DR. BARTHA LÁSZLÓ
DR. BARTHA LÁSZLÓ
DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy zárszámadás, legyen szó akár országos költségvetésről vagy tb-alapokról, mindenféleképpen egy időszak lezárását, az előzetes tervezés realitását, annak végrehajtását elemzi. A tb-alapok, mint az mindenki előtt jól ismert, alapvetően két nagy csoportra, az egészségügyi alapra és a nyugdíjalapra bonthatók.
Mint tudjuk, mindkét alrendszer működését a társadalom élénk figyelemmel kíséri. Az ok érthető, hiszen az előbbiekből az egészségügyi ellátásokra és - bár nem témája a mai tárgyalásnak - 2000-től részben fejlesztésekre is fordíthatók összegek, ahogy a kormányprogramban és a Fidesz-Magyar Polgári Párt programjában is követendő cél az egészségmegőrzés és az egészségnyereség minél nagyobb hatásfokának elérése, hiszen csak lelki és testi egészségben élő társadalom tud fejlődni, közép- és hosszú távú terveket készíteni.
A nyugdíjalapok kérdése legalább ilyen fontos tényező, hiszen a tisztességes munka során megöregedett emberek joggal várják el a társadalomtól, hogy nyugdíjas éveikre a valóban nyugodt, méltóságteljes élet feltételeit biztosítsa számukra. Ez sajnos az elmúlt kormányzati ciklusban nem valósult meg, kivételt talán egy év képezett, amikor 1 százalékos reálnyugdíj-emelkedés volt kimutatható. A zárszámadás később bemutatott pontjaiból kiderül, hogy a polgári kormány - és ezzel a Fidesz mélységesen egyetért - lényegesen több figyelmet szentelt szüleink, nagyszüleink ellátására.
Egy, a társadalombiztosítások zárszámadását előterjesztő törvényjavaslat esetén az emberben óhatatlanul felvillan az egészséges család, a szüleiről, nagyszüleiről gondoskodó család képe is, hiszen ez a család a társadalom alappillére, a polgári kormány első számú privilegizált egysége. Akkor, amikor nyugdíjakról, egészségügyi ellátásról beszélünk mint a Fidesz-Magyar Polgári Párt családpolitikájának kiemelten fontos elemeiről, ki kell hogy jelentsük azt, hogy a nagymértékű családi, gyermekek után járó adókedvezmények, a nyugdíjak reálértékének növekedése, az egészségügyi ellátórendszer stabilizációjára, illetve modernizációra tett törekvések mind ezt az értékrendet szolgálják.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Egy zárszámadás olyan értékek megvalósulását is jelképezi, mint például a stabilitás, a kiszámíthatóság, a realitás és a jövőkép. Hosszú évek óta először az ÁSZ véleményével egyezően reális alapokon tervezett, a valós egyensúlyi helyzet megőrzésére törekvő tb-költségvetése volt az országnak 1999-ben. Azzal, hogy egy időben történt, 1998 őszén, az állami költségvetés és a tb-költségvetés benyújtása, hiteles szakmai munkát tett lehetővé, hiszen összefüggéseiben láthatták a tisztelt Ház tagjai az adatokat és a terveket.
Most azzal, hogy a rendszerváltozás óta második ízben - az első a tavalyi volt - a költségvetés és a tb-alapok végrehajtásának zárszámadása is egyszerre kerül a képviselők kezébe, az akkori elvárások tükrében tudunk a teljesítésekről véleményt mondani. Itt szeretném azonban jelezni, hogy nem feltétlenül tartom előnyösnek azt - vagy talán túl gyorsnak ezen a területen a fejlődés ütemét -, hogy az 1999-es költségvetési zárszámadás törvénytervezetében az államháztartási törvényt módosítják. Ezzel azonban biztosítja a kormány a lehetőséget arra, hogy a társadalombiztosítási alrendszert a nagy költségvetés részeként, igaz, külön fejezetként, de egy számon nyújthassák be az Országgyűléshez a 2001-2002. évi állami költségvetési törvényjavaslatban.
Részletesen néhány szót a számokról. Mint látható, a tb- és nyugdíjalrendszerek 1999. évi tényleges hiánya, ahogy hallottuk is, 46,5 milliárd forint. Ez azért jelentős eredmény - az ellenzék állításával szemben -, mert az előző évben a hiány közel 70 milliárd forint volt, és akkor a tervezetthez képest ez lényegesen eltért. Az elért pozitív eredmény mögött jó néhány, az ország gazdasági teljesítőképességének növekedésével együtt járó örömteli tény húzódik.
