DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gál Zoltán képviselőtársam azzal indította felszólalását, hogy meglepő módon elképzelhető, hogy egyetértünk, legalábbis az indító gondolatokban.
Meglepő módon azt kell mondjam, hogy az indító gondolatokban sem értünk egyet. Alapjaiban nem tudunk egyetérteni, és ezt - meg kell mondanom, bármennyire is talán nem tartozik szorosan ehhez a törvényjavaslathoz - egyfajta világnézeti, filozófiai, egyáltalán az egész üggyel kapcsolatos nézeteinknek a különbsége indokolja.
Szeretném elmondani, hogy amikor ezt a koalíciós kormány, és ezen belül a koalíciós pártok átvették az ország vezetésének a felelősségét, akkor az egyik alapvető célkitűzése volt a bűnözés és ezen belül is a szervezett bűnözés visszaszorítása. Ugyanis az előző négy esztendőben - ha tetszik, ha nem - olyan mértékben eszkalálódott a szervezett bűnözés ebben az országban, hogy felelős MSZP-tényezőtől hangzott el, hogy minden bizonnyal elérte a politikát is a szervezett bűnözés. (Dr. Hack Péter: A Kisgazdapártot is!) Nincs okunk kételkedni ebben a kijelentésben.
Azt jelenti mindez, tisztelt Ház, hogy itt egy olyan küzdelmet kellett és kell elindítani, amelynek nem volt megfelelő előzménye, hiszen maga a bűnözési hullám - ebben az egyben talán egyet kell értenünk - már 1988-tól 1998-ig, tíz esztendőn keresztül folyamatosan új és új kihívásokat vetett fel az ország előtt.
Nyilvánvalóan számos oka volt: a társadalmi változások, a gazdasági változások, a politikai lehetőségek megváltozása, a nyitott határok, lehetne sorolni, hogy mik voltak ezeknek az okai. A valóság azonban az, hogy a bűnözés alapvető változáson ment keresztül. Mármost azért hivatkoztam arra, hogy a filozófiai elképzeléseink és nézeteink alapvetően különböznek, mert így van ez a bűnözéssel kapcsolatosan, és az ez ellen való harcban is.
Van egy nézet, amelyhez magamat is bátorkodom sorolni, amely azt mondja, hogy az államnak nemcsak feladata, kötelessége a bűnözés elleni harc, és ha ezt a harcot vállalnia kell, akkor ehhez megfelelő eszközökre van szüksége. Ha ezek az eszközök nem állnak az állam rendelkezésére, nyilvánvalóan folyamatosan és állandóan alulmarad a bűnözés elleni küzdelemben, ami azt a kihívást jelenti, amire Gál képviselő is utalt: kialakulnak azok a fajta - rossz kifejezés, mégis ezt mondanám - bűnöződinasztiák, amelyek aztán uralnak egy-egy területet; az ellenük való küzdelem egyre reménytelenebb lesz.
Meggyőződésem tehát, hogy az eszközöket az állam számára meg kell adni. Határai vannak, vallom én is. Olyan határai, amely az egyéni szabadságjogokat csak az alkotmányos kereteken belül és a legszükségesebb mértékben korlátozzák. De ezen határokon belül erre szükség van. Ezért nem tudom és soha nem fogom tudni elfogadni azt a nézetet, amely ezeket a korlátokat határtalanná teszi, egyfajta olyan liberalizmussal, amely talán már nem is az, hanem egy olyan túlzás, amely túlzással ezek az egyéni szabadságjogok a közösségi jogok fölé kerekednek. Ez nem elfogadható.
Én azt gondolom, amikor ez a kormány előterjesztette a szervezett bűnözés elleni törvénycsomagot, egy olyan kihívásnak igyekezett elémenni, amelyet a törvénykezés nem kerülhet meg. Olyan eszközöket kellett biztosítani az államnak, a bűnüldöző szerveknek, amelyek jogszerűek.
Tisztában vagyok azzal, hogy ez a törvényjavaslat ennek a törvénycsomagnak egy folytatása. Egy olyan folytatása - így kell nézetem szerint tekinteni -, amely az ott meghatározott törvényi feltételek érvényesüléséhez eszközöket kíván biztosítani. Van indok, hogy ezeket az eszközöket megtagadjuk? Nézetem szerint nincs.
