DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A kétéves költségvetés és a kétéves adótörvény-előterjesztés jellege alapján ez talán az utolsó lehetőség arra, hogy a kormányt szembesítsük a választási ígéreteivel.
(9.30)
Az új évezred küszöbén címet viselő kormányprogram a kis- és középvállalkozások esélyegyenlőségéért tárgykörben megfogalmazza azt, hogy a vállalkozások segítése érdekében szükség van az adórendszer módosítására, a kis- és középvállalkozások hitelfelvételi lehetőségeinek bővítésére. Majd utal arra, hogy olyan megoldásra törekednének, amely azt segíti elő, hogy maguk a piaci szereplők, jelen esetben a bankok, legyenek hajlandók néhány éven belül magas kamatfelár nélkül is hitelt adni a megbízható adós kiscégeknek.
Mindezt, tisztelt képviselőtársaim, azért említem, mert két év huzavona után a kormány most terjesztett be olyan adótörvényelemet, amellyel a vállalkozások hitelkamat-kedvezményeit kívánja megvalósítani, 20 és 40 százalékos mértékben kíván hitelkamat-kedvezményt adni adóleírás formájában a vállalkozásoknak. Ehhez a tárgykörhöz én 92. ajánlási számon nyújtottam be módosító indítványt, és a megcélzott 20 és 40 százalékos kamat-, hitelkamat-volument magasabbra, 40, illetve 80 százalékra javasoltam fölemelni.
Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, a kamatszázalékok magas mértékű meghúzása mellett fontosnak tartom azt is, hogy mind ez idáig a kormány nem törekedett arra - és itt a választási ígéreteivel szembesíteni kell -, hogy a kis- és középvállalkozások hitelezését is valamilyen formában megoldja. Nem állnak rendelkezésre a kis- és középvállalkozások részére hitelek, a kereskedelmi bankok a kis- és középvállalkozói szektort továbbra is az utolsó helyen kezelik. Tehát nem megoldott a hitelellátás, a vállalkozások finanszírozása. Így tulajdonképpen azok a kedvezmények, hitelkamat-kedvezmények, amelyeket a kormány 20 és 40 százalékban jelöl meg - 40 százalék a kiemelt, elmaradott gazdasági térségekben -, így bőven megemelhetőek lennének, ugyanakkor figyelmeztetnünk kell arra is, hogy az égadta világon semminemű előrelépés a hitelek biztosítása érdekében nem történt.
Ugyanehhez a vitaszakaszhoz 97. ajánlási számon azt indítványoztam, hogy az igénybe vehető adókedvezmény a vállalkozások esetében adóévenként 5 millió forintról 10 millió forintra emelkedjen. Valójában így lehetne segíteni a kis- és középvállalkozásokat, már amelyek elérik ezt a fejlődést. Tehát itt tipikusan arról a vállalkozói körről van szó, akik a kisvállalkozói kategóriából mintegy a középkategóriás vállalkozói körbe tudnának belépni.
Ennek a módosító indítványnak én tulajdonképpen olyan indoklását is szeretném adni, hogy a jelenleg hatályos adókedvezmények az egymilliárd forint fölötti beruházással élő nagy, nemzetközi vállalatoknak tesznek lehetővé szinte 100 százalékos adókedvezményt, és továbbra is hatályos az a '91. évi adókedvezmény-elem, amely szerint az 50 millió forintos jegyzett tőkével működő gazdasági társaságok, amennyiben 30 százalékos külföldi tulajdonosi részvétellel működnek, úgy az első 5 évben 60, a második 5 évben pedig 40 százalékos kedvezményt kaphatnak. Továbbá kitétele ennek a '91-es, de még hatályban lévő törvénynek, hogy ez az adókedvezmény akár 100, illetve 60 százalékra is fölemelkedhet, amennyiben olyan jellegű tevékenységet végez a gazdasági vállalkozás, amelyet a törvény kiemelten fontos gazdasági tevékenységnek ítél.
Ezekhez az egymilliárdos, illetve 100, 60 százalékos adókedvezményekhez képest, tisztelt képviselőtársaim, kormánypárti képviselők, úgy gondolom, hogy a beruházási hitelkamat-kedvezmények 20 és 40 százaléka meglehetősen alacsony. Ez esélyegyenlőséget a belföldi, hazai vállalkozásoknak nem teremt a külföldi részvétellel működő, tőkeerős cégek ellenében. Tehát ezen túl ezt még tetézi az, hogy a hitellehetőségek sem teremtődtek meg a kereskedelmi bankok részéről. Én tisztában vagyok vele, hogy üzleti alapon megy a vállalkozások finanszírozása a bank részéről, azonban miért ne lehetne az állami költségvetésnek a vállalkozói hitelekre nagyobb mértékű garanciát vállalni. Gazdasági növekedés, képviselőtársaim, csak úgy képzelhető el kis- és középvállalkozói oldalról, ha felpezsdítjük ezeket a vállalkozásokat, a tőkét pedig előre meg kell előlegezni. Tehát így én nem látom teljesítve a kormánynak azt az ígéretét, amely szerint a kis- és középvállalkozások esélyegyenlőségére törekedne.