Melyek is ezek? Csak néhányat kiemelve: a nemzetgazdasági szintű bruttó keresettömeg 17,1 százalékkal, a bruttó átlagkereset 16,1 százalékkal, a foglalkoztatottak száma pedig 3,1 százalékkal bővült, közben a munkanélküliségi ráta 7,8-ról 7 százalékra csökkent. Mindezek mellett az infláció mértéke a tervezett 10 százalék körüli értéken állt meg. Ezek a tényezők nyilvánvalóan a bevételi oldalakat erősítették, hiszen még a tervezés mértékénél is jobban nőtt a gazdaság teljesítőképessége, ami azóta is dinamikusan fejlődik, köszönhetően a polgári kormány gazdaságpolitikájának, amely alapvetően a kis- és középvállalkozásoknak, a munkavállalóknak és a hazai kapacitásoknak próbál kedvezni.
Oly sokszor elmondtuk már, de nem elég ismételni azt, hogy a gazdaságpolitikában a hangsúlyok megváltoztatása egyszerre több elem fejlesztése, amely önmagában is egyfajta gazdasági csodaként kezelendő. Ténylegesen a GDP-növekedés, az infláció mértékének csökkentése, a munkahelyek számának növelése, a fizetésimérleg-hiány csökkentése reális alapokat teremt arra, hogy az ország gazdaságilag is méltó tagjává válhasson az Uniónak.
A polgári kormány munkájának kezdetén a bizalom elvét, a magyar társadalommal együtt gondolkodó elvét hirdette meg, és nagymértékű tb-járulékcsökkentési programot kezdeményezett. Akkor az ellenzéki padsorokból folyamatosan azt hallhattuk nyilvánvaló szándékkal, hogy a csökkentésekkel mérsékeljük a tb-alapokba irányított pénz nagyságát, ez pedig veszélyezteti az egészségügyi ellátásokat és a nyugdíjak kifizethetőségét, reálértéken tartását (Dr. Kökény Mihály közbeszól.), és esélyt sem ad reálérték emelésére.
Azt is hallhattuk, hogy ez az államadósság mértékét növelheti, és ezzel az Európai Unió nemzetközi megítélése romolhat. Mindezek ellenére (Dr. Vojnik Mária közbeszól.) a kormány helyesen a munkáltatói járulék mértékét 39-ről 33 százalékra mérsékelte, és mint tudjuk, további éves szinten 2-3 százalékos mérséklést irányozott elő. Mint említettem, a kormány és a Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontja az volt, hogy bíznunk kell a vállalkozókban, bíznunk kell a munkaadókban, bíznunk kell az egész társadalomban, hiszen mindenkinek az az érdeke - hosszú távon mindenféleképpen -, hogy a fekete- és a szürkegazdaságban elfolyó pénzek kifehéredjenek, és kiszámítható legyen ezek nagyságrendje.
(19.30)
Ennek egyik legjobb útja a már többszörösen említett bizalom és a járulékterhek csökkentése. Ezzel kettős célt érhettünk el, és most már kijelenthető, hogy elértük. Több fejlesztésre szánt forrás marad a gazdaságban, és az adómorál is jelentősen javult.
Az adófizetők a kormány bizalmát meghálálták, és magatartásukkal, forintjaikkal támogatják az ország felemelkedését célzó politikáját. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a munkáltatói és biztosítotti járulékbevételek együttes előirányzatát a teljesítés 2,6 százalékkal haladta meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor erre a jelentős járulékcsökkentésre szánta magát a kormány, tudta azt, hogy körülbelül 100 milliárd forint bevételkiesést jelent számára. Ezt a hiányt azonban megítélésünk szerint a tb eddigi holt vagyonának értékesítéséből, a központi költségvetés adóbevételei egy részének átirányításából, az egészségügyi hozzájárulás befizetett forintjaiból és a már előbb említett gazdasági növekedés pluszforrásaiból pótolta.
Hogy osztotta fel a kormány az így befolyt pénzeket? 1999 nehéz év volt mindannyiunk számára: a bibliai hét csapást is meghaladó mértékben sújtotta az országot a természeti és a külső gazdasági környezet. Ennek ellenére ebben az évben volt először kimutatható és érezhető lényeges nyugdíjreálérték-emelkedés, melynek átlagos mértéke 14,2 százalék volt 10 százalékos inflációs ráta mellett.
A nyugdíjemelés mértéke szempontjából körülbelül három csoportot különíthetünk el. Az első csoport volt az, amit minimálnyugdíjnak nevezünk, itt az emelés mértéke 24 százalékos volt. A második csoport a minimálnyugdíj és a 32 ezer forint közötti, melyben az emelés mértéke az alsó sávban 22 százalék körüli, míg a fölső sáv is elérte a 15 százalékot. E két csoport esetében egy régi igazságtalanságot próbált mérsékelni a kormány a társadalmi szolidaritás elvének megfelelően, és bár nem elégséges mértékben - ezt tudjuk jól mi is -, de lehetőségeinket maximálisan kihasználva közelítettük a nyugdíjak mértékét. A harmadik csoportban, amelybe a 32 ezer forint/hó feletti nyugdíjjal rendelkezők tartoztak, az emelés mértéke szintén meghaladta az inflációt, bár valóban, a reálérték-emelkedés csak 0,9 százalékos volt.
