DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az SZDSZ képviselőcsoportja a törvényjavaslat elfogadását nem támogatja, a törvényjavaslattal kapcsolatban alkotmányos és garanciális aggályai vannak.
Szeretném elöljáróban rögzíteni azt - és sajnálom, hogy Turi-Kovács képviselő úr csak a saját beszédét hallgatta végig a vitában, hiszen így a tények nem fogják zavarni a döntésében (Dr. Kovács Zoltán: Elolvassa a jegyzőkönyvet!), de szeretném hangsúlyozni azt -, hogy félreértik és félrevezetik a hallgatóságot vagy a vitát figyelőt azok, akik azt a látszatot keltik, mintha itt csak szervezett bűnözők adatairól lenne szó, ezeknek a bűnözőknek az adatait kezelné ez a központ.
Idézem azt a kifejezést, amit a törvényjavaslat használ: "felderítés alá vont személy". Jogászok számára nyilvánvaló, hogy itt messze nem arról van szó, hogy valakiről valahol megállapították azt, hogy bármifajta bűncselekményt elkövetett, nem arról van szó, hogy a gyanúja merül fel annak, hogy bűncselekményt követett el - ezek mind a jogban ismert kategóriák, ismert az alapos gyanúval terhelt személy kategóriája -, itt a felderítés alá vont személyről van szó, akivel kapcsolatban rendelkezésre álló adatok még azt sem alapozzák meg, hogy egyáltalán a bűncselekmény gyanújáról beszéljenek, amely gyanú az esetek 60 százalékában a büntetőeljárásokban nem alapozódik meg, a statisztikából ismert az, hogy a megindított büntetőeljárások 60 százaléka nem jut el a bírósági szakaszig sem.
Felderítés alá vont személlyé bármely magyar állampolgár bármikor válhat. A kisebbségi vélemény előadása kapcsán már utaltam rá, hogy felderítés alá vont személlyé nem azzal válik valaki, hogy valamilyen szervezethez kapcsolódó bűncselekményt vagy szervezett bűnbandához kapcsolódó elkövet, vagy abban aktívan részt vesz, hanem azáltal válik, hogy, mondjuk, egy titkosszolgálati úton megfigyelt személlyel találkozik, akiről azt se tudja, hogy megfigyelik az illetőt; mondjuk, egy ilyen személyt szándékosan vagy véletlenül felhív; mondjuk, mellékapcsol a telefonja vagy mellétárcsáz, és telefonos kapcsolatba kerül egy olyan személlyel, akinek a telefonját lehallgatják. Ezáltal felderítés alá vont személlyé válik, joggal válik azzá, mert felvetődik a gyanú, hogy a szervezett bűnözővel telefonos kapcsolatban lévő személy is a szervezett bűnöző érdekköréhez tartozik. Ezeket ellenőrizni kell, ezen ellenőrzések során adatok keletkeznek, és ezeknek az adatoknak a tárolása, kezelése tovább folytatódik.
Megítélésünk szerint garanciák nélkül az ilyen adatok kezelése és tárolása, ahelyett, hogy segítené a szervezett bűnözés elleni fellépést, egy új veszélyforrást hoz létre. A jelenlegi helyzet, amelyben a kormánypártok a koordináció szükségességéről beszélnek, valóban igényel egyfajta koordinációt, de megítélésünk szerint ezen törvényjavaslatban foglalt megoldás helyett más utat kellett volna választani.
Az SZDSZ javaslata szerint először is koordinációs központ létrehozása helyett át kellene tekinteni a tíz plusz egy párhuzamos hatáskörű szervezet tevékenységét, és a felesleges párhuzamosságokat meg kellene szüntetni. Másodszor: az ezen új hatásköri szabályozás és feladatkoncentrálás után megmaradó koordinációs feladatokat az ügyészség keretében, tehát a kormánytól független ügyészség keretében, megfelelő jogállami garanciákkal körülbástyázott szervezet és ellenőrizhető szervezet keretében kellene megoldani.
Tisztelt Képviselőtársaim! Miért nem működik a jelenlegi konstrukció? Mitől van az, hogy Magyarországon a szervezett bűnözéssel kapcsolatos teendők tíz szervezetnél fogalmazódnak meg? Ennek a helyzetnek a létrejöttében nem kizárólag a jelenlegi kormányt terheli felelősség, de látnunk kell azt, hogy a jelenlegi helyzet egészen abszurd szituáció. Itt szóba került az angliai példa. Tisztelt képviselőtársaim, ez körülbelül olyan jó példa, mintha azt mondanánk, hogy vannak országok, ahol jégkunyhóban laknak emberek, építsünk mi is jégkunyhókat a mi égövünkön.
