megy.
Ha ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül, akkor jobban él-e a magyar paraszt?
(11.50)
Emlékezzünk vissza Czettler Jenő szavaira, aki az állami szuverenitás és a birtokpolitika összefüggéseit vizsgálva megfogalmazza, hogy Trianonhoz bennünket jórészt a nemzeti birtokpolitika elhanyagolása vitt. Ha 80 évvel ezelőtt Magyarországon a területfosztás bekövetkezhetett, annak egyedüli oka az, hogy a magyar kormány a birtokpolitikát elhanyagolta. Most azt mondjuk 80 év elteltével is: nincs kellőképp jó kezekben a magyar vidékfejlesztés, a magyar agrárium ügye.
Nem okoz-e ez a törvény a magyar agráriumnak és rajta keresztül a magyar nemzetgazdaságnak még nagyobb mérvű szétesést, még nagyobb mérvű romlást? Ha a törvénytervezet elfogadásra kerül, akkor a szövetkezetekben dolgozó mintegy 130-150 ezer alkalmazottból 50-70 ezerre várható a csőd miatt álláshelyüket elveszítő parasztemberek száma. És fölteszem a kérdést: mi a különbség egy termelőszövetkezetben dolgozó traktoros vagy egy vetőgépfaros és egy egyéni gazda között? Van-e különbség? Lehet-e itt szembeállítani a nagyüzemet és a kisüzemet?
A törvény elfogadását - ha erre sor kerül - egy pánik követi majd, hiszen a bankok azonnal leállítják az egyébként is szerény volumenű, de a termelőszövetkezeteknek életbevágóan fontos mezőgazdasági forgóeszközhitelek folyósítását. Akár falusi mozgalmak is kibontakozhatnak, hiszen a téesztagok a majorokból már megkezdték a mozdítható vagyontárgyak hazavitelét. Mentik a sajátjukat, ugyanis ha a téeszeknek 60 napon belül ki kell fizetni a külső üzletrész-tulajdonosokat, akkor téeszek tömege csődbe fog menni, és ebben a téeszfelszámolási folyamatban a tagság és a tulajdonosok jutnának utoljára a vagyonukhoz.
A javaslat közgazdasági hatásait elemezve a felszámolási és csődeljárás alá vont szövetkezeti vagyon kötelező értékesítése miatt túlkínálat keletkezhet, és elértéktelenedhetnek a termelési eszközök. Hozzávetőleg másfél millió hektár szántó művelése válhat kérdésessé. Mindez kiszámíthatatlan gazdasági folyamatokat gerjeszthet a magyar nemzetgazdaságban.
Az agrárvállalkozók 1999. évi pénzügyi helyzete alapján alig kerülhet sor a kifizetésre, hiszen az ágazat pénzügyi helyzete katasztrofális. Az agrárvállalkozások árbevétele '98-hoz képest '99-ben mindössze 0,5 százalékkal gyarapodott, ugyanakkor költségeik, ráfordításaik 2,8 százalékkal emelkedtek, és emiatt az agrárium üzemi eredménye 43,4 milliárd forintról 18,1 milliárd forintra csökkent egy év alatt. Ez annyit tesz, hogy 25,3 milliárd forintos jövedelemkiesés van a magyar mezőgazdasági vállalkozásoknál. Ez a 18 milliárdos összeg értelemszerűen nem fedezte a vállalkozásoknál a pénzügyi, bankári költségek 30 milliárdos tömegét, így az agrárvállalkozásoknál országos szinten 1999-ben 11 milliárdos veszteség keletkezett.
Ez a végső eredmény, adat már 27 milliárdos eredménykiesést jelent 1998-hoz képest. A társas vállalkozások 4 ezer forintot vesztettek hektáronként, tehát minden hektár föld megművelése ennyi veszteséget keletkeztetett náluk. A mezőgazdasági szövetkezetek ebben a pénzügyi pozícióban nem képesek a külső üzletrészek megfizetésére. Vagy állami támogatást kell hogy kapjanak, hiszen a külső üzletrész-tulajdonosokat megilletné a kifizetés, a MIÉP ennek jogosultságát nem kérdőjelezi meg, hanem azt nyilvánítja ki, hogy ha erre mégis sor kerülne most, akkor sok esetben maga a kifizetés sem történhetne meg ténylegesen, mert a téeszek csődbe mennének, másrészt pedig lényeges, hogy az a néhány tízezer forintos járandóság, amelyet kapnának a külső üzletrész-tulajdonosok, talán egy hűtőszekrényre, ha telne belőle, ugyanakkor a magyar mezőgazdaság által a belső fogyasztói piac ellátására biztosított árutermék volumen teljes egészében kiesne, tönkremenne.
A belső piac ellátásával már a tavalyi évben is problémák voltak. 40 százalékkal kisebb búzaterületről 46 százalékkal kevesebbet takarítottak be a tavalyi évben. Ha nem volt az országban tavaly ellátási probléma, az annak volt köszönhető, hogy '98-ban hatalmas búzakészletek maradtak raktáron, és ebből sikerült kipótolni a mennyiséget.