Átlagosan elmondható, hogy a reálérték-emelkedés 3,8 százalékot tett ki, míg az első csoportban lévő nyugdíjasok esetén a reálvásárlóérték-növekedés 20 százalékos mértékű volt. Hadd jegyezzem meg önöknek mellékmondatként, hogy a '99-es tb-költségvetési vitánál többször elhangzott ellenzéki oldalról az az állítás, mely szerint, ha ők kormányon lennének, mindenkinek egységesen 20 százalékos nyugdíjemelést tartottak volna reálisnak.
Az igazság ugyanakkor az, hogy hosszú évek gyakorlata szerint a költségvetések benyújtása idején - legyen az akár állami, akár tb-költségvetés - több évre előre prognosztizálják a kiadási és bevételi oldalakat. Az emelkedés mértékére még a Horn-Kuncze-kormány által benyújtott tervezet alapján és már az érintett társadalmi szervekkel egyeztetve átlagosan 14 százalékos nyugdíjemelést prognosztizáltak, egységesen, minden nyugdíjas számára. Ezzel szemben a polgári kormány bár csekély mértékben nagyobbat, 14,2 százalékot adott, de egy igazságtalan helyzetet próbált a differenciált nyugdíjemeléssel enyhíteni. A szocialista kormány szándéka nyilvánvalóan az előbb említett igazságtalan helyzet fenntartása volt. (Mádai Péter: Mi a nyugdíjak értéke?)
Az E-alapból felhasznált összegekről szólnék néhány szót. A gyógyító-megelőző ellátásokra az előző évi tényadathoz képest végeredményben 13,3 százalékkal jutott több forrás, ami az inflációt is figyelembe véve 2,5 százalékos reálnövekedést mutat. Ezen belül a háziorvosi, háziorvosi ügyeleti ellátásnál az emelkedés a körzet típusától és a lakosságszámtól függően 9-15,7 százalékkal növekedett.
Új körzetek finanszírozására is lehetőség volt '99-ben. Azért tartom fontosnak ezt a tényt megemlíteni, mert a Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye szerint, túl az egészségügy pénzügyi alapjaink korrekcióján, némi szerkezetváltásra is szükség van az egészségügyben. Ez a tendencia egyébként Európa több országában megfigyelhető, pedig ők jelenleg még - és nagy valószínűséggel sokáig - a gazdagabb országok közé tartoznak.
Az átalakított rendszerek nemcsak költséghatékonyak, hanem a betegek - és legfontosabbak a betegek -, az állampolgárok érdekeit is maximálisan figyelembe veszik, és az ellátást megpróbálják az otthonhoz minél közelebb elhelyezni; az alapellátási struktúrát, melyet országonként másként értelmeznek, de alapvetően a családorvosi és járóbeteg-szakellátást tartalmazza, ezt favorizálják.
A zárszámadás adataiból kiolvasható, hogy megérett a helyzet arra, hogy elkezdjük a magánosítást, a külső tőke különböző mértékű bevonását az egészségügyi ellátórendszerbe, illetve a szolidaritási elven működő és alapértékként kezelendő biztosítás mellé a kiegészítő rendszerek megerősítése és a finanszírozásba történő bevonása is szükséges lehet. Amennyiben ezek a rendszerek az elvárható mértékben erősödnek, illetve kifejlődnek, akkor az irányított betegellátási modellkísérlet - mely véleményem szerint kifejezetten jó kezdeményezés - eredményei is jobbak lehetnek, illetve települések, régiók, az ott dolgozó orvosok is nagyobb lehetőséget látnak majd ebben a finanszírozási formában.
Véleményünk szerint a modellkísérletet folytatni, annak a lehetőségeit bővíteni kell, és örömmel nyugtáztuk azt, hogy a 2001-2002-es tb-költségvetés tervezetében ilyen irányok fedezhetők fel.
Két nagyon pozitív, az elmúlt időszakban néha vitatott dologra hadd hívjam fel a tisztelt Ház figyelmét. Ez a gyógyszerkassza helyzete, amely a módosított éves előirányzathoz képest 99 százalékkal teljesített, azaz 1,5 milliárd forint megtakarítás jelentkezett. Ez a tervezés már az előbbiekben említettek realitását igazolja vissza és a pénztár hatékony működését mutatja. Az előző években az ilyen típusú munkára sajnos nem volt példa.
A számszakiakon túl azonban szeretnék néhány olyan intézkedést említeni önöknek, amely segítette ezen eredmények elérését. Az egyik az új gyógyszerár-támogatási rendszer, ezen belül a fix áras gyógyszertámogatás, a generikus program beindítása, az evidence base medicine alkalmazása és a költséghatékonyság előtérbe kerülése. Ezt a munkát... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét. - Mádai Péter: Hát igen!) Majd akkor a kétpercesben folytatom innen. Köszönöm szépen. (Taps. - Mádai Péter, nevetve: Ez jó volt!)