(13.50)
Az angol példa az intézményrendszer komplexitásából kiragad egy intézményt, és azt úgy tünteti fel, mintha az beültethető lenne Magyarországon. Vagy egy másik példával mondhatom azt, ez körülbelül ugyanolyan működőképes, mintha Magyarországon valaki az angol KRESZ szabályai szerint közlekedne. Nem kompatibilis. Ne felejtsék el képviselőtársaim, hogy Angliában a titkosszolgálatok főnökét úgy odarántják a bíróság elé, mint annak a rendje, paraván mögött kell vallomást tennie arról, hogy Gibraltárban az ügynökei mit csináltak a feltételezett IRA-ügynökökkel. A bíróságok kontrollszerepe össze sem hasonlítható a magyarországi helyzettel.
De visszatérve, mitől van ez a mostani kaotikus helyzet? Attól van ez a kaotikus helyzet, hogy mindegyik szervezet, amelyet felsorol a javaslat, és a tíz szervezet ragaszkodott a rá vonatkozó szabályok megalkotásánál ahhoz, hogy őneki feladata legyen a szervezett bűnözéssel kapcsolatban. Azért ragaszkodott, mert az egyéb tevékenysége nem nagyon látványos. Ezzel kapcsolatban ajánlom a figyelmükbe Simicskó államtitkár úr nyilatkozatát a Heti Világgazdaság múlt heti számában. Nagyon őszintén feltárja azt, hogy a szervezett bűnözés az a terület, ahol, ha a nyilvánosság előtt nem is látványos, de legalább a kormány számára látható sikereket tudnak a titkosszolgálatok elérni. Részt vettünk annak idején a titkosszolgálatokról szóló törvény vitájában: ezért volt már akkor nagy vita arról, hogy a titkosszolgálatokhoz tartozzon-e a szervezett bűnözés vagy sem. Akkor a titkosszolgálatok szerették volna ezt a jogkört megkapni. Ehhez mindig jár pénz, paripa, fegyver, plusz eszköz, plusz információ, plusz pozíció, plusz státusz, mert ez az, ami a kormányülésen is mint eredményes terület eladható.
Az eredeti elképzelés az volt - és azt gondolom, ez egy fontos elem -, hogy a titkosszolgálati tevékenységek alapvetően egy központhoz kötődnek, ha az egész működésnek a középpontjában a nemzetbiztonsági szakszolgálatok lettek volna. Az eredeti elképzelés az volt, hogy mindenfajta titkosszolgálati operáció - akár a rendőrség végzi, akár a határőrség, akár a vám- és pénzügyőrség - a szakszolgálatokon keresztül fog folyni, és a szakszolgálatoknak lesznek ügynökei, a szakszolgálatoknak lesznek lehallgató kapacitásai. Annak idején, 1995-ben ezek elhangoztak a különböző egyeztetések során. Amikor a szervezetek ezt a konstrukciót meghallották, kézzel-lábbal tiltakoztak ellene, mert tudták azt, hogy egymással versengő érdekük van.
A jelenlegi helyzet kétségtelenül változtatásra szorul, ebben az egy kérdésben nincs vita a kormány és köztünk. Változtatásra szorul, mert a jelenlegi felállásban ad absurdum egy-egy szervezett bűnbandába több szervezet is be tudja építeni a saját titkosszolgálati ügynökeit, anélkül, hogy tudnának egymásról - ezt mondja a kormány is, hogy itt sajnos párhuzamosságok történhetnek, de a párhuzamosság az ügynökök vonatkozásában is előállhat; szélsőséges esetben az sincs kizárva, hogy maga a bűnbanda csak különböző szervezetek beépített embereiből álljon -, s nem kizárható, hogy egymást buktatják le a különböző szervezetek beépített emberei.
Ezen a helyzeten biztos, hogy változtatni kell, de nem úgy, hogy a párhuzamosságok meghagyása mellett információkat adunk tovább. Felhívom a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy maga az előterjesztő is érzi, hogy ez a dolog nem fog jól működni. Erre a legfényesebb bizonyíték a törvényjavaslat 5. § (3) bekezdésében szereplő rendelkezés, amely azt mondja, hogy ugyan ezeknek a szervezeteknek általában információkat kell szolgáltatni majd a központ felé, de egyedi esetben, a forrás életének, testi épségének közvetlen veszélyeztetése esetén ezt az információszolgáltatást meg lehet tagadni. Ezzel a rendelkezéssel a magam részéről száz százalékig egyetértek.
Nem itt bújik ki a szög a zsákból, hanem a következő momentumnál, amikor azt mondja a javaslat, hogy akkor is meg lehet tagadni az információszolgáltatást, ha az adat az érintett szervnél szolgálatot teljesítő személy által elkövetett bűncselekményre vonatkozik. A múlt héten fogtak el rendőröket az ügyészségi nyomozók kábítószer-kereskedelem miatt; a törvény elfogadása esetén az országos rendőrfőkapitány megtagadhatja, hogy az ezzel kapcsolatos információ továbbjusson a koordinációs központhoz.
