ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Churchilltől származik a mondás, hogy csak annak a statisztikának hisz, amit ő maga hamisít. A kezemben tartom én is a Tárki felmérését, és megkérdőjelezem, hogy most kinek van igaza: nekünk, nekem - bocsánat, most a magam nevében beszélek -, aki a magán statisztikai felmérésem alapján arra a megállapításra jutottam, hogy az autósok túlnyomó többsége nem fogadná szívesen ezt a pontrendszert, vagy a Tárkinak, amelynek a felmérése 56-57 százalékban jelölte meg a támogatók nagyságát.
Nálam már ott sántít egy kicsit ez a mintavételezés - úgy derült ki a szövegből -, hogy autósokat és nem autósokat egyaránt megkérdeztek. Ugyan az autóval nem rendelkező lakosság is kerülhet természetesen a kocsik kerekei alá, így mindenképpen érintettek az ügyben, ezt el kell fogadnom - most duplán elnézést kérek a nem autósoktól -, de most ebben a felmérésben egy kicsit kibiceknek tűnnek számomra, mert ők természetesen profitálnak abból, ha valakit elvonnak fél évre az autóvezetéstől; kisebb lesz valamennyivel a füstkibocsátás, a zajkibocsátás, jobban tudnak a járdán közlekedni, és teljesen igazuk van, ha ilyen igényeik vannak.
(17.50)
De egy pontrendszer megtámogatását célzó felmérésbe bevonni olyanokat, akiknek és ilyen értelemben semmi nem drága - egy kicsit nekem ez furcsa.
Továbbá ebben a felmérésben a 3. és a 23. oldalon ellentmondás van, hogy most a férfiak vagy a nők fogadják-e el jobban a pontrendszert. Nem derül ki, illetve a grafikonból az derül ki, hogy a nők egy kicsivel jobban elfogadják. Ez a "nagy különbség" csak 4 százalék.
Nem tudom, hogy a megkérdezettek ismerték-e a törvényt is vagy csak a végrehajtási rendeletet. Mert a pontos kérdést is leírták, hogy ha a pontrendszert bevezetnék, akkor javulna-e a morál. Persze erre azt mondták, hogy igen. De a részletekben rejlik a lényeg.
Nekem a legjobban az tetszett, hogy a felmérés 7. pontjában leírják szó szerint, hogy "a kérdezetteknek az volt a feladatuk, hogy mondják meg, milyen büntetésre számíthat az autóvezető, ha ezt a szabályszegést elköveti" - tehát tippeljenek - "második pont: ítéljék meg, hogy a vélt büntetést túl szigorúnak, megfelelőnek vagy enyhének tartják". Tehát amit tippelnek, még bírálják is el, hogy ez most sok vagy nem sok.
Ilyen adatokkal van tele az a felmérés, ami alapján szeretnék a közvéleményt a pontrendszer mellé hangolni. Hozzáteszem, igazodunk az elvárásokhoz, tudjuk, hogy az emberi élet minden pénzt megér - abszolúte is és átvitt értelemben is -, tehát a magunk részéről már túlléptünk a pontrendszer szükségességén vagy elutasításán, de ezt mindig muszáj elmondjuk.
A Belügyminisztériumban kaptunk nemzetközi kitekintést is, és erre is szeretnék visszatérni, tudniillik van egy lengyel és egy német példa.
A lengyelek 1993. június 13-án vezették be a pontrendszert, és mellékeltek az anyaghoz egy táblázatot, amiből pont az derül ki, hogy '93-tól - ha úgy tetszik, mondhatom a jelzőt - rohamosan nőttek a statisztikában a baleseti mutatók.
Ez mind a balesetek számát, a hallottak számát és a sérültek számát illetően is így van. Ugyan a '97-es év után már csökkenést mutat, de nem tudom, hogy milyen korreláció van a '93-as évközi bevezetés és a '97. évi csökkenés között. Ez nem támasztja alá a pontrendszerrel szembeni elvárásokat.
Ugyanakkor el kell ismerjem, hogy a német példa ilyen szempontból viszont egyértelműen kedvező. Tudniillik - ahogy az anyagból kiderül - ott 6 millió gépjárművezetőnek van már bejegyzett pontja. Az anyagból nem derült ki, hogy hány gépjárművezető van az országban, de a lakosság számát és a németek híres motorizáltságát figyelembe véve feltételezem, hogy sok tíz millió járművezető van, és ezek közül 6 milliónak van már pontja. Ez egy viszonylag nagy szám ahhoz képest, amit majd most fogok mondani: abból a 6 millió emberből viszont olyan figyelmeztetést, amit majd a mi törvényünk elfogadása esetén is be fognak vezetni - hogy figyelmeztetést kapnak egy bizonyos pontszám elérésekor a járművezetők -, már csak 80 ezren kaptak, tehát ez egy erős 1 százalék. Ez azt jelenti az én olvasatomban, hogy a pontrendszer bevezetése után, ha már valaki bekerült a nyilvántartásba - tehát az a 6 millió ember -, nagyon megszeppenhetett, mert ezeknek már csak 1 százaléka vagy erős 1 százaléka kap egy olyan intő figyelmeztetést, hogy már közeledik a maximumpontja.