A másik fontosnak vélt indítványom, képviselőtársaim, a 101. ajánlási számon benyújtott indítvány. Ez azt indítványozza, hogy a mező- és erdőgazdálkodási ágazatban az adó fizetésére, a társasági nyereségadó fizetésére kötelezett vállalkozások adóelőleg-fizetését jobban széthúzzuk. Azzal tudnám ezt alátámasztani indoklásképpen, hogy a naptári év második felében jelentkezik a mezőgazdasági vállalkozásoknál a jövedelemképződés, illetve az árbevétel-befolyás, a mezőgazdaság természeti sajátosságai okán. Itt az én az első negyedévben az éves adóelőleget például 10 százalék helyett 5 százalékban javasolom meghúzni, a második negyedévben 20 százalék helyett 15 százalékban, majd a harmadik negyedévben 30 helyett 25 százalékban, illetve 40 helyett 55 százalékban. Tehát amikor a jövedelemképződés ténylegesen jelentkezik, akkor kellene, illetve akkor volna lehetősége a mezőgazdasági vállalkozásoknak nagyobb mértékű adó megfizetésére.
Amikor ezt a javaslatomat megfogalmaztam, talán még nem volt beterjesztve a Földművelésügyi Minisztériumnak az az indítványa, amely a mezőgazdasági szövetkezetek esetében a külső üzletrész-tulajdonosok kötelező üzletrészmegváltását szorgalmazta. Képviselőtársaim! Úgy látom, hogy a 2001. adóévben a tsz-eknek, a mezőgazdasági vállalkozásoknak egyfajta könnyítést jelenthetne az adóelőleg-fizetési ütemezés eltolása. Hiszen ha törvénnyé válik a kötelező üzletrészek megváltása, akkor siralmas helyzet következhet be. Hiszen - mint tegnap is utaltam rá - az agrárvállalkozói szektorban '99-ben 20 milliárd forint veszteség képződött. Ha most ehhez hozzászámoljuk, hogy 50 milliárd forintos kifizetést kell teljesíteni, továbbá a Bankszövetség adatai alapján 265 milliárdra tehető az agrárszektor hitelállománya, akkor mindenképp azon az állásponton vagyok, hogy az agrárvállalkozások, jelesül a társas szövetkezetek, társas jellegű működést folytató termelőszövetkezetek esetében a pénzügyi könnyítést a társasági nyereségadó-fizetés tekintetében is lehetővé kell tenni.
Bízom abban, hogy kormánypárti képviselőtársaim nem jegyzik meg cinikusan, hogy ha megérik egyáltalán, jelesül, ha nem mennek csődbe ezek a mezőgazdasági szövetkezetek a 2000. év hátralévő időszakában. Bízom benne, hogy ezzel a lehetőséggel, ha a kormánypárti képviselők elfogadnák az indítványomat, minél több szövetkezet tudhatna élni.
Ehhez a vitaszakaszhoz, tisztelt képviselőtársaim, a beruházási, illetve vállalkozási adókedvezményeken túl még két indítványom volt. Az egyik a 2001., a másik pedig a 2002. költségvetési, helyesebben adótörvényekhez, a személyi jövedelemadó-tábla módosítására. Mi a 2002. évre javasoltuk azt a kormánypártoknak, illetve a kormánynak, hogy nagyobb mértékű jövedelemskála-széthúzást hajtson végre, továbbá javasoltuk azt, hogy a minimálbér 2002-ben legyen adómentes, tehát nulla százalékkal adózzon. A 2001. költségvetési évre még ezt a nullaszázalékos adókulcsot nem hoztuk be, hiszen a kormány az előkészületei alapján azt mutatja, az olvasható ki az indítványaiból, hogy a családi adókedvezmények igénybevételével kíván operálni. Ugyanakkor az az álláspontunk, hogy 2002-re felkészíthető úgy a magyar államigazgatás, a költségvetés, hogy a minimálbér után ne kelljen adót fizetni, illetve egy bizonyos, 5 millió forintos jövedelemszint fölött egy magasabb jövedelemkulcs jöjjön be.
(9.40)
Ezzel tulajdonképpen az igazságos arány szerinti közteherviselést szeretnénk előtérbe helyezni. Köszönöm a figyelmüket.