A bizottsági ülésen megkérdeztem a kormány képviselőjét, hogy ez miért van, mert a törvényjavaslat indokolása egy szót sem szól erről a rendelkezésről; nyilvánvaló, hogy az indokolás előbb készült, mint ahogy ez a rendelkezés bekerült a törvénybe. A válasz a következőképpen hangzott: célszerűségi szempontból ez az adat - nevezetesen az, hogy a szervezethez tartozó személy bűncselekményt követ el - dekonspirációs veszélyek miatt nem kerül be a központba. Az előterjesztő azt mondja, hogy ennél a központnál dekonspirációs veszélyek vannak. Miért nem működtek együtt eddig a szervezetek, miért nem lehetett kétoldalú együttműködéssel az adatok áramlását megoldani? Azért, mert versengő érdekeik vannak, és ha a rendőrség beépített egy embert, nem merte ezt elmondani az NBH-nak, nem merte elmondani más szervezeteknek, mert félt attól, hogy az embere dekonspirálódik. Most miért fogja elmondani, ha a kormány szerint is megvan a dekonspirációs veszély? Miért fogja a rendőrség továbbadni ügynökeinek az adatait, miért fogja az általa beszerzett információkat továbbadni, ha a szervezet működése kapcsán dekonspirációs veszély van? Vagy csak az nem dekonspirálódhat, hogy a szervezet tagja bűncselekményt követett el? Az dekonspirálódhat, hogy az ügynökök mit, hogyan és miként csinálnak a szervezeten belül?
Ez a pont előrevetíti az, hogy itt persze 600 millió forintból létre fog jönni egy újabb központ, de nincs megoldva az, hogy a részes szervezetek hogyan válnak érdekeltté az adattovábbításban, az adatkezelésben. Nagy a veszélye annak, hogy a részes szervezetek is fognak tartani a dekonspirációtól, ezért az adatokat még inkább el fogják rejteni, és ahelyett, hogy ez a szervezet segítené a szervezett bűnözés elleni fellépést, hátráltatni fogja.
A törvényjavaslat vitájában - a bizottsági vitában is és az eddigi vitában is - felvetődtek alkotmányos aggályok. Én a kétharmadosság kérdéskörét nem említem; azt gondolom, hogy a szervezett bűnözés elleni törvénycsomag korábbi tárgyalása jól mutatja azt, hogy ezt nem lehet alábecsülni. A kormány akkori érvei sem állták meg a helyüket. és az Alkotmánybíróság el is marasztalta a kormányt.
Ugyanakkor az adatvédelmi aggályokról igenis beszélni kell. Egy olyan helyzetben, amikor az elmúlt hetek sajtóközleményeiben azt olvassuk, hogy a Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztériumát a bíróság elmarasztalja jogellenes adatgyűjtés miatt; az adórendőrséggel kapcsolatban, legalábbis a sajtó nyilvánossága előtt, az a gyanú fogalmazódott meg - itt még folyik a vizsgálat -, hogy jogellenes adatgyűjtés vagy adatkezelés történt az adónyomozók körében; tehát olyan közegben élünk, ahol a kormányzati szervezetek, igenis, bíróság által is elmarasztaltan jogellenesen kezeltek adatokat. Ilyen környezetben az adatvédelmi aggályok nem lebecsülhetők, és itt a tisztelt kormánypárti képviselők figyelmét arra hívom fel, hogy kerülhetnek ők is ellenzéki helyzetbe, és az adatkezelésekkel kapcsolatos jogellenességek nemcsak a javukat, hanem adott esetben a kárukat is szolgálhatják. Ezért aki hosszú távon gondolkodik, az tudja, hogy a demokráciákban történnek hatalmi váltások, ezért túlzott hatalmat ellenőrizhetetlen szervezeteknek nem adnak, mert ez a túlzott hatalom adott esetben ellenükre is fordítható.
A mi véleményünk szerint a javaslat elfogadása a szervezett bűnözés elleni küzdelmet a jog színteréről a politika színterére viszi, hiszen egy kormányzati szervet ruház fel olyan információk kezelésével és felhatalmazásával, amely információk nem kormányzati, hanem igazságszolgáltatási információk kellene hogy legyenek. Ezért mi ezt a központot, amely a koordinációt végrehajtaná, erőteljesen az igazságszolgáltatás és nem a kormányzat keretei között hoznánk létre, mert tapasztalataink alapján a mindenkori kormányzatban sokkal kevésbé bízunk, mint a mindenkori igazságszolgáltatásban. Mindezt természetesen azzal a feltétellel, hogy előtte a kormányzati szervezetek versengését a hatáskörök tisztázásával a minimumra korlátoznánk, és a hatásköröket úgy osztanánk el, hogy a szervezett bűnözés ellen - ami már egy mitikus kategória, hiszen az országos főkapitány azt mondta, hogy már meg is szűnt, és mindenféle nyilatkozatok hangzanak erről el - az igazságszolgáltatásnak kell fellépni, mert ez az, ami a jogállami követelményeknek megfelel.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)
(14.00)
