DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. A számból vette ki a szót. A magam nevében sok boldogságot és sikert kívánok az élethez a friss jövevénynek, és gratulálok képviselőtársunknak.
(Mádai Péter felé fordulva:) Képviselő úr, önnek pedig szeretném megköszönni a hozzászólását, mert nagyon mértéktartó, visszafogott volt, és talán sokunk számára megfontolandó is.
Engedjen meg néhány észrevételt ezzel kapcsolatban. Ha megbecsüljük, hogy mekkora vagyon lehet az, amiben az önkormányzati tulajdonú kórházak a tevékenységüket ellátják, akkor ehhez képest ez a 6 milliárd forint nagyon szerény összeg, ami mindenképpen jelzi azt, hogy az önkormányzatok jelen pillanatban a ráfordításaik alapján vélhetően nincsenek abban a helyzetben, hogy az amortizáció kérdését - amit ön felvetett és ami egyébként a korábbi parlamenti döntések miatt törvényi kötelezettségük lenne - rendezni, megoldani tudják.
Nyilvánvaló, ahhoz, hogy ezt a helyzetet feloldjuk, kétharmados törvényeket kell majd hoznunk, hozzá kell ehhez nyúlni. Nem kívántam azt mondani, hogy az önkormányzatok nem tudnak jó gazdái lenni a kórházaknak, és még azon is elgondolkodhatunk, hogy vajon egy önkormányzatnak van-e akkora bevételi forrása, amivel egy ilyen irdatlan vagyontömegnek az egyébként nagyon gyors ütemű fejlődését követni lenne képes, mint, mondjuk, az orvosi műszerek és azok egyes fajtái.
Még egy dolog, ami megfontolandó a számunkra: önnek teljesen igaza van, mi magunk is úgy gondoljuk, és én magam is úgy gondolom, hogy mi nem adunk semmit, mi az adófizetők pénzét kezeljük. Egyetértek azzal, hogy erre felhívta a figyelmünket. Úgy tűnik, hogy ezt majd a szóhasználatunkban is követni kell majd. A magam részéről megpróbálok rá odafigyelni. Tehát úgy tudom mondani, hogy az adófizetők pénzéből reálértékben 3,3 százalékban többet tudtunk fordítani a gyógyító-megelőző ellátásra, mint a korábbi évben.
Köszönöm szépen. (Dr. Vojnik Mária: Járulékfizetők - ha már pontosak akarunk lenni.)