Tehát arról van szó, hogy élelmiszerimportra szorulna az ország, mert a téeszek ennek az árutermelési volumennek a döntő többségét adják, és a téeszek a kárpótlás során kiosztott földeknek manapság már több mint 50 százalékát művelik, mert a földhöz juttatott parasztember nem kapott olyan pénzügyi-gazdasági feltételeket, amelyekkel a földjét tudná művelni.
Ha megnézzük a beruházásokat, képviselőtársaim, a '90. évihez képest a felére csökkentek. Az ágazatban foglalkoztatottak száma az elmúlt tíz évben szintén a felére csökkent. Meg kell mondani, hogy a magyar mezőgazdaság rendszerváltozást követő kisgazdapárti átalakítása csődöt mondott. (Taps az MSZP soraiban.) Most, tíz évvel később ez a körülmény tisztán látható. Amikor az üzletrészek létrejöttek, az üzletrésztömeg 40,6 százaléka került a vagyont ténylegesen működtetni tudók és akarók tulajdonába, 59,4 százaléka pedig külső üzletrész-tulajdonosokhoz került. Azonban a külső üzletrész-tulajdonosi tömeg léte a biztonságos gazdálkodást mindig veszélyeztette, ugyanakkor a téeszekben pedig olyan jövedelmező gazdasági feltételek az eltelt tíz évben nem teremtődtek, amelyekből az üzletrészek után hozamot, kamatot lehetett volna fölszámítani.
Vegyük figyelembe azt is, hogy az ágazatban, az agráriumban még hátravan egy másodlagos privatizáció. A jól működtethető birtokok, a vagyonok viszonylag kevés kézben való koncentrálása, összpontosítása az elkövetkezendő években megtörténik, ha ilyen törvényjavaslatok elfogadásra kerülnek. Az 1 millió 800 ezer mezőgazdasági földtulajdonosi népesség 87 százalékának nincs nagyobb megművelt területe, mint a rendszerváltozást megelőző időkben a háztáji és az állami gazdasági földjuttatásokból kifolyólag. A magyar egyéni gazdáknak csak alig 5 százaléka képes arra, hogy árutermelési méretekben gazdálkodjon.
Van egy szétdarabolt mezőgazdasági agrárvertikumunk, és ennek helyreállítása, összerakása, miután szétszakadt a rendszerváltozást követően, nem történt meg. Mi azt mondjuk, hogy ez a törvényjavaslat figyelemelterelésnek minősíthető, nem az ágazat érdemi problémáival foglalkozik, nincs érdemi áttörés a kisgazda polgári kormányzás eltelt két éve alatt a magyar mezőgazdaságban. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)
Elmondtam többször, elmondom most is: a magyar paraszt ma rosszabbul él, mint munkájához képest élnie kellene. És ha Veres Pétert idézem, akkor nem a nép van a gazdálkodásért, hanem a gazdálkodás van a népért, és ezt az alapelvet kell betartani. Föltehetjük a kérdést, hogy kinek az érdekeit szolgálja ez az üzletrész-hercehurca. Kérem szépen, azoknak a külföldi telepeseknek az érdekeit szolgálja, akik nagy tömegben készen állnak arra, hogy elözönöljék Magyarországot, betelepüljenek, potom pénzért a tönkrement magyar paraszttól és a tönkretett termelőszövetkezeti vagyon terhére értékekhez jussanak.
Kezemben tartok egy rövid távú cselekvési és időütemezést, amely a tegnap általam is megemlített holland betelepítési programtanulmány egyik része. Eszerint, képviselőtársaim, 2000. június 5-e és 2000. július 3-a között a szükséges politikai döntések meghozatala, a program elfogadtatása a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium részéről, majd a Független Kisgazdapárt elnöksége részéről megtörtént. (Felmutat egy papírlapot.) Itt van az időtáv. Tehát az a körülmény, hogy Torgyán József 2000. augusztus 21-én Laurens Jan Brinkhorst úrral, a holland mezőgazdasági miniszterrel találkozott - ki ne hallotta volna ezt a nevet -, az annak tudható be, hogy itt ebben az időintervallumban, 2000. június 5-e és július 3-a között a felhatalmazást a Független Kisgazdapárt elnöksége részéről megkapta. (Dr. Torgyán József: Téeszagitátor vagy!) Ez a tanulmány, miniszter úr, ez a törvény ezzel függ össze! (Mayer Bertalan: Így van!) Tönkretenni a magyar mezőgazdaságot, és olcsó pénzen kiárusítani!
Köszönöm a figyelmüket. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van! - Dr. Torgyán József: Hazudozol! Rágalmazol!) Kapronczi Mihály képviselőtársam folytatja majd. (Taps az MSZP és a MIÉP soraiban.)