Akit fölszólítottak a magas pontszámok következtében a gépjárművezetői továbbképzésre - tehát ezek szerint az derül ki, hogy ott nemcsak az elvonáskor, hanem már a tól-ig határ közt is el kell menniük -, az már csak 1 ezreléke a nyilvántartottaknak - nem az összesnek, hanem a nyilvántartottaknak, ez is egy ebbe az irányba mutató szám -, a vezetői engedély bevonása pedig 1,5 ezrelék, tehát nem a vezetői engedéllyel rendelkező embereknek, hanem a nyilvántartottaknak a 1,5 ezreléke. Ha ez így fog Magyarországon működni, akkor visszavonok minden eddigi véleményt, akkor azt mondom, hogy megéri vagy megérte bevezetni.
Elmondtam az egyeztetésen, itt megismétlem újra - és elnézést, hogy ugrálok a pont elfogadása és cáfolata közt -, valahogy úgy érzem, hogy nem biztos, hogy ez a rendszer a legjobb. Legyen úgy, ha elfogadjuk!
A pénzbírság intézménye megmarad. Én úgy gondolom - és ezt nagyon sokszor elmondtam -, hogy a pénzbírság mértéke fejezze ki az elkövetett esemény súlyát, ha szabálysértésről van szó, ha bűncselekményről van szó. Ha záróvonalat érintek, kerüljön ez nekem 2 ezer forintba, viszont ha halmozottan rengeteg szabálysértést követek el, akkor 60 ezer forintomba. Itt már differenciálnánk, és pontokban ez ne történjen meg! A hatpárti egyeztetés után merem mondani, hogy ezt talán sikerült jó értelemben megváltoztatni. Minden szabálysértés egy pont lesz, és a bűncselekményeket is csak kettéválasztottuk: gondatlanságból elkövetett bűncselekményre és szándékos bűncselekményre. Valóban ott legyen meg ez a differenciálás, mert a kettő közt elég nagy a különbség.
A másik, hogy előírja valahol a KRESZ - ami végül is egy közös rendelet -, hogy a biztonságos közlekedésre alkalmas módon kell közlekednünk. De a probléma ott kezdődik, hogy az országban - én is elég sokat utazom vagy közlekedem - nagyon-nagyon sokan vannak a zsargonnal "mazsoláknak" nevezettek vagy túlságosan óvatosak, de én inkább óvatoskodó vezetőknek nevezem, akiknek száraz, napsütéses időben, nyílegyenes aszfaltúton, jó műszaki állapotban levő autóval 30 kilométer/óra jelenti a biztonságos körülményeket. Én azt mondom, hogy az ilyen embereket is ki kell vonni a forgalomból vagy legalábbis pontokat kell nekik adni, mert nem számolnak azzal, hogy mögöttük egy kilométeres kocsisor torlódott föl, akik nem tudnak e miatt az egy ember miatt haladni.
Gyarló lények vagyunk, ilyenkor hajlamosabbak vagyunk a szabálysértés elkövetésére, és egy bolond százat csinál, utána mindenki követi ezt a példát, és így jönnek ki azok a nagy számok, amit esetleg Perlaki úr összeszámolt Balatonfüred és Budapest között. Legközelebb azt számolja meg, képviselőtársam - mondjuk, visszafelé irányban -, hogy hányan mennek indokolatlanul lassan, hány autó kipufogója okádja a füstöt, és hány autónak nem jó az irányjelzője vagy az utánfutóra fordítva van bekötve. Ezeket én a magam részéről csak azért előzöm meg, néha szabálytalanul, mert fejgörcsöt kapok a füsttől, mert nem tudom, mire készül az illető vezető - főleg, ha még kalap is van a fején, mert az egy külön kategória.
A magam részéről azt szeretném még elmondani, hogy elfogadva, de nem feltétlenül megértve ezt a pontrendszert, ha már létrehozzuk, akkor valóban - ahogy a javaslatunkba beépül - egy év múlva vizsgáljuk felül.
Viszont aláírtam valóban, de egy kapcsolódó módosító javaslattal finomítani szeretném, hogy az önkormányzati és rendészeti bizottságnak ne csak bemutassuk ezt az egy év múlva esedékes rendeletmódosítást, hanem igenis ennél magasabb szinten bíráljuk el, mert amit most elfogadunk, azt nem biztos, hogy egy év múlva elfogadnánk, amikor már nem igazán lesz hozzá közünk, mármint azért nem lesz, mert nem törvényi szinten fogjuk ezt tárgyalni.
A hathavi elvonással kapcsolatban csak megismételni tudom képviselőtársamat, hogy igen, hosszú, egzisztenciák mehetnek ezalatt tönkre. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Köszönöm, majd én is szeretném később folytatni.