Tényleg sokat javultak a bűnözés elleni harc következtében azok a mutatók, amelyek '98-ban oly tragikusak voltak. Én azt gondolom, maguk az állampolgárok, a polgárok is érzik azt, hogy itt van változás. Érzik azt, hogy kevesebb autót lopnak el, érzik azt, hogy kisebb az a fajta nyomás rajtuk, amely a bűnözéssel szemben és a bűnözés részéről velük szemben megnyilvánult. Érzik ezt; de azt is érzik, hogy bizonyos bűncselekményfajtáknál valóban ez a fajta javulás nem érzékelhető ilyen mértékben. Miért nem? Mert a bűnözés folyamatosan lépést tart a legmodernebb technikai eszközökkel, mert a bűnözés már elért egy olyan szervezettségi fokot ebben az országban, amellyel szemben ráolvasással, az egyéni szabadságjogok folyamatos hangoztatásával nem lehet eredményt elérni.
Én azt gondolom tehát, tisztelt Ház, hogy mindenkor keményen az alkotmányos korlátok keretein belül, szükség van azokra a lehetőségekre és eszközökre, amelyek közül ez egy, meggyőződésem szerint olyan eszköz, amely hatékony lehet.
Elhangzott itt, hogy 600 millió forint, meg hogy miért ide dobja ki a kormány, miért nem fordítja másra. Kérem szépen, lehet példát hozni, európai példát is: Nagy-Britanniában csaknem teljesen azonos felépítésű... (Dr. Hack Péter ingatja a fejét.) Látom a kételkedőket, fölolvashatom, de inkább odaadom, hogy tessék elolvasni, milyen keretek között működik ugyanilyen szervezet a belügyminiszternek alárendelve.
Mármost következésképpen - gondolom, majd Hack képviselő úr is elmondja a gondolatait, ha itt leszek, meghallgatom -, tisztelt Ház, arról szó nincsen az adott szituációban, hogy valami olyan egyéni kezdeményezés történt volna, ahol már megint valami vakmerő merénylet lenne a liberális eszmék ellen, valami olyan vakmerő merénylet lenne, amely az egyéni szabadságjogokat akarná korlátozni. Nem erről van szó. Ennek a törvényjavaslatnak a 3. és 4. §-a tartalmazza azokat a nézetem szerint elégséges garanciákat, amelyek az adatvédelem területén fölmerülhetnek.
Az már számomra nem volt meglepő, hogy az adatvédelmi biztos nem kívánt ebben az ügyben közvetlen konzultációt folytatni. Az adatvédelmi biztos úr csak meghatározott körökben és meghatározott körön belül szeret ilyen konzultációkat folytatni, és szilárd meggyőződésem, hogy ha ez a felhívás nem innen és nem ilyen módon történt volna, akkor nemcsak hogy eleget tett volna, hanem maga jelentkezik.
Én azt gondolom, tisztelt Ház, hogy ilyen körülmények között, a rendelkezésre álló és a adatvédelmi biztostól is beérkezett adatok alapján - ahogy az előbb már mondottam volt - a 3. és 4. § elégséges biztosítékot ad.
A szervezeti felépítés és a kinevezési rendszer: aligha lehet ezzel kapcsolatosan valamiféle aggály. Hiszen meggyőződésem szerint nem arról van szó, hogy a belügyminiszter alá rendeltek bizonyos szervezeteket, hanem hogy a szervezett, beérkező hírforrások érdekében és hogy ezek az adatok és adatbázisok megfelelően legyenek kezelve, ezt egy helyen kell kezelni.
Aki gyakorló jogász volt, az pontosan tudja, hogy olyan helyzetek is előfordultak - most már elég régen nem vagyok az, tehát nem merem azt mondani, hogy tegnap -, amikor is a vádlottról utólag derült ki, hogy egy másik helyen büntetőeljárás folyik ellene, már ott el is volt ítélve, miközben itt büntetlen előéletűként vidáman a védő - miért ne tette volna, nyilván tudta, hogy miről van szó - az ártatlanságról és az ezzel kapcsolatos első bűnözés mindenféle kegyelmi lehetőségéről beszélt. Én nem hiszem, hogy ez egy túlságosan triviális példa, mert történetesen velem is megtörtént.
(13.40)
Mi következik ebből, tisztelt Ház? Ezt a bűnöző pontosan olyan jól tudja, vagy jobban, mint ahogyan az eljáró védő; ő maga fogja figyelmeztetni, hogy mik itt az eljárással kapcsolatos teendők, és azt a védő nyilván végre is hajtja. Ez pedig már a bűnözés gátja. Ez a bűnözést úgy segíti elő, hogy a következő bűnöző már innen veszi a precedens értékű lehetőséget.
