RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! azt hiszem, minden állampolgár azt szeretné, ha kevesebb adó és magasabb színvonalú állami közszolgáltatás lenne, és ebben a vitában a mindenkori kormánypártoknak nehezebb a helyzete, hiszen a végére össze kell hogy jöjjenek a számok, az ellenzéknek könnyebb helyzete van.
Ennek a témának a kapcsán egy-két eddigi problémára szeretném felhívni a figyelmet. Az MSZP padsoraiból bekiabálás jelleggel elhangzott, hogy nem volt 10 százalék alatti nyugdíjemelésre javaslat az elmúlt időszakban. Szeretném tájékoztatni önöket, hogy Burány Sándor tartott egy sajtótájékoztatót, ahol 9,5 százalékos nyugdíjemelésre tett javaslatot (Dr. Vojnik Mária közbeszól. - Varga Mihály: Így van!), és amikor kiderült, hogy a Fidesz-frakció tesz egy olyan javaslatot, amely ennél magasabb, akkor a tisztelt ellenzéki párt, az MSZP is emelte a tétet. De azt az egyet ne vonjuk itt a parlament előtt kétségbe, hogy ez a sajtótájékoztató elhangzott... (Keller László: Hányas módosító javaslatról beszél?) Ne haragudjanak, ezt önök mondták, erre mindképpen reagálni kell, ott hangzott el, amikor a járulékcsökkenésről volt szó. (Keller László: Nem is voltál itt a vitán!)
A következőt mondanám el még az szja-val kapcsolatosan: az a közhiedelem él a magyar társadalomban, hogy azok a sávhatárok, amelyek Magyarországon vannak, túlságosan magasak, azonban ha szétnézünk Európában, megnézzük például a skandináv országokat, akkor kiderül, hogy azok a sávhatárok, amelyek a magyar adótörvényben meg vannak határozva, nem túl magasak, hiszen például Dániában a legmagasabb sávban 61 százalék adót fizetnek. (Kuncze Gábor: Az nem sávhatár, az kulcs! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nyugalom! - Zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Elnézést, valóban igaza van Kuncze Gábor képviselő úrnak, a kulcsról beszéltem. (Kuncze Gábor: Szólj, segítünk! - Varga Mihály: Most már lesz időd, Gábor, ráérsz!) A probléma az, hogy Magyarországon a sávhatárok vannak túlságosan alacsonyan meghatározva.
Több képviselőtársam adott be módosító javaslatot ezzel kapcsolatosan, például az MDF is, és adtunk be mi is módosító javaslatot, mert úgy érezzük, mindenképpen az lenne a jövő iránya, hogy ezeket a sávhatárokat lenne célszerű feljebb tolni. Mi tettünk egy olyan javaslatot, hogy 480 ezer forintról 500 ezer forintra emelkedjen a sávhatár, ameddig 20 százalékos adót kell fizetni, és 1 millió 50 ezer forintról 1 millió 100 ezer forintra emelkedjen a 30 százalékos kulcs felső határa. Az az igazság, hogy kiszámoltattuk a Pénzügyminisztériummal és az első felének 5 milliárd, a második felének 9 milliárd forintos, tehát összesen 14 milliárd forintos költségvetési vonzata van. Itt áll elő az a probléma, hogy a költségvetést valamilyen módon egyensúlyban kell tartani, és megfontolandó az, hogy ez a 14 milliárd forint a későbbiek folyamán honnan hiányozhat.
A cél, azt hiszem, mindenki szempontjából követendő vagy követhető, vagy támogatásra érdemesnek tartható, de ugyanakkor látni kell, hogy ennek valamiféle hiánya lesz a költségvetésben.
A tavalyi költségvetési évben rendeződött az a probléma, amely tavalyelőtt fennállt, hogy egy bizonyos összeg átlépésekor az adójóváírást egy lépésben vesztette el az a személy, aki átlépte az egymillió forintot. Valamelyest segített az a módosító javaslat, amit az elmúlt évben elfogadtunk, nevezetesen, hogy 200 ezer forint alatt folyamatosan szűnjön meg az adójóváírás, viszont látni kell, hogy ebben a sávban, ebben a 200 ezer forintban, ami a következő évben 1 millió 50 ezer és 1 millió 250 ezer forint között van meghatározva, az adóterhelés mértéke nagyon nagy, ebben a sávban ebből a javaslatból kifolyólag még mindig 58 százalékos az adóterhelés. Megfontolandónak tartanám, hogy egy olyan javaslatot fogadjon el a parlament, hogy ne 200 ezer forint alatt, hanem ennél lassabban szűnjön meg az adójóváírás, ebben a sávban ez az adóteher folyamatosabb elosztását jelentené, és ebben a 200 ezer, illetve 300 ezer forintban, ha ezt elfogadná a parlament, nem 58 százalékos személyi jövedelemadó-terhelést jelentene, hanem ennél alacsonyabb mértékűt.
Mindenképpen kell még néhány szót szólnom a szociálpolitikáról. A szociálpolitika esetében régi vita van köztünk, amely évről évre megismétlődik. Van egy koherensnek tűnő gondolatmenet, amely azt mondja, hogy a családi pótlékot adjuk össze az adókedvezményekkel, és akkor kiderül az, hogy a kormánypártok a módosabb társadalmi rétegeket támogatják. Ez egy koherensnek tűnő gondolatmenet, de van egy másik, legalább ilyen koherens gondolatmenet, amit Lezsák elnök úr vázolt fel. Ez a gondolatmenet azt mondja, hogy a társadalmi közteherviselés szempontjából teljesen igazságtalan az, hogy azok a személyek, akik két vagy három gyermeket eltartanak, pontosan ugyanannyival járuljanak hozzá a közterhekhez, mint azok, akik ezt a társadalom szempontjából hasznos közfeladatot nem látják el. Tehát teljesen méltánytalan az, hogy két házaspár ugyanannyit keres, és az egyik, amely felnevel három vagy négy gyereket, pontosan ugyanannyi adót fizessen, mint az a házaspár, amely ezt nem teszi. Azt hiszem, a gondolatmenetünk között ez az alapvető különbség.
Végül engedjenek meg arra egy reflexiót, hogy itt felvetették, hogy nincsen módosító javaslat a benzinárra vonatkozó jövedéki adóval kapcsolatosan. Tállai képviselőtársam jelezte, hogy a megállapodás a fuvarosok és a kormány között szeptember 14-én (Tállai András: 16-án.) - 16-án jött létre, akkor írta alá Nógrádi miniszter úr, a módosító indítványok leadási határideje pedig, amiről most vitatkozunk, szeptember 9-e volt. Úgyhogy arra hadd kérjem az ellenzéket, hogy olyan dolgokat, ami fizikailag megvalósíthatatlan, ne kérjenek számon a kormánypártokon.
Köszönöm szépen. (Derültség az MSZP soraiban. - Keller László: Ugyan, ugyan! - Varga Mihály tapsol.)
