DR. HEGEDŰS MIHÁLY
DR. HEGEDŰS MIHÁLY
DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a Független Kisgazdapárt nevében összevonjam a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi zárszámadását az Állami Számvevőszék 3009/1. számú jelentésével és együtt értékeljem azokat.
Ismételten elismerésemet kell hogy kifejezzem az Állami Számvevőszék munkatársainak e kiváló minőségű jelentés elkészítéséért. Különösen értékesek a zárszámadási törvényjavaslat dokumentumainak törvényességi, számszaki ellenőrzése mellett a külön jelentésben összefoglalt megállapítások és javaslatok. Ez az összefoglaló és segítő javaslatokat tartalmazó jelentés nekünk, képviselőknek nagy segítséget jelent törvényhozó munkánkban.
A törvényjavaslat 1 570 milliárd 215 millió forint bevételi főösszeggel, 1 616 milliárd 782 millió forint kiadási főösszeggel, valamint 46 milliárd 567 millió forint hiánnyal javasolja az Országgyűlésnek elfogadni a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1999. évi költségvetésének végrehajtását. Az alrendszer 1999. évi tényleges hiánya 46 milliárd forint, az egészségügyi alapnál képződött 47 milliárd forint deficit és a nyugdíjalapnál jelentkező 1 milliárd 126 millió forint szufficit egyenlegeként. A bevételek szempontjából lényeges tényezők játszottak közre pozitív hatással. A bruttó keresettömeg 17,1 százalékkal nőtt, a foglalkoztatottak száma 3,1 százalékkal bővült, a munkanélküliségi ráta 7,8 százalékról 7 százalékra csökkent.
A fogyasztói árak növekedése tovább lassult, és az előző évhez viszonyított növekedés 10 százalék volt. Így az élőmunka terheinek csökkenése ellenére - a járulékcsökkenés 39 százalékról 33 százalékra csökkent - a bevételek fokozódtak. Jelentősen javította az alapok bevételi pozícióját, hogy a vagyonértékesítésből eredő bevételek 53 milliárd forintban meghatározott összegét a teljesítés 20 milliárd forinttal meghaladta.
Ki kell emelnem a sokat vitatott nyugdíjemeléseket. Egy biztos, hogy a 10 százalékos infláció mellett az ellátások egy főre jutó emelésének átlagos százalékos nagysága 14,2 százalék, a fő ellátásokra jutó emelés ezt némileg meghaladva 14,5 százalék, míg a kiegészítő ellátások átlagos mértéke csak 8 százalék volt. Egyértelműen leszögezhető, hogy az előző kormány alatti nyugdíj reálértékvesztése megszűnt, és a nyugdíjak reálértékének emelkedése egyértelművé vált.
A nyugdíjalapot a költségvetés 76,8 milliárd forinttal támogatta. A magánnyugdíjpénztárba átlépők miatti járulékkiesés pótlására 57 milliárd forintot utaltak át a nyugdíjalapnak, ami a számítottnál 12,6 milliárd forinttal kevesebb.
A nyugdíjkiadások alakulását 1999-ben alapvetően a nyugdíjemelés mértéke és módja határozta meg. Az 1999. évi nyugdíjemelés sajátos szabályok szerint történt. A tárgyévi nyugdíjemelés számítási módja a megelőző és a következő évek automatizmusaitól egyaránt eltért. Nagyon érdekes, hogy sokban hasonlít a rendszerváltás előtti évek módszereihez. A nyugdíjakat januárban 11 százalékkal, legalább 3500 forinttal, legfeljebb 25,5 százalékkal emelték. Így az elmúlt évben az egyéni nyugdíjak a két szélső érték között átlagosan 14,2 százalékkal növekedtek. Fokozódott a nyugdíjskála összenyomása, lassan egyennyugdíjak alakultak ki, függetlenül az aktív korban befizetett járulék mennyiségétől és a szolgálati időtől.
Az egészségügyi alapból 1999 folyamán teljesített kiadások összege 701,2 milliárd forint volt, ami a tervezettet csak 6,7 százalékkal haladta meg. A költségvetési törvény az egészségügyi alapok gyógyító-megelőző ellátásokra fordítandó zárt előirányzatát 350 milliárd forintban állapította meg. A felhasznált összeg 11,3 milliárd forinttal kevesebb lett. A kormány a gyógyszer-támogatási előirányzat túllépésére tekintettel a gyógyító-megelőző ellátások terhére két esetben zárolást rendelt el, összesen 6,1 milliárd forint értékben, az év végén a korábbi elvonást 1,7 milliárd forinttal csökkentette.
(20.10)
Végül az egészségügy finanszírozására az előirányzatnál, amelyet a költségvetési törvény előírt, 11,3 milliárd forinttal kevesebbet fordítottak.
A költségvetési törvény kimondja, hogy a gyógyító-megelőző ellátás kiadási előirányzata a 13. havi illetmény fedezetét is tartalmazza. Ez azonban a szektorsemleges finanszírozás következtében az egységes díjakon keresztül jut el a szolgáltatókhoz. Így a 13. havi bér fedezete nevesítetten a költségvetési rendben gazdálkodó intézmények finanszírozásában nem jelenik meg. A finanszírozás, a költségvetési gazdálkodás és a közalkalmazotti törvény szerint megillető személyi juttatások szabályainak ellentmondásai élő, megoldatlan gondok. Lényege az, hogy a teljesítménytől függő bevételek állnak szemben a felhasználás költségvetési szabályaival, illetve a költségvetési törvény személyi juttatásokra vonatkozó előírásaival. Tehát a fedezetet az intézményeknek maguknak kell megteremteni. A 13. havi illetmény teljes körű kifizetéséről az OEP-nél nincs megbízható intézményi szintű információ.
Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési törvény szerint a felmentéssel, végkielégítéssel járó kiadásokra 117 millió forint, a teljesítés mértékéig túlléphető előirányzat szolgál. 1999-ben összesen 240 millió forintot fizettek ki e célra. Ez év végéig további 165,5 millió megtérítésére érkezett igény, melynek rendezése még nem történt meg, növelve a kórházak adósságállományát. A végkielégítés megtérítésének kritériuma a tartós megtakarítás. Ennek megítélése nem egyértelmű. A Pénzügyminisztérium álláspontja szerint a kórházak egyes tevékenységének vállalkozásba adása is kimerítheti ezt, így az úgynevezett spontán privatizációk, amelyek között sok a törvénytelen, még állami támogatást is kapnak.
Az OEP-nek nincs rátekintése azokra az esetekre, amikor az egészségügyi intézmény saját nevében köt szerződést a vállalkozással. A szerződéses vállalkozó díjazását egy belső szerződés rögzíti, aminek feltételei a tapasztalatok szerint eltérnek a finanszírozási szabályok által megengedettől.
Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány gondolatot kívánok elmondani egy olyan modellkísérletről, amely előremutató lehet az egészségügyi ellátórendszerek működésének javításában. Ez az irányított betegellátás modellkísérlete, melyre lehetőséget és kötelezettséget a költségvetési törvény adott. Ennek lényege: a szervező a természetbeni ellátások tárgyévi előirányzatának az érintett lakosságra számított arányos részére jogosult, amelyet fejkvótának is nevezhetünk. A finanszírozó az egészségügyi ellátást szervező szolgáltató számára elvi folyószámlát vezet, amelynek bevételi oldalán a fejkvóta szerinti összeg, kiadási oldalán a ténylegesen igénybe vett szolgáltatások összege szerepel. A folyószámla bevételi többletét a finanszírozó az év végén utalja át a szolgáltatóknak. A modellkísérletre a hagyományos finanszírozáson felül 1999-ben a gyógyító-megelőző ellátás egészségmegőrzés célelőirányzata terhére 139,7 millió forintot fizettek ki, amiből 67,3 millió forint az elvi folyószámlán megjelenő többlet, 72 millió a prevencióra kifizetett díj összege. Ezenkívül a gyógyszertámogatás előirányzata terhére 25,3 millió fejkvótához viszonyított megtakarítást térítettek meg a szervezőknek. A többletet a megfelelő előirányzat terhére fedezték, ily módon a kísérletben részt nem vevők rovására.
Az OEP kilenc szervezővel kötött szerződést, ami összesen 51 háziorvosi praxist és 88 ezer főt jelentett. A költségvetési törvény nem tért ki arra, hogy a kísérlet meddig és hogyan fog működni. A szerződések meghosszabbítására nem került sor, miközben a finanszírozás folytatódott. Az eltelt rövid időszakban még nem volt mód arra, hogy az OEP a prevencióra vonatkozó és a bevételi többletként kifizetett pénzek felhasználását tételesen ellenőrizni tudja. Az egészségügyi miniszter létrehozta a kísérlet értékelésére hivatott szakértői csoportot, de még érdemi következtetésre a továbbfejlesztés irányát illetően nem jutottak.
1999-től a járulékokkal kapcsolatos feladatokat a társadalombiztosítás igazgatási szervétől az APEH vette át. A folyószámlák mögöttes irattömege miatt a rendezett, dokumentumokkal alátámasztott állapot csak hosszadalmas egyeztetés után teremthető meg, így az alapok továbbra sem rendelkeznek megbízható információkkal a kinnlevőségek összetételéről és a befolyó összeg várható nagyságáról. Így gyakorlatilag megszűnt az alapoknak a bevételekkel való közvetlen kapcsolata. Az APEH az alapokat megillető bevételekre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségét nem volt képes teljesíteni. A végleges elszámolás szerint az egészségügyi alapnak 20,8 milliárd forintot át kell adni a nyugdíjalapnak. A kintlevőségek behajtásából a költségvetési törvény 45,5 milliárd forinttal számolt, a teljesítés csak 21 milliárd volt. A kimutatott tartozások összege 1999 végén meghaladta a 300 milliárd forintot, ami csaknem 14 százalékos növekedést jelentett egy év alatt. Mivel az idő egy ilyen hatalmas anyag pontos elemzéséhez kevés, így kissé talán rendszertelennek tűnhet a különböző témák egymásutánisága, amellyel foglalkozom.
Végül néhány adatot szeretnék összehasonlítani az alapok személyi juttatásai és az ellátásokat végző egészségügyi dolgozók juttatásai között. Az országos nyugdíjpénztárban a dolgozók átlagos havi jövedelme a szervezet egészére 95 ezer forint, a központban pedig 187 ezer forint. Az országos egészségpénztár dolgozóinak átlagos havi jövedelme az OEP egészére számítva havi 132 ezer forint, a központi dolgozóknál 272 ezer forint, a vezető beosztásúak esetében 536 ezer forint havonta. Az egészségügyi dolgozók havi átlagjövedelme 63 ezer forint. Ehhez egyéb kommentárt nem szeretnék fűzni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt az előterjesztett törvényjavaslatot szavazataival támogatni fogja. Támogatásunkat az Állami Számvevőszék jelentése alátámasztja, mivel a zárszámadásra vonatkozó törvényi előírásokat az előterjesztés teljesíti, a törvényjavaslat megfelel az államháztartási törvény előírásainak.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)