Tisztelt Ház! Amire én még feltétlenül szeretnék rámutatni, az a következő: ez a javaslat attól tűnik az én számomra kiegyensúlyozottnak és több irányban is kiegyensúlyozott javaslatnak, mert a nézetem szerint nem tesz többet, mint amit célul tűzött ki. Azt tűzte ki célul, hogy ezek az adatok egy helyen értékelésre is kerüljenek, és ezekből az információkból bizonyos következtetések is levonásra kerüljenek, de nincs benne olyan, hogy utasításokat adhatna, nincs benne olyan, hogy az utasítások valamilyen formában is megjelennének más szervezeteknél. Ha pedig ez nincs benne, és csak adatbázisról van szó az adott esetben, akkor ezt a hasznossága tekintetében kell elbírálni, ezt akkor úgy kell tekinteni, hogy ez hasznos a bűnüldözés tekintetében vagy nem hasznos. Azt gondolom, ha az adatok egyszerre állnak rendelkezésre, és ott azon az egy helyen megfelelő szakemberek képesek értékelni, ez olyan segítséget jelenthet, amely nagyon könnyen eredményezhet kiváló, új felderítési mutatókat.
Tisztában vagyok azzal is, és itt szeretnék Gál képviselő úrnak is válaszolni, hogy azokat a statisztikai mutatókat, amelyek megjelennek, valóban csak hosszabb távon lehet trendként érvényesülőnek tekinteni. Így is tekintjük ezt, ugyanis örülünk annak, hogy van változás, örülünk annak, hogy csökken, de el szeretnénk érni, hogy ez trend legyen, és ahhoz, hogy elérjük, hogy ez valóban trendként jelenjen meg, ahhoz a további eszközöket biztosítani kell. Nem mondhatjuk azt, hogy most van egy kedvező, javuló helyzet, itt meg kell állni, nem lehet továbblépni. A bűnözés elleni harc folyamatos, és folyamatosan kívánja azt, hogy a bűnözés által felvetett eszközökre megfelelő reakció legyen. Ezt a célt szolgálja ez a törvényjavaslat.
Tisztelt Ház! Most nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni, a Fidesz vezérszónoka világosan, egyértelműen utalt az Alkotmánybíróság döntésére, amely azt a kérdést feszegette, hogy vajon kétharmados a törvény vagy egyszerű többségű. Én az egyszerű többségre gondolok, és emellett is érvelek. Hozzá kell azonban tennem, hogy mindenki biztos lehet benne, így az ellenzék igen tisztelt képviselői is, ha alapos és további gyanú merülne fel, amiként az a további törvénycsomag esetében történt, akkor a kormány megteszi azt a lépést - azt gondolom, ez egy tisztességes lépés volt -, amikor kéri az Alkotmánybíróságtól a kérdéses ügy vizsgálatát. Itt ma és jelenleg egyetlen érv sem hangzott el, amely megingatta volna azt a meggyőződésemet, hogy ez a törvény egyszerű többséggel elfogadható, és minthogy ilyen érv nem merült fel, és minthogy ilyen alapos érv az alkotmányügyi bizottság előtt sem merült fel, meggyőződésem, hogy ez a törvény egyszerű többséggel elfogadható.
Tisztelt Ház! Azt gondolom, ha vannak is közöttünk, és vannak, alapvetően filozófiai különbségek, világnézeti különbségek, az üggyel kapcsolatosan annak az áttekintése körül lényegi különbségek, abban azért gondolom, alapvetően egyet kell értenünk, hogy a bűnözés elleni harc nem olyan, amit félbe lehet szakítani, abba lehet hagyni, amelynél lehetséges olyan helyzetet teremteni, amikor azt mondhatnánk - milyen messze vagyunk ettől -, hogy most már inkább az egyéni jogok kerüljenek előtérbe a bűnüldözés lehetséges igényeivel szemben. Az egyensúly megteremtése - ezt már mondtam, most megismétlem, mert ez alapvető nézetem -, annak a fenntartása, ez kötelezettsége a kormánynak, kötelezettségünk mindannyiunknak, de ugyanakkor, és ezt is szeretném megismételni, a Független Kisgazdapárt elsődleges küzdelemnek tartja, hogy ez a bűnözés elleni harc ne gyengüljön, semmiképpen ne fogyatkozzanak az eszközök, hanem ez egyre inkább, tökéletes eszközökkel, jobb eszközökkel, mint amilyenekkel a bűnözők fel vannak szerelve, folytatódjon.
Úgy gondolom, ennek az eredményei talán nem feltétlenül egy éven vagy két éven belül, bár lehet, hogy már ilyen rövid távon is jelentkeznek, de teljesen bizonyos vagyok benne, hogy egy megfelelő ilyen adat- és ilyen információgyűjtési lehetőség messzemenően segíti ezt a fajta bűnözés elleni harcot. Ezért a Független Kisgazdapárt a javaslat elfogadását támogatja. (Szórványos taps a Fidesz soraiból. - Ifj. Hegedűs Loránt tapsol.)
